Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-514
5Í4. országos ülés 1914 márczius 2-án, hétfőn. 283 ják a szerződést és bizonyos feltétlenül szükséges és indokolt kárpótlásokat megadnak, az Adriának elég kedvező pénzügyi helyzete mellett még megengedhető volna. De amikor tudjuk, hogy a társulat igen nagy dividendákat fizet, 13—14%-ot, eltekintve a rengeteg leírástól, nem is kell itt valami különös animozitást keresni, ha ezt kifogásoljuk. Bennem nincs is animozitás senkivel szemben; örülök, ha 20%-ot is nyernek a vállalatok. Nálunk gyakran azt hangoztatják, hogy a kereskedelmi és ipari világ elégedjék meg 4 vagy 5%-kal. Nekem nem ez az álláspontom. Ez sehol a világon nincs igy; mihelyt koczkázatosabb a vállalat, nagyobb jövedelemre tarthat igényt. De amikor az állam hozzájárulásáról van szó, akkor a dolog másképen áll. (ügy van ! a baloldalon.) Ha maguktól ki tudnak fizetni 15—20%-ot, az ellen senkinek nem lesz kifogása, sőt örülünk, hogy ilyen gyönyörű vállalata van az országnak, amely saját jövedelméből ilyen osztalékot tud adni. Azt is megértjük, ha az állam hozzájárul valamely fontos vállalat, fontos intézmény létesítéséhez, hogy a tőkésnek azt a kamatozást biztosítsa a vállalatba fektetett tőkéje után, amely az átlagnak megfelel. De azt már minden animozitás és minden ellenzéki kritika nélkül is kifogásolni kell, hogy az állam egy nagy jövedelmezőségű vállalat jövedelmeinek a növeléséhez, pláne ilyen arányban való növeléséhez hozzájárul. (Igaz ! Ügy van! a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári) : Munka nélküli jövedelem. Földes Béla: Már most ez a társulat olyan szubveneziót kap — ez is megvilágítja az aránytalanságot — amelylyel tulaj donképen két év alatt visszafizettetik a tőkéje. Az ő tőkéje alapszabályszerüleg 10 millió. Szubvencziója egy évre 4,600.000 korona, tehát két évre 9,200.000 korona, vagyis majdnem az egész tőkéje. Hol van Magyarországon vállalat, amelynek tőkéjét minden két évben kifizeti az állam? (Mozgás a baloldalon.) Rakovszky István : Nem is tudja a ministerium, miféle szédelgéseket követett el. Majd bebizonyítjuk. Földes Béla: Még egy intézkedés van, amely ezzel összefügg és amely kétségtelenül kifogásolható. Az van mondva, hogy a 10 millió korona alaptőke után a társulat többet — r'sum teneatis — mint 1,500.000 koronát nem fizethet ki osztalékban. Rakovszky István : Még ha ez lenne mondva ! De sokkal rosszabbul áll a dolog ! Földes Béla : Többet nem szabad neki fizetni, ami annyit jelent, hogy ennyit joga van fizetni. Tehát példátlanul magas perczentuáczió van biztosítva. Rakovszky István : Többet is fizethetnek ! Földes Béla: En az egyszerűség kedvéért épen csak a legerősebb, legfeltűnőbb, legpregnánsabb dolgokat akarom kiemelni; túlságos részletekbe nem akarok bocsátkozni, de azt, ami feltétlenül kritika tárgyává kell hogy tétessék, szóvá akarom tenni. Ez a pont is ilyen. A kormány részéről második indok gyanánt terjesztetik ez elő arra, hogy miért kell az Adriának szubvenczióját felemelni és egyáltalában ezeket az ujabb intézkedéseket tenni. Már most következik egy harmadik motiváczió, amelyet más oldalról is hallottunk hangsúlyozni, t. i. hogy nagy változás van, mert a forgalomban nagyobb szerepet kezdenek játszani a darabáruk. Érdeklődéssel olvastam, mert a dolog érdekel. Ez mindenesetre nevezetes fordulat volna. De én kételkedem benne, hogy igy volna, mert a darabáruk tekintetében a mi országunk nincs abban a helyzetben, hogy óriási nagy kivitelt produkálhasson. A darabárunál az iparczikkek játszanak óriási szerepet, mi pedig nem vagyunk iparilag annyira erősek, (ügy van ! balról.) De tekintsünk el az okoskodástól és nézzük a statisztikát. Nem is kellene tovább mennem, csak a pénzügyi bizottság jelentését felolvasnom, amelynek 10. oldalán azt találjuk, hogy 1910-ben a kivitel volt ennyi meg ennyi ; a legnagyobb czikk volt a kivitelben a czukor, azután a donga, a fa és a liszt. A darabárakkal tehát valami nagy szervezeti változtatást megindokolni nem lehet. De itt van a kezemben az 1912-iki statisztika. Abból is látjuk, hogy a darabáruk ma még csak alárendelt szerepet játszanak. A behozatalnál mondjuk hat tételt veszek: rizs hántolatlan, azután bor, tengeri, nyerspamut, 'nyersfémek és nyers dohány, ezek együttvéve 192,500,000 koronával szerepelnek értékben ; az egész behozatal pedig kitett 215,800.000 koronát,' Ami tehát a darabárukra eshetik, az alig bir nagyobb jelentőséggel, semmi esetre sem bir azzal a jelentőséggel, hogy a darabáruk miatt kellene hajókat építeni és uj járatokat berendezni. Nem szeretek gyanúnak kifejezést adni, de az a gyanú támad itt, ugv gondolták: a nyugatéarópai vonatkozásokat, azért, hogy szubveneziót lehessen adni, jó volna más járatokkal pótolni, mert én a darabárukkal való éivelést a tényekben megmagyarázva és indokolva nem látom. Ugyanígy áll a dolog a kivitelre vonatkozólag. A kivitelnél szerepel négy, mindenesetre különösen fontos czikk : czukor, aztán megint czukor, nyersezukor, homok-, kristály czukor, liszt és bab. Ezek a fő kiviteli czikkek. Azután következik a tengeri, *stb., de én csak ezeket veszem, mert ezek mind 10 millión fölüli értékkel szerepelnek. Ez együttvéve kitesz 122.900.000 koronát, az egész forgalom pedig tesz 256,200.000 koronát, körülbelül a kétszeresét. A többi sem darabárukra esik, de csak ezt a négyet emeltem ki, mert ez szerepel a forgalom 50%-ával. Szóval, azt az indokolást semmiképen sem lehet elfogadni, hogy a darabáruk nagy forgalma miatt kellett oly drága rendszert életbeléptetni. (Helyeslés balról.) Már most van itt más, kisebb jelentőségű érv, amelyet azonban nem akarok mellőzni. Mindenesetre ugye az illetőnek is a gondolkozását mutatja, aki okvetlenül akart az országnak szolgálatot tenni ezen tényeknek exponálásával. 36*
