Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

24 502. országos ülés 191í január 28-án, szerdán. azt, hogy lehetnek, előfordulhatnak magának az államnak területén olyan agitácziók, olyan aknamunkák, amelyek ezt a körülményt a magyar állam elleni ténykedésekre törekszenek felhasználni. Ezekkel a lehetőségekkel pedig a lehető legkomolyabban és leghatározottabban szembe kell szállni. (Ugy van.) Ezt a körülményt bátor vagyok a t. kormány különös figyelmébe ajánlani akkor, amikor hadseregünk ujonczlétszámát szaporítjuk. Ezek ellen az esetleg felmerülhető államellenes törekvéseik ellen nincs más orvosság, más védelem, mintha a kormány a legnagyobb mértékben gondot fordit arra, hogy a magyar állam minden polgára lelkébe mélyen és kiirthatatlanul bele legyen vésve a magyar állameszméhez és az egységes magyar nemzethez való hűséges ragaszkodás érzete. (Ügy van !) Ebben a tekintetben én a hadsereget jó iskolának tekintem. Meggyőződésem és tapasztalatom az, hogy azok, akik katonai szolgálatot teljesítettek, — természetesen a legalacsonyabb műveltségi fokon álló embereket tartom itten szem előtt mikor erről a kérdésről beszélek, — mondom, aki ilyenek közül katonai szolgálatot telj esitett, hazafias eszmékkel telten tér vissza az ő falujába, és sokkal nagyobb mértékben meg van ebben a tekintetben aczélozva, mint az, aki a katonai szolgálattól elmaradt. (Ugy van! Ugy van!) Ezekben kivántam összefoglalni azokat a szempontokat, amelyek miatt én a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a teherviselés szempontjából elfogadhatónak, a hadsereg fejlesztése szempontjából pedig égetően szükségesnek tartom. Minthogy pedig át vagyok hatva attól a tudattól, hogy amit hadseregünk kvalitásának emelésére áldozunk, az nem kárbaveszett, az nem teljesen improduktív áldozat, mert az viszont országunk tekintélyének, súlyának és biztonságának révén térül meg számunkra, ennek következtében én a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot üdvözlik.) Elnök : Ki a következő szónok ? Szász Pál jegyző: Zalán Gyula ! Zalán Gyula: T. képviselőház! Az előadó ur beható fejtegetése és igen t. barátom meggyőző és igazán nagy készültségről tanúskodó beszéde után szinte bocsánatot kell kérnem, ha én is szót kérek, miután képviselőtársaim a szőnyegen lévő kérdést minden oldalról kellő alapossággal megvilágították. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Eövid ideje annak, hogy megadtuk a véderőtörvényekben az emberanyag áldozatot s megadtuk a költségek megszavazásában a pénzáldozatot és abban a feldúlt és felkorbácsolt politikai életben, amelyet a véderőtörvények megszavazása alkalmából elviselni voltunk kénytelenek, megadtuk a haderőnek az erkölcsi támogatást is. És ime, újból katonai követelésekkel állunk szemben. Fájdalom, a közelmúlt eléggé igazolta annak idején elfoglalt álláspontunk helyességét és jogosságát, (Ugy van! Ugy van!) igazolta a véderőreform égetően szükséges voltát, és félő, hogy a közeljövő eseményei nagyon is igazolni fogják a jelen törvényjavaslat megszavazásának szükségességét is. (Ugy van ! Ugy van !). És amidőn a külpolitikai események súlya és hatása alatt kijelentem, hogy én nyugodt lélekkel megadom mindazt, amit az előttem fekvő törvényjavaslat megkíván, teszem ezt azon súlyos kötelességnél fogva, amelylyel mint magyar ember édes hazám iránt tartozom. Ezen érzéssel szemben nem a népszerűség keresése, hanem csak saját lelkiismeretem lehet irányadó. (Ugy van ! ügy van !) T. képviselőház ! Még ellenfeleink sem mondhatják, hogy a haderő fejlesztésével a háborút czélozzuk. Hiszen a közelmúlt eseményei teljes tanulságot tesznek arról, hogy monarchiánk a legnagyobb megalázkodással szemet hunyt sok minden előtt, tűrte az ostorcsapásokat, csakhogy e nagy áldozatok árán is fentartassék a béke. A mi politikánk a béke fentartásának politikája, édes hazánk nyugodt és békés fejlődésének biztosítása. (Helyeslés.) És épen ezért arra kell törekednünk, hogy haderőnk a harczképesség, a teljesítőképesség azon fokán legyen, hogy egy reánk erőszakolt háborútól vissza ne riadjunk és hogy hű szövetségeseinkkel együtt a békét fentarthassuk és biztosithassuk. Csakis egy jól felszerelt és harczképes hadsereg az, amely képes az állami életet, a nemzeti életet biztosítani. Geográfiai fekvésünk is megköveteli, hogy szomszédainkkal szemben mint ellenfelek félelmesek, mint barátok és szövetségesek pedig kívánatosak és keresettek legyünk. Moltke mondotta 1877-ben : Nur das Schwert ist es, das die Schwerter in der Scheide halt. Ezt az elvet követi az előttünk fekvő javaslat is, amidőn a haderő kiépítését czélozza. A legutóbbi évtized minden háborús eseményének jellegzetes tünete, hogy hirtelen áll be, ugy hogy az érdekelt feleknek sem idejük, sem alkalmuk nincs a báborura való felkészülésre. Nagyfontosságú tehát, hogy mindenkor készen és készenlétben legyünk saját érdekeink megvédésére. Hiányokat, mulasztásokat csak béke idején lehet pótolni. De eltekintve attól, hogy veszedelmes, de nem is gazdaságos a béke idején való pótlásokat szűkmarkúságból vagy más okokból megtagadni. Hiszen ha a végzetes pillanatokban sürgősen előáll az utólagos beszerzések szüksége, akkor egyáltalában nem, vagy csak nagy áldozatok árán szerezhetjük be azokat. Minden államnak, de különösen nekünk e te kintetben szomorú és kellemetlen tapasztalataink vannak. T. képviselőház ! Ma már úgyszólván minden hadseregben zajtalan előkészületek történnek. Példája ennek — hogy az orosz-japán háborút ne is említsem, amelyre az érdekelt felek éveken keresztül készültek a legnagyobb gondossággal és előre látással — a mostan lefolyt Balkán-háború, amelyben az egyik félnek teljes, alapos felkészültségével és hirtelen fellépésével szemben a másik félnek tel-