Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

280 Mi-, országos ütés 19lí márczius 2-án, hétfőn. siteni, vagy idegen államokat kereskedelmi czélokból felkeresni és a t. minister urnak az a reménykedése, hogy fel fogják ezt az alkalmat használni, lehet, hogy kudarczot fog vallani, (Ugy van ! balfélől.) Van még egy mondjuk, kedvencz gyermeke ezeknek a javaslatoknak, t. i. Albánia. (Ralijuk! Halljuk! balról.) Nem akarok részletesebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, (Halljuk! Halljuk!) csak arra utalok, hogyha összeállítjuk azt, hogy tulaj donképen mi a nóvum ebben a szerződésben, akkor arra az erdményre jutunk, hogy a mindenféle járatoktól eltekintve, a nóvum ebben a szerződésben tulaj donképen ezekben kulminál : Ausztrália, Marokkó és Albánia. Ha nézzük a jelenlegi forgalmat; ha nézzük Albánia mai közgazdasági tevékenységét, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) azt látjuk, hogy az egy pásztornép s azt hiszem, hogy sokkal czélszerübb volna azokat az áldozatokat, ha lehet, elhárítani. Nem mondom, hogy egyáltalában ne legyen összeköttetés, de arra építeni, hogy itt is a legközelebbi időben — mert hisz itt mindig csak 10 vagy 15 évről van szó — eredményeket érjünk el; hogy az állam visszakapja azt a pénzt, amelyet elkölt ezekre az összeköttetésekre, azt én fantazmagóriának tartom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És én nagyon szívesen látom ugyan a fantázia csapongását más téren, azonban közgazdasági téren én azt a legszűkebb térre szorítanám. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nem szóltam még azokról a javaslatokról, amelyeknél egyéb tekintetek fordulnak elő, különösen a parthajózás és a Folyam- és Tengerhajózás. Erre nézve kevés megjegyzésem van, annál kevésbbé, mert én annak a politikának vagyok a barátja, hogy ott, ahol már bizonyos csirák mutatkoznak, vagy ahol már a történelem bizonyos fejlődési menetet megjelöl, ott tovább kell építeni, főleg a mi viszonyaink között, amelyek végre nagy expanziót nem engednek meg. Én tehát szívesen ragadok meg minden alkalmat, ahol tovább lehet épiteni, ahol tovább lehet haladni. Sokkal nagyobb jelentőséget tulaj donitok ennek, mint hogyha egészen uj és mondjuk, koczkázatos s talán csak évtizedek múlva kifizetődő vagy jövedelmező összeköttetéseket keresünk. Én tehát azokat a javaslatokat sokkal könnyebben tudom ugy a maguk egészében — a részletekkel nem foglalkozom — méltányolni, amelyek a Croatára és folyamhajózási társulatokra vonatkoznak. Ezek ellen súlyosabb kifogásokat nem tehetek, legfeljebb azt, amelyeket már emiitettem és amely arra vonatkozik, hogy a Croatának bizonyos járatai tulaj donképen kevésbbé szolgálnak a kereskedelmi forgalomnak, én pedig erre fektetem a fősúlyt. Én azt tartom, hogy különösen ennek érdekében érdemes áldozatokat hozni, ami pedig a többit illeti, ha kevés áldozattal lehetséges a támogatás, akkor jó, ha pedig ez nem lehetséges, akkor inkább lemondanék erről. A Croatával szemben azonban más igényekkel és követelményekkel lépnek fel . . . Beck Lajos : ügy van ! Nemzetiekkel! Földes Béla : ... és ott mindenesetre a kormányzatnak erélyes intézkedései szükségesek, hogy az ugy működjék, illetőleg olyan szervek utján működjék, amelyek a magyarságnak kifejezésére alkalmasak. Beck Lajos: Ugy van! Tessék megnézni, micsoda gazdálkodás van azokon a hajókon. Egy alkalmazott sem tud magyarul ! Földes Béla : A legközelebb lévő dunai hajózást illetőleg a törvényjavaslat intézkedéseit nem kifogásolom, annál kevésbbé, mert máris benne vagyunk olyan korszakban és olyan állapotban, hogy biztositanunk kell az osztrák vasutakkal szemben a magyar behozatalra és kivitelre egy lehetőleg független vállalatot, mert hiszen látjuk, hogy az osztrák vasutak nagyon nehéz sulylyal nehezednek a magyar közgazdaságra és ellenük védekezni, ez az egyedüli mód. Bár én is az államvasuti eszmének barátja voltam és érte küzdöttem, az eredmény néha mégis egy kicsit aggályba ejt, mert hiszen az államosításnak' tényleg egyik szomorú következménye az, hogy azt a befolyást, amelyet az osztrák vasutakkal szemben érvényesíthettünk volna, elvesztettük, s ezzel szemben nemcsak hogy a mi befolyásunk nem érvényesült, hanem nagyon is ellenséges befolyások érvényesültek. Ezekben bátorkodtam előterjeszteni azokat a megjegyzéseket, amelyek az itt összefoglalt törvényjavaslatokra vonatkoznak. Én különösen az ország közgazdasági helyzetét nem találom olyannak, amely indokolná, hogy a kormány a nemzettől erre a czélra ilyen óriási áldozatokat követeljen, (ügy van! a baloldalon.) Most már csík a k vetkezőkre a'rarok fuyel'neitetni. Mióta ez a mai rezsim — nem akarom ezzel azt mondani, hogy talán más rendszerek is nem jutottak volna ugyanebbe a helyzetbe — de szóval, mióta ez a mai rendszer fennáll, körülbelül naponként egymillióval szaporodott a magyar államadósság. (Mozgás a baloldalon.) Azt is tudjuk, hogy hadügyi czélokra óriási nagy áldozatokat követelnek a nemzettől, mig kulturális czélokra tényleg csak szerény összegeket fordíthatunk. Ilyen helyzetben ahhoz, hogy a kontemplált szubvencziókra fordítsunk az eddigieknél négy zere; összegeket, részben fényűzési czélokra, amelyek a gazdasági helyzet által nem indokoltak — ehhez szavazatommal hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez sem politikai elvemmel, sem életfelfogásommal nem egyezik, mert ez inkább olyan soi-disant gavallér eljárása, aki az ebédet nem fizeti meg, de dobálódzik a borravalókkal. Ajánlom a t. kormányzatnak és elsősorban a kereskedelemügyi kormánynak, hogy ezt a j avaslatot . ; . Beck Lajos : Vonja vissza ! Földes Béla : . . . legalább addig ne tárgyal-