Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés 191í január 28-án, szerdán. 23 mint hogy az az állam, amelynek az élén áll és amelynek az exisztencziája és ereje az ő exisztencziája és ereje, hogy ez az állam erős legyen, haladjon, virágozzék, fejlődjék és olyan védképes állapotban legyen, hogy magát minden veszélylyel szemben meg tudja védelmezni. (Helyeslés.) Már pedig ez épen ugy a mi érdekünk, mint ahogy érdeke a dinasztiának. (Helyeslés.) De lehet-e osztrák érdekről szó? Hát Ausztriának nagyobb érdeke volna a monarchia fenmaradása tekintetében mint Magyarországnak? Ezt még akkor sem tudnám elfogadni, hogyha arra gondolok, hogy Ausztria különböző népfajok által lakott terület, amely népfajok fajrokonaikat megtalálják a monarchia határain túl. De föltéve, hogy az események valamelyik fordulata oda sodorná őket, vájjon találnának-e ottan olyan exisztencziát, aminőt találnának ebben a monarchiában, ahol vezető szerep jut azon tényezőknek, amelyek egy más állam kötelékében legfeljebb alárendelt szerepet játszhatnának? Amint tehát nem külön érdeke ez a dinasztiának, nem külön érdeke ez Ausztriának sem, hanem ez saját magunknak jól felfogott érdeke, önfentartási érdekünk, hogy hadseregünket fejleszszük és olyan állapotban tartsuk, hogy mindig a győzelemre való reménynyel vehesse fel a küzdelmet. És nem jobban érdeke ez a szövetségeseknek sem, mint amilyen érdekünk nekünk is, hogy szövetségeseink erősek legyenek. Az a szövetség, amelyben mi benne vagyunk, a hármasszövetség, soha jobban meg nem állta a tüzpróbát, mint a legutóbbi két év eseményei alatt. (Igaz ! Ugy van !) Akkor, amikor veszélyek mutatkoztak abban a tekintetben,. hogy a szövetségesek között épen mi tétetünk ki támadásoknak, amikor látszólag a másik szövetséges társnak semmiféle érdeke nem fűződött a konkrét kérdéshez, akkor is megnyilvánult ennek a szövetségnek a szilárdsága és olyannak bizonyult, hogy a szövetséges társak érdekét közös érdekké tette a miénkkel, ami által a szövetség, ezen próbáitatások közben, szilárdságában csak nyert. Hogy ez igy van, t. képviselőház, azt én hajlandó vagyok annak tulajdonítani, hogy ez a hármasszövetség tulaj donképen nem valami olyan nemzetközi alkotás, amelyet a diplomaták esze gondolt ki, amelyet egyes emberek akarata hozott össze. Én ennek a szövetségnek mélyén a hozzá tartozó államok geográfiai elhelyezésének természetében fekvő gyökereket látom, amely felfogásomban megerősit a történelem tanúsága, amely azt bizonyítja, hogy azok a területek, amelyeken a hármasszövetség hatalmai el vannak helyezve, körülbelül kétezer esztendő óta mindig bizonyos szoros kapcsolatban voltak egymással. A Rajna torkolatától a génuai öbölig, a Duna és Tisza völgyétől az adriai tengerig és ami ezen vonalak között fekszik, hozzászámítva egész Itáliát és Szicziliát, le az afrikai partokig, bármiképpen alakultak rajta a hatalmi viszonyok, bármiképen küzdöttek egyes fejedelmek a vezető szerepért, . mindig szoros kapcsolatban voltak egymással azóta, amióta a római műveltség a Rajna partjain és a Duna mentén elterjedt és utóbb a kereszténység az egész területet meghódította. Egy időben a római czézárok hódították meg a germán törzseket, majd germán fejedelmek hódították meg Itáliát. A későbbi germán-római császárok elismerték a római pápa hűbéri felségét, majd a Hohenstafuok kiterjesztették uralmukat egészen Szicziliáig. Szorosabb vagy lazább formában mindig volt bizonyos kapcsolat ezen államok között és minél szilárdabb volt ez, annál biztosabb, annál tökéletesebb volt Európa helyzete. Végre is ez a kapcsolat megtalálta a modern államalakulásnak megfelelő formáját a hármasszövetségben, amelyben mindegyik állam legjobban megtalálja a feltételeket saját egyéniségének és erejének kifejtésére, exisztencziájának és függetlenségének biztosítására. És épen ezért, mert a hármasszövetség ilyen történelmi hagyományokon és geográfiai fekvésen alapszik, Ítélem én azt tartósnak és Európa békéje legerősebb biztositékának. Ha tehát mi e szövetséges viszonyban meg akarjuk tenni a saját fentartásunkra szükséges intézkedéseket a saját erőnk gyarapításával, ezzel igenis szolgálatot teszünk szövetséges társainknak, aminek jutalma viszont abban rejlik, hogy ők minket szintén értékes szövetségesnek tekintenek. Mert e szövetségnek becse éppen abban áll, hogy minden sérelem, minden érdekveszélyeztetés, amely a szövetségesek bármelyikét éri, egyformán érzékenyen találja valamennyiüket. (Helyeslés.) Nincs és ne legyen a szövetségesek között egy sem, aki e szövetségben nagyobb mértékben látná magát érdekelve, mint a másik. Egyformán érdekelt valamennyi. Ha tehát mi a szövetségesek érdekében is harczképes állapotban akarunk lenni, akkor is a magunk érdekében teszszük azt, a magunk érdekében hozzuk meg az áldozatokat véderőnk további fejlesztésére és erősítésére . T. képviselőház! Máris túlságosan hosszan vettem igénybe a t. ház figyelmét. (Halljuk I Halljuk!) Az elmondottakkal kapcsolatban még csak egy körülményre kívánok rámutatni. Arra ugyanis, anélkül, hogy bővebb részletezésébe mennék bele ennek a kérdésnek, hogy ebben a hármasszövetségben, amelyhez, mint mondtam, egyforma érdek fűzi minden tagját, talán a legsebezhetőbb tag épen mi vagyunk. Legsebezhetőbb azért, mert a mi területünkön élnek nagy számban olyan honfitársaink, akiknek vérbeli és nyelvbeli rokonaik határainkon önálló nemzeti államokat alkotnak. Ez olyan szempont, amelyet soha figyelmen kivül hagyni nem szabad, amikor véderőnk fejlesztéséről van szó. Mindenki érzi, hogy ebből a körülményből veszélyek támadhatnak, egyrészt azáltal, hogy a szomszédok, talán helytelenül, talán alaptalanul, de számitanak a mi honfitársaink egy bizonyos részének a hűtlenségére, amit bizonyít a most tárgyalás alatt levő mármarosszigeti pör, . másrészről nem szabad figyelmen kivül hagyni