Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

284 5i4. országos ülés 1914- márczius 2-án, hétfőn. A forgalom szempontjából Ausztráüa, Marokkó és Albánia meglehetősen fantasztikus összeköttetések, a fantáziának is tág teret nyújtanak. Azt mondják, hogy ezek maguknak fognak forgalmat teremteni. Magában véve egészen elvontan tekintve, ebben van valami, de csak akkor, ha mégis az előfeltételek megvannak, ha azon járatokat olyan vidékek felé irányítjuk, ahol megvannak az előfeltételek. De itt ezek az .előfeltételek — merem mondani — a legközelebbi 10—15 évben hiányozni fognak és ennélfogva ezt a szempontot számbavenni nem lehet. Csak mellékesen akarom érinteni, amit már a költségvetési jognál emiitettem, hogy t. i. tulajdonképen ez a szerződés már életbe van léptetve — ezt mondja a jelentés — persze nem azokkal a tökéletes felszerelésű hajókkal, de nagyjában életbe van léptetve, ugy hogy tulaj donképen már egy kissé a statisztikából is lehet konstatálni annak a hatását. De ettől eltekintve is, azt hiszem, nem szorul magyarázatra, hogy azok a vidékek, azok a területek, amelyekről itt szó van, jelentékeny forgalmat még éveken keresztül sem a bevitel, sem a kivitel tekintetében nem fognak nyújtani. Az elvet magát szívesen elfogadom ; hajlandó vagyok elfogadni azt, hogy a nemzet hozzon áldozatot abból a czélból, hogy mindenütt megjelenjenek hajóink és hozzanak dicsőséget az országnak ; de ha arról van szó, hogy kis emberektől, kulturális befektetésektől elvonjuk a pénzt, amikor ezerkoronás tételeket kénytelenek törölni, mert azt mondják, hogy a pénzügyminister nem ad pénzt, akkor azt hiszem, ilyen összeköttetésre ily áldozatot hozni, — hogy csak hármat említsek : közel három millióval szerepelnek a szubvenczióban Ausztrália, Marokkó és Tripolisz — nem akarok többet mondani, de legalább is nagyon korainak tartom ilyen óriási összeggel támogatni, illetőleg fentartani ezeket a járatokat.* Az ausztráliai menetért fizetünk 1,290.000 koronát, a marokkóiért 1,170.000, a tripolisziért pedig 312.000 koronát; a tengeren eszközölt forgalom a következő: Marokkó, Tun's 2-2, Tripolis 1-9, Ausztrál'a 1-4; 1912-ről szóknak itt az adatok. Mindenesetre lehet emelkedés, de ez az emelkedés, nézetem szerint, nem indokolja a mai helyzetben azt, hogy az ország ilyen óriási áldozatot hozzon. A tengeri kivitel tekintetében pedig, ha veszszük azon tételeket, amelyek 191 l-re vonatkoznak, azt látjuk, hogy annak összege Marokkónál 477.011 korona. Már most, mit nyer az a kereskedő, ha ugy veszszük, — mert tulajdonképen ez is tekintetbe jön — azon a 477.011 koronán? Ha 10%-otnyer, nyerhet 47.000 koronát; de mondjuk, hogy nyer 20%-ot. Szóval, ez nincs arányban azokkal az áldozatokkal, amelyeket a kormány az országtól, a nemzettől kivan ezen járatoknak a fentartása czéljából. (Ugy van! balról.) Ami r>edig azt a tételt illeti, hogy a forgalom önmagának teremt forgalmat, ez csak szűk határok között igaz és én nagyon kivánom, hogy a kereskedelmi kormányzat tegyen lépéseket és sikerüljön neki, hogy ilyen összeköttetéseket szerezzen, ahol a forgalom önmagát megteremti. Ezen összeköttetéseknek ilyen óriási nagy segélyezéssel való beállítását azonban helyeselni nem tudom. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Van itt szó még turista-forgalomról, különösen Marokkónál. Hiszen ez nagyon örvendetes dolog, de azt hiszem, nem lesz egyetlen magyar állampolgár sem, aki a marokkói turisták számára beállítson egy tételt, különösen akkor, mikor tudjuk, hogy még azok a turisták is, akik szeretnének Magyarországra jönni, nem jöhetnek ide, mert elviszik őket Bécsbe, azért, mert a kormány nem tud megfelelő összeköttetést biztosítani a poroszoknak délfel?, ugy hogy az Budapesten át bonyolittassék le. (Ugy van! balfelól.) Hát engedelmet kérek, amikor ilyen közelfekvő és jóformán semmi áldozatba nem kerülő czélokat nem tudunk megvalósítani, akkor ennyire fantasztikus czélok elérésében én nem igen bizhatom, bár nagyon kivánom, hogy a hozzájuk fűzött reménységek beváljanak, különösen a mi az Ausztriával való összeköttetést illeti, mert hiszen tudjuk, hogy ott igen szép kísérleteket tesznek szocziálpolitikai téren, mi tehát ott csak tanulhatunk, s esetleg sikerülni fog behoznunk egyszer egy ügyes ministert, aki érti ezeket a dolgokat, (Derültség balfelól.) hiszen igen ügyes embereik vannak. Kérem, távolról sem volt szándékéin a minister urat személyileg érinteni : én csak elvileg beszéltem. Ilyen importhoz én nagyon szívesen hozzájárulnék, de egybéként nem adhatom erre szavazatomat. T. ház ! Csak röviden teszek még néhány megjegyzést azokra a tényekre, f.melyek ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jutnak. (Halljuk! balról.) Kapcsolatban azzal a megjegyzéssel, amely a turista-forgalomra vonatkozik, meg akarom említeni — bár gyakorlati következtetést nem akarok ebből levonni, csak aggályomnak akarok kifejezést adni — hogy talán az ellen is fog bizonyos kritika elhangzani, mivel uj rendezésről van szó, hogy azok az összeköttetések, általában azok a járatok, amelyek tisztán csak a turista-forgalmat szolgálják és főleg a magyar közönségnek idegen országokba való szállítására alkalmasak — fájdalom, én magam is sokszor estem abba a hibába, hogy ilyen helyeket felkerestem, de nem tudtam soha, hogy azok a hajók szubvencziót kapnak, mert különben talán elkerültem volna azt az utazást — megfelelnek-e a mi érdekeinknek. Mert azt, hogy ezek az utasok óriási nagy számban vitetnek le olyan helyekre, ahol nagy összegeket költenek, a melyeket sokkat helyesebb lenne itt az országban elkölteniök, én nem tartom helyesnek. Fölösleges tehát az idegenforgalomról, amelynek keresztülvitele ugy sem sikerül, olyan sokat beszélni. Ne idegenek jöjjenek ide, hanem a magyarok maradjanak itthon és azok költsenek. (Igaz !