Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

514. országos ülés 1914 márczius 2-án, hétfőn. 279 Ahhoz azonban, hogy a fejlődés ezen pontjához elérkezzünk, gyakran hosszú évek keserves munkájára van szükség. A nemzetek gazdasági politikája akkor nyugszik helyes alapokon, ha nem csupán a inának, hanem a jövő számára is kivan helyes gazdasági eredményeket elérni. (Helyeslés.) Ezt egy magánvállalat, amely elsősorbau a ma élő nemzedéknek dolgozik, meg nem teheti. Azonban önző, s a nemzet jövőjébe vetett bizalom hiányára valló politika volna az, ha azért, mert ugy érezzük, hogy valamely beruházás nem áll arányban a közeli években várható gazdasági haszonnal, lemondanánk olyan beruházásról, amely a magyar gazdasági életnek, hiszem, hogy egy jobb és szebb jövőjét van hivatva megalapozni. Tény az, hogy ezen uj hajójáratok révén a magyar gazdaközönség, a magyar üzleti világ nagy fejlődésre alkalmas területekkel fog közvetlen összeköttetésbe kerülni; amelyek forgalma már ma is jelentékeny és amely forgalom a jövőben még jelentékenyebb mértékben hatványozódni fog. Most egyedül a magyar kereskedő és üzleti világ élelmességén és szolidságán fog múlni, hogy ebből a már is jelentékeny és jövőben még jelentékenyebb forgalomból menynyit lesz képes a magyar gazdasági élet javára megszerezni. Ezek azok a szempontok, amelyekkel van szerencsém a javaslatot pénzügyi szempontból is indokolni és midőn bátor vagyok jelezni, hogy a közlekedésügyi és közgazdasági bizottság ezen törvényjavaslatokon bizonyos nem lényegbe vágó módosításokat eszközölt, amelyeket azóta a hajóstársaságok is készségesen elfogadtak, van szerencsém kérni a mélyen tisztelt házat, hogy a törvényjavaslatokat a közlekedésügyi, közgazdasági és pénzügyi bizottságok által elfogadott szövegben általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szepesházy Imre jegyző: Földes Béla! (Halljuk ! Halljuk!) Földes Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a függetlenségi és 48-as párt megbizásából a szőnyegen levő tárgyhoz hozzászólok, feladatom lesz kifejezést adni annak az álláspontnak és annak az aggálynak, amely ezen törvényjavaslattal szemben nemcsak a függetlenségi és 48-as pártban, hanem széles körökben kifejezésre jutott. Kötelességemnek tartom a törvényjavaslatnak, illetőleg a törvényjavaslatoknak kereskedelmi és pénzügyi oldalát megvilágitani. Hogy az ellenzék ebben a vitában részt vesz, az nem azért történik, mintha mi valamelyes reményeket fűznénk ahhoz, hogy a mi szavunk itt meghallgatásra talál, mert a tapasztalatok ennek ellene szólnak, (ügy van! ügy van! balfelöl.)mi teháte'tekintetben semmiféle illúziónak sem engedjük át magunkat. De teszszük ezt azért, mert itten már csak a parlamentáris tárgyalások látszatával van ugyan dolgunk, (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) de daczára annak, ez mégis olyan hely, mondjuk meeting, ahol a nemzethez szólhatunk, sőt szólhatunk a kulturvilághoz is. (Igaz! Ugy van! balfelől.) T. képviselőház ! Annak, hogy ezen állapotok, ezen politikai helyzet kifejlődött, főleg annak következtében, hogy a kormánypártot jóformán egy erős vasabroncs veszi körül, amely lehetetlenné teszi azt, hogy itten szabadon feljődjenek és jussanak kifejezésre a meggyőződések, hogy itt egyáltalában komoly vitatkozás legyen, annak, tudjuk nagyon jól, mi a története. Tudjuk, hogy az ellenzék mindent megtett arra nézve, hogy a parlamentáris rendszer Magyarországon is beválhasson és amint emiitettem, a mi feladatunk tulaj donképen nem is az most, hogy ezen hamar változtatást idézzünk elő ; majd megjön ennek az ideje és hiszem, hogy meg fog nyilatkozni a nemzet erőteljesen abban az irányban, amely a múltnak bizonysága szerint is egyedül képezheti javát Magyarországnak, hogy itt csakugyan egy teljes nemzetgyűlés legyen, amely a küzdelemben, a pártoknak küzdelmében kifejti és megerősiti azokat a nézeteket és elveket, amelyeknek megvalósítása a nemzet érdekét képezi. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ami a törvényjavaslatnak tartalmát illeti, arra vonatkozólag általánosságban egyelőié csak egyet vagyok bátor megjegyezni, t. i. azt, hogy minden elfogulatlan ember előtt és igen széles körökben azok az intézkedések, amelyek a t. kormány i észéről különösen gazdasági téren tétettek, teljes jogosultsággal azt a hitet, jobban mondva azt a meggyőződést erősitik meg, hogy nagyon erősen, plutokratikus, mondjuk : olyan irányban történik a közgazdasági élet vezetése, amely a nagy, széles rétegek érdekeinek meg nem felel, (Ugy van ! a baloldalon.) hogy itt azok, amik a t. kormánypárt és a t. kormány részéről történtek és történnek, s amik hosszasan tárgyaltatnak az újságokban is — bizonyos ügyek pedig még a bíróság elé is kerülnek — bizonyos ostzályérdeket szolgálnak. De nem akarok ilyen kérdésekkel foglalkozni, nem is fogok foglalkozni, hanem mégis szükséges volt ezt felemlítenem abból a czélból, hogy lássuk, hogy ezek tényleg indokolják azon felfogást, hogy a kormánynak intézkedéseiben, — lehet, hogy neki ez kényelmes, könnyű lehet, hogy nagyon ostromolják őt, — mindenesetre a haute-finance és a money-interest sokkal nagyobb sulylyal bir, mint amilyennel a mai korban birnia kellene. (Igaz ! Ugy van ! a, bál- és a szélsőbáloldalon.) Ellenben nem igen tudunk arra példát, nem igen tudunk olyan intézkedést, amely a széles rétegek j ólétének előmozdítására szolgálna. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Már pedig ma az állami élettel olyan nagy terhek járnak, a melyeknek elviseléséhez nem egy külön osztálynak vagy egyes osztályoknak, . . . Rakovszky István: Ugy van! Nagyon jó!