Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

280. 51$, országos ülés Í91'i márczius 2-án, hétfőn. Földes Béla: . . . hanem az egész nemzetnek teljes erejével hozzá kell járulnia. De honnan veszi az erőt a nemzet, hogy ha a kormány fel nem használjam indazokat az eszközöket, melyek főleg arra rendelkezésére állanak, hogy az u. n. kisembereket erősítse ? (Ugy van ! a baloldalon.) Hogy csak rövid pillantást vessek arra, ami ezen a téren történt vagy inkább nem történt, felhozom például az iparfejlesztést. Az iparfejlesztés terén a mai kormány a ksipar érdekébe nem fejti ki azt az erélyt, amelyet ki kellene fejtenie. Hiszen azon már régen túl vagyunk, mintha a kisiparos egészbenvéve j óformán a kihalás állapotába volna helyezve... Szterényi József: Sőt! Földes Béla : . . . vagy amint németül mondják, az Aussterbe-Btat állapotába. Igenis, helyes intézkedések által lehetséges ezt az osztályt erősiteni, s annak tagjait anyagilag erős adózó polgárokká tenni. Ha veszszük a mezőgazdaságot, ugyanazt tapasztaljuk. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vojtak igen helyes, üdvös törvényjavaslatok, amelyek megvalósítása épen nem vált volna szégyenére e kormánynak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De látjuk, hogy kisegitő eszközt vett igénybe, a melynek eredménye nem igen lehet üdvös vagy egyáltalán számottevő. Nem is akarok szólni a munkásokról, akik itt egy harmadik csoportot képeznek. Ott is a szocziálpolitika, amint mindenki tudja, megakadt, pedig nem lett volna szabad megakadnia. Még a mostani rezsim első kereskedelemügyi ministere, Hieronymi, felkarolta az ügyeket, legalább egy irányban, a gyermekmunkára vonatkozólag igért intézkedéseket, törvényjavaslat előterjesztését Ígérte, de ebben az irányban sem történt semmi. Egyáltalán az a tér, amelyet elfoglal Magyarországon a kisember, teljesen parlagon hever. Teljesen jogosult tehát, ha e kormánynak intézkedései azt a benyamást teszik, hogy itt kedvezésben, előnyben részesülnek azok, akik igen erős pénzbeli erőforrások fölött rendelkeznek, és ennek következtében talán bizonyos viszontszolgálatokat tehetnek. (Mozgás.) H USZár Károly (sárvári) : A választási kassza barátai. Földes Béla: 'Eszembe jut Lajos Fülöp mondása. Amikor Talleyrandot Angliába küldte nagykövetnek, azt mondta: Ne felejtse el soha, hogy én legjobban tudok fizetni. (Igaz! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Darvai Fülöp : Kitűnő, elsőrendű ! Rakovszky István : Ez ugy van! Földes Béla: Azt hiszem, nem szükséges erősitgetneni, hogy mindnyájan tudjuk, hogy a hajózásnak igen nagy jelentősége van, a hajózás igen fontos szerve a közgazdasági életnek és ahol hiányzik, ott mindenesetre az organizmus tökéletlen és egészséges működésre nem alkalmas. Mondom tehát, ezt bizonyitani nem kell sem indokolásban, sem jelentésekben, sem előadói székből; nem szükséges erre a háznak bármely részét sem figyelmeztetni. De, igenis, nagyon jól tudjuk azt, hogy az egész közgazdasági organizmus oly szoros összefüggést mutat, hogy ha a t. minister ur, a t. kormány egy téren intézkedéseket tesz, azoknak a sikere egyáltalán biztositva nincs addig, amig minden irányban az intézkedések, a szükséges, üdvös intézkedések megt'tétnek. így bizonyos tekintetben a közlekedés, mint egyik érdeke a közgazdasági életnek, feltételezi azt, hogy az egész forgalmi élet egészséges legyen, feltételezi, hogy a termelési élet egészséges legyen, hogy tehát minden téren a kormán}

1

" megtegye a szükséges intézkedéseket. Már pedig ha körülnézünk és kissé vizsgáljuk mindazokat a tényezőket, amelyek itt tekintetbe veendők, akkor, bár semmikép sem törekszem teljességre, néhány dolgot példaképen itt is felhozhatok. (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van elsősorban a külügyi helyzet. Ha egy állam akármennyit költ a hajózásra, az megfelelő eredményt nem fog felmutatni, ha a külügyi politikában nem támogatják azt az államot ; ez csak nem szén ved kétséget. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig külügyi helyzetünk határozottan rosszabbodott. Hiába dobjuk ki a pénzt, adunk milliókat hajókra, ha sehol a világon barátokra nem találunk, mindenki jóformán ellenséges indulattal fogad, barátokat elvesztettünk, a barátok nem viseltetnek baráti érzelmekkel, az ellenségek pedig megszaporodtak és az ellenséges hangulat nagyobb, mint azelőtt volt. Két fegyverbarátot jóformán elvesztettünk, amelyekre a Balkánon számíthattunk azelőtt; azt hiszem, ily helyzetben a közgazdasági politika megitélésénél nem nyugtat meg az, ha szubvencziót adunk a hajóknak, de azt, amit a külügyi politika terén a közgazdaság kiterjesztése érdekében tenni kell, elmulasztjuk, sőt, mondjuk, tulajdonképen képteleneknek bizonyultunk arra, hogy a Keleten azt a pozicziót foglaljuk el, melyet a Gondviselés nekünk szánt. Felhozok egy másik példát : itt van a konzulátus kérdése. Ha valamely intézmény arra való volna, hogy a közgazdasági életnek támogatója legyen, a konzulátus volna a?. Többé-kevésbbé azt lehet mondani, hogy az a konzulátusi kar főleg az osztrák konzul inkább ellensége a magyarnak, mint barátja. Erre igen sok példát tudnék felhozni. Az eredmény miben mutatkozik ? Abban, hogy igen sok esetben az a magyar állampolgár vagy magyar kereskedő, az a budapesti kereskedő vagy malom—elmondtak nekem eseteket is erre vonatkozólag — kénytelen a német konzulhoz fordumi és a német konzul nagyon szívesen teszi meg azt a szolgálatot, amire a saját államának képviselője képes vagy hajlandó nem volt. Tudok olyan eseteket, ahol hetekig könyörögtek az osztrák-magyar kozulnak és nem tudtak czélt érni, a német konzul pedig megcsinálta a dolgot 2—3 nap alatt. Sőt tudok itt egy igen magasan álló, a legmagasabb körökhöz tartozó egyénre hivatkozni, akinek e részben igen jellemző kijelentése volt. Egy magyar állampolgárral, maga-