Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

5li. országos iüés 191í tassa; amíg azok az érdekcsoportok, azok a testületek meg nem hallgattattak, amelyek joggal követelhetik, hogy hozzászólhassanak, mert ez végre nemcsak a saját érdeküket. . . Bakonyi Samu : Már megszokták ezt az eljárást ! Beck Lajos: A nyolczakat meghallgatták itt is ! Földes Béla: . . . érinti, hanem az ő érdekük bizonyos tekintetben az ország érdeke, általános érdek. Azoknak meghallgatása után tessék azután ruminálni a kérdést és előterjeszteni olyan törvényjavaslatot, amely valóban megfelel az ország teherviselési képességének és azoknak az egyébként mindenesetre érdemes törekvéseknek, amelyek a magyar hajózásnak és a magyar külkereskedelemnek a lehető legnagyobb terrénumot akarják biztositani. De ugy, amint a t. kormány a törvényjavaslatokat előterjesztette, nem vagyok abban a helyzetben, hogy azokat elfogadjam. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést egy órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Beőthy Pál foglalja él.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Hoványi Géza jegyző: Vio Antal! Vio Antal : T. ház ! A szőnyegen lévő törvényjavaslatokat, eltérően a szokástól, amely abban állt, hogy a különböző társaságokkal különböző időkben, különböző lejáratra kötöttek szerződést, először nyújtotta be a kormány egy időben és egységesen, ami módot nyújt arra, hogy széttekinthetünk kereskedelmi hajózásunk területén és megismerkedhetünk a kormány által követni szándékolt hajózási politikával. Ez a czélszerü ujitás annál is inkább fontos most, amidőn a kormány a javaslatok tanúsága szerint uj és az eddiginél szélesebb alapokra akarja fektetni az ország hajózási politikáját. E javaslatokkal nyilvánvalóvá teszi a kormány politikánk irányváltozását. Amig ugyanis 12 év előtt az akkori kereskedelemügyi minister az Adria-szerződést oly kijelentéssel vezette be, amelyből nyilvánvaló volt, hogy a tengerészet csak mint a tengeren átmenő külkereskedelem eszköze ajánltatott segélyezésre, addig most, a jelen szerződések szerint, általában a hazai hajózás érvényesüléséről van szó, vag)ds a hajózásnak önczélként való támogatásáról. A magam részéről nagyon helyeslem és szívesen üdvözlöm ezen irányváltozást ugy országos szempontból, mint a fiumei és tengermelléki lakosság érdeke szempontjából. Ennek daczára azt tartom, hogy ezen irányváltozás nem fedi teljesen kereskedelmi érdekeinket. A beterjesztett törvényjavaslatok a kormány és a hajózási társaságok között folytatott tárgyalások eredményei. En nem márczius 2-án, hétfőn. 287 akarom a kormánynak e tekintetbeli kompetencziáját kétségbevonni, de mindenesetre a hajózási szerződésekre vonatkozó javaslatok ilyen módon való megalkotásánál fenmarad a gyanú, hogy bizonyos szakszerű kérdésekben az általános országos érdek nem teljesen érvényesült a hajózási társaságok érdekeivel szemben. Már többször hangzott el ebben a házban is, hogy a kormány az érdekelt kereskedelmi körök véleményét nem méltányolja kellőkép. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez a panasz a szubvenczionált társaságokkal szemben is elhangzott. Epén ezért véleményem szerint sokkal czélszerübben járt volna el a kormány, ha megadta volna az alkalmat az érdekelt kereskedelmi köröknek, különösen a kereskedelmi kamaráknak, hogy e tárgyban véleményüket és esetleges észrevételeiket beterjeszthessék. Ezáltal a kormány a praktikus élet terére lépett volna, ami a szerződések czélszerübb és minden esetre organikusabb alapokra való fektetésére vezetett volna. Legyen szabad rámutatnom arra a körülményre, hogy a kiviteli és behozatali forgalomnak biztosítandó eszközök a XX. században nagy terheket rónak az államra és hogy ez áldozatok révén egyrészt a prestige-politikának is szolgálatot lehet tenni, másrészt a hajózást üző magángazdaságnak a világversenyben való részvételét is elő lehet segíteni. Az 1901-ben hangoztatott nézet, hogy mi a világversenyben tengerpartunk kicsiny voltánál fogva nagyobb mértékben nem vehetünk részt, véleményem szerint nem állhat meg, mert a legkisebb tengerpart is kivezet a világtengerek felé és igy a magyar tengerpart mellől is intenzive űzhető a hajózás az öt földrész összes partjai felé. A fiumei és általában a tengermelléki lakosság érdekeinek szempontjából előnyt jelent ez a javaslat, mert ennek a lakosságnak, ha a kormány reá figyelmet fordít, amit feltételezek, módjában lesz hagyományos foglalkozásához, melytől a vitorlás hajózás megszűnése óta eltávolodott, fokozatosan visszatérni. A kereskedelmi tengerészet nagyobbodása és most megindult nagyarányú fejlődése mindig több és több embernek fog foglalkozást adui, főkép a fiumeieknek, akik legközelebbi vonatkozásban állnak a tengerrel. Ez azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha egyes hajózási társaságok nem fognak különbséget tenni magyar és magyar állampolgár között és bizonyos tekintetben a magyar állampolgárt nem fogják praetereálni a külföldiekkel szemben. A hazai közvélemény a hajózási javaslatokat — igy volt a múltban, igy van ma is — az államsegély végösszegéből szokta megítélni és megbírálni, anélkül, hogy a vállalatok költséges teljesítményét tekintetbe venné. Ebből következik aztán az a téves konklúzió, hogy az állami támogatást jóformán ajándéknak tekintik. Pedig ezeket a javaslatokat csak akkor lehet tárgyilagosan megítélni, ha megcsináljuk a vállalatoknak valószínűségi mérlegét, az eg}ák oldalon a költségek-