Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés ldik január 38-án, szerdán. 25 jes készületlensége elrettentő példakép lebegjen előttünk. Tagadhatatlan, hogy a legutóbbi időben sok minden történt haderőnk fejlesztése és kiépitése érdekében. De hogyha meggondoljuk és megfigyeljük azt, hogy mi történt és mi történik körülöttünk, ha tekintetbe vesszük, hogy véderőreformunk megalkotása óta Németország már úgyszólván kétszer emelt létszámot, Oroszoiszág pedig egy fél millióra emelte fel évi ujonczjutalékát és most ujabb hadseregfejlesztést kontemplál, a tényleges katonai szolgálati időt pedig nem szállította le és igy az még ma is a leghosszabb az európai hadseregek között; ha figyelembe vesszük, hogy Anglia hatalmas hadiflottájának daczára, szárazföldi hadseregének biztosítása érdekében áttért a kötelező katonai szolgálatra, hogy Francziaország két éves katonai szolgálatát felemelte három évesre, másfél milliárd kölcsönt vett föl fegyverkezés czéljaira ; ha figyelembe vesszük, hogy Olaszország a védkötelezettség teljesitése körüli engedményeket tetemesen leszállította ; hogy a Balkánháború hullámai még le sem csillapodtak és Törökország máris újra szervezi haderejét; egymásután érkeznek ujabb és ujabb hirek, hogy hadseregét uj ágyukkal, uj fegyverekkel s védelmi vonalait erődítményekkel látja el, léghajóállomásokat létesít. Görögország, haderejét fejlesztve, szárazföldi hadseregét majdnem 500.000 főre emeli fel ; Szerbia, Bulgária, Montenegró az általa felveendő kölcsönök oroszlánrészét fegyverkezésre fordítja — s hogy mity mértékben, azt igazolja a szerb pénzügyministernek a skupstinában elmondott legutóbbi beszéde, amelynek értelmében Szerbia a megszavazott 250,000.000 kölcsön folyósítása után ujabb 250,000.000 kölcsönt vesz fel fegyverkezés czéljaira — ha mindezt meggondoljuk, ugy nyugodt lélekkel nem helyezkedhetünk ezen javaslattal szemben a rideg visszautasítás álláspontjára. (Helyeslés.) T. ház ! Katonai téren mi kezdeményezők soha sem voltunk, de más államok fejlesztési törekvései mögött elmaradnunk nem szabad, összetett kézzel nézni, hogy mi történik körülöttünk, részünkről meg semmit meg nem tenni arra nézve, hogy, ha kell, elegendő erővel álljunk szemben az ellenséggel: helytelen politika volna. (Helyeslés.) Mig más államokban: Francziaországban, Németországban a haderő fejlesztése és kiépítése, a közlekedés által előmozdítva, könnyen megy, addig nálunk minden reform, minden iöbbkövetélés, sőt az évi ujonczjutalék megajánlása is, nagy harczokkal és küzdelmekkel jár. Ezen harczokban, mint a hadsereg ellen folytatott minden küzdelemben, a közvélemény nagy része félre van vezetve (Igaz ! Ugy van !), üres és hamis jelszavakkal izgatják a nagy tömeg fantáziáját és nem gondolják meg, hogy mindaz, ami kisebbíti a hadsereg tekintélyét, kisebbíti egyúttal magát a nemzetet is, (Igaz! Ugy van!) mert a mai politikai konstelláczió szerint Európában egyetlenegy állam KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. sem állhat meg erős és hatalmas védszervezet nélkül. (Ugy van !) A mai hadsereg már a fegyveres nemzet maga, aki amazt becsmérli, becsmérli tulajdon nemzetét. Áttérek most már magára a törvényjavaslatra, annak gerinczére : a létszám kérdésére. (Halljuk I Halljuk !) Az előttünk fekvó törvényjavaslat 31.300 fővel emeli az eddigi ujonczjutalékot, 5 évre felosztva, tehát 1918-ig. Ebből a követelésből 18.000 főt kér a közös haderő részére, 6000-et a honvédség részére és 7300-at az osztrák Landwehr részére. Minden félreértés kikerülése végett hangsúlyozom, hogy ezen 31.300 főből Magyarország csak 13.676 főt állit ki és pedig 7676 főt a közös haderő és 6000 főt a honvédségrészére. Magyarország ujoncztöbblete tehát 1918ban 13.676 főt fog kitenni, ez azonban tényleg kevesebb lesz és pedig azért, mert hogyha tekintetbe veszem azt, hogy uj véderőtörvényünk értelmében a besorozott ujonczok 4%-a már hivatalból a póttartalékha helyeztetik, akkor a szó legszorosabb értelmében véve csak 13.000 ember fog igénybe vétetni. A létszámemelés a maga teljességében csak 1918-ban fog bekövetkezni, midőn az osztrák-magyar monarchiának évi ujonczjutaléka, beleértve ugy a közös haderőt, mint a két honvédséget, 246.800 főt fog kitenni. Ebből Magyarországra 106.694 fő esik és pedig a közös haderő részére 75.694, a honvédség részére pedig 31.000. A javaslat eme követelését tüzérségünk fejlesztése és csapataink alacsony békelétszáma indokolja. A külföldi hadseregeknek nagy előnye az alosztályok magas békelétszáma. Hogy mit jelent a magas békelétszám, arra volt alkalmam bőven rámutatni akkor, midőn a véderőreformot tárgyaltuk. Ma csak érinteni akarom azt, hogy a magas békelétszám elsősorban oly harczi alakulatok létesítését teszi lehetővé a kiképzendő katonák részére, amelyek a háborúban nem lesznek ismeretlenek előttük, a tiszteket pedig arra képesiti, hogy a háborúban a vezetés terén kellő jártassággal bírjanak. Ezeken felül harmadik és legnagyobb előnye az, hogy mozgósítás esetén a békelétszámról a hadilétszámra való átmenetelt lényegesen megkönnyebbíti, a mozgósított csapatok harczi értékét fentartja, azokat egységessé, összeforrottá teszi. (Helyeslés.) Találóan mutat rá a tőrvényjavaslat indokolása a magas létszám előnyére, — e tekintetben a legutóbbi válság is bizonyságul szolgált — midőn azt mondja, hogy elkerülhetővé teszi külpolitikai feszültségek esetén olyan intézkedések megtételét, amelyek az állam pénzügyi és gazdasági érdekeit és az egyesek érdekeit is hátrányosan befolyásolják. Sok kellemetlenséget kerülhettünk volna el a legutóbbi válság idején, ha csapataink, különösen határszéli csapataink felemelt, magas békelétszámuak lettek volna. (Ugy van ! Ugy van !) Hogy a sok közül csak néhányat említsek, a vasúti forgalom ideiglenes beszüntetése a póttartalékosok szállítása érdekében, sok kenyérkereső családapá4