Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

5Í4. országos ülés Í91í ügy van ! halfelől.) Azt tehát semmi esetre sem szabad előmozdítani, hogy a magyarok a külföldi helyeket, különösen tengeri fürdőket túlságosan keressenek fel. Ezt a magam részéről nem tartom indokoltnak. Volna itt még egy körülmény, amely szintén megvilágítást kíván. Ez az az összehasonlítás, amelyet az indokolásban is olvasunk, azokkal az idegen államokkal, amelyek szintén szubvenczionálják a hajózást. A közgazdasági élet mai helyzetében nem ellenzem a szubvencziót. Általában bizonyos protekezionizmus feltétlenül szükséges minden irányban, főleg Magyarországon, ahol — fájdalom — amint boldogult Szilágyi Dezső mondta, minden ember az állami jászol mellett szeret állani. De következetes is ez azért, mert, ha egy téren megindul a protekezionizmus, azt izolálni többé nem lehet, azt minden érdekkör követelheti. Ha protegálják az ipart, joggal mozgolódik a gazdaközönség is, azután a kereskedő is igényt tarthat a támogatásra, — persze nem védvámokkal való támogatásra — és az ügyvéd is, az orvos is, a tanár is, szóval mindenki kívánja a protekezionizmust. Ezt követek az igazságosság. En tehát általában nem vagyok ellene a szubvencziónak, én csak amellett vagyok, hogy az bizonyos korlátok közé szoríttassák, hogy azt ne adjuk főleg olyan vállalatoknak, amelyek abszolúte nem szolgálják meg a szubvencziót és amelyeknek abban való részesítése nincs indokolva. Ha nézzük azokat az államokat, amelyeket itt már többször felemiitettek, azt hiszem, nem bocsátkozhatunk bele abba, hogy ezen államokkal tegyünk összehasonlítást. Hiszen talán én is volnék abban a helyzetben, hogy azt a hosszú lajstromot és táblát összeállítsam és felolvassam, de én azt tartom, hogy lehetőleg hasonló viszonyokat kell alapul venni, tehát azokat az államokat, amelyek szintén itt, az Adria mellett használják ki azt az összeköttetést, amely okvetlenül igen értékes Magyarországra nézve. Ha Ausztriát és Olaszországot nézzük, akkor, még ha számokat nem is említek, mindenkinek, aki komolyan itéli meg ezt a dolgot, el kell ismernie, hogy ezt a három államot összehasonlítani nem lehet. Hogy lehessen Fiumét összehasonlítani Trieszttel ? Triesztnek olyan óriási forgalma van és hajóállománya is olyan óriási, hogy mindjárt meggyőződhetünk róla, hogy a kettő között egyszerűen összehasonlítást tenni nem lehet. A mi hajóállományunk, a mi kereskedelmi hajóink száma az 1912-iki kimutatás szerint, a tonnatartalmat véve tekintetbe, 139.289 tonnatartalmat tesz ki, mig, ha Ausztria kereskedelmi flottáját veszszük tekintetbe, ott a tonnatartalom 572.129, tehát mondjuk, négyszer annyi mint a mienk, Olaszországban pedig egy millión felül van. Már ezekből a számokból is, akár a hajók számát, akár a tonnatartalmát veszszük, láthatjuk, hogyha mi 11 milliót költünk, akkor Olaszmárczius 2-án, hétfőn. * 285 ország négyszer annyit költhetne és ugyancsak Ausztriával szemben is a viszony inkább Ausztria, mint Magyarország javára szói. Ha a forgalmat ves szűk tekintetbe, ugyanez az arány jut kifejezésre. Triesztnek forgalma aránytalanul nagyobb mint Fiuméé ; Olaszország pedig tulajdonképen többé-kevésbbé szigetállam, ugy hogy nem hasonlíthatjuk össze a mi egyetlen kikötőnket, Fiumét. Végre is nem lehet minden dolgot összehasonlítani., haiiem csak olyan dolgokat lehet összehasonlítani, amelyek erre kellő alapot adnak. T. képviselőház ! En azon tényekből, amelyeket bátor voltam felsorolni, arra a következtetésre jutok, hogy azok a beneficziumok, amelyeket itt a hajóstársulatok számára beállítanak és azok a terhek, amelyeket az ország magára vállal, semmiképen nem felelnek meg sem kereskedelmünk, sem hajózásunk, sem egyáltalában közgazdaságunk igényeinek. (Igaz ! Ügy van ! a baloldalon.) Mert hiszen végre azt is tekintetbe kell venni, hogy az illető országnak milyen szerepe, milyen jövője van közgazdaságilag, mik a törekvései. Mi nem hasonlíthatjuk össze magunkat pl. egy olyan állammal, amely gyarmatpolitikát csinál. (Helyeslés balról.) Olyan államoknak, amelyeknek gyarmataik vannak, szükségük van erre az összeköttetésre, mert ezek ennek folytán esetleg nagy lendületnek fognak indulni, a világtörténelemben nagy szerepet fognak játszani, mig mi, azt hiszem, ilyen szerepet nem igen vindikálhatunk magunknak. Ez a körülmény szintén indokolja azt a törekvést, hogy az illető államok szélesebb alapon akarják mindazokat a közgazdasági tényezőket, szerveket, tehát a hajózást is kifejleszteni, amelyekre nekik szükségük van. Hiszen mellékesen megjegyezve, a mi törekvéseink azzal a nehézséggel is találkoznak, hogy tulajdonképen könnyebb, biztosabb forgalom csak akkor lehetséges, ha az állam valahol a tengeren túl meg tudja vetni a lábát. De egy olyan államnak, amely egyáltalában ki van zárva a tulaj donképeni világuralomból, az imperialisztikus törekvésekből, annak minden gazdasági szerve megállapításánál, minden gazdasági tevékenységénél ezt a körülményt számba kell vennie. Hiszen látjuk, hogy Olaszország fejfődése minden tekintetben meglepő ; közgazdasági lejlődése, politikai emelkedése jelentékeny; szerepe a világforgalomban rendkívül meglepő és rendkívül tanulságos, de hát ez a szempont ránk nézve irányadó nem lehet. Azt is mondja az indokolás, hogy vajha a mi kereskedőink felhasználnák azt az alkalmat, amely nekik itt meg van adva. Erre is egy rövid megjegyzést akarok tenni. Egyáltalán nem jut eszembe, hogy itt egész osztályoknak szóló kitanitást akarnék adni, azonban az kétségtelen, hogy ebben a tekintetben egyelőre nem sokat várhatunk ; ebben a tekintetben ugy áll a dolog, — lehet, hogy az illetőknek még nincs arra szükségük, hogy nehezebb munkával keressék meg az összeköttetéseket, — de tény, hogy nálunk teljesen hiányzik a törekvés, direkt összeköttetéseket léte-