Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

51í. országos ülés i9íh márczim 2-án, hétfőn. 275 A valenciai járatok 12 tengeri mérföld sebes­séggel lesznek megteendők, ezenkívül a marok­kói járatok a Kanári-szigetekre és esetleg Ma­deirára is ki fognak terjesztetni, hogy a nem­zetközi utasforgalom ezen értékes pontjai hazai oldalról elérhetők legyenek. Portugáliával való összeköttetéseinket leg­inkább azok a járatok láthatják el, amelyek Fiuméből Nyugat-Európába indulnak. A Portugáliával várható forgalmunk eme­lésére azonban szükségesnek mutatkozott a vitel­dijak előzetes megállapítása, azok állandó alkal­mazása, ahogy ez a Földközi-tenger összes járataira nézve szintén megtörtént. De már a nyugateurópai viszonylatokban ezen viteldijak­nak állandósítása és állandó megállapítása nem mutatkozott czélirányosnak, mert azok sokkal nagyobb mértékben vannak alávetve konjunk­turális áramlatoknak, semhogy ez lehetséges lett volna. Elsősorban azért, miután ez esetben a hajóstársaságok sokkal nagyobb állami segélyt igényeltek volna. Ej>pen ezért a szerződések azt mondják ki ezen járatokra vonatkozólag, hogy a társaság köteles a viteldijakat a mindenkori konjunktúrákhoz alkalmazni, vitás esetekben pe­dig aláveti magát a kereskedelemügyi ministerium által e czélra kiküldött bizottsága döntésének. Szterényi József: Ez a társaság a legjöve­delmezőbb forgalma! Szabó János előadó: A szerződések a nyugat­európai járatokat egyébként a múlt tapasztala­tai alapján apasztják, még pedig ugy a be- mint a kiviteli járatokat, ugy hogy ezen viszonylatok­ban szereplő kikötők egy része a jövőben a hazai szabad hajózás számára fel fog szabadulni. Az Adria szerződése ezenkívül kötelezi a társaságot arra is, hogy a délamerikai viszony­latban az eddigi szerződéssel kikötött hat járat helyett tizenkét járatot állítson be és kötelezi arra is, hogy a kormány felhívásától számított két hónapon belül tartozik ezen járatokat La­Plata államnak kikötőjére is kiterjeszteni. Az Adria-társaság hajózási szolgálatának megállapításánál szükségesnek és indokoltnak mutatkozott még a fiume-new-yorki járat kér­désének rendezése is. Ez a kérdés nem közvetlen aktuális ugyan, mert hiszen ma a Gunarddal való szerződésünk megvan, de figyelembe volt veendő' az, hogy az ilyen kérdések sokkal könnyeb­ben és a kincstár érdekei szempontjából sokkal előnyösebben oldhatók meg akkor, ha azok együt­tesen vétetnek tárgyalás alá, mintha azok később külön képeznék tárgyalás tárgyát. Szterényi József: Benn van a régi szerző­désben is! Szabó János előadó: Epén ezért kimonda­tott, hogy ez a társaság tartozik az 1901: VII. t.-cz. 31. §-ban már megállapított segély elle­nében lehetőleg a felhívástól számított hat hóna­pon belül, legkésőbb azonban az uj hajók elkészül­téig ezen fiume-new-yorki útirányban a hajó­járatokat ellátni. Annál a jelentőségnél fogva pedig, amely Fiumét a tengerparti hajózás terén megilleti, kiváló figyelem volt fordítandó a parthajózás fejlesztésére. Ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a parthajózás szempont­jából Fiume igen előnyös helyzetben van, mint­hogy a Fiuméből kiinduló hajók a dalmát par­tok és az azokkal szemben levő szigetek között haladnak el. Fiúménak a parthajózási forga­lomban fenforgó ezen kiváló jelentősége kifeje­zést nyer már az eddigi forgalmi eredmények­ben. 1891-ben, mikor parthajózásunk Önálló ellátására a Magyar Horvát Tengerhajózási Részvénytársaság alapíttatott, Fiume kivitele az összes parthajózási viszonylatban 530.142 métermázsa különféle árut, 457 köbméter fát és 16.543 üres hordót tett ki. 20 év alatt beállí­tott rendszeres járatok segélyével a fiumei part­hajózás rendszeresen emelkedett. 1912-ben kivi­telünk — a darab szerint számitott áruktól eltekintve — 2,255.074 métermázsát ért el; majdnem hasonló emelkedést mutat parthajó­zási viszonylatokban a fiumei behozatal is, amely 1891-ben 274.462 métermázsa különféle árut és 3368 üres hordó volt, 1912-ben pedig 956,165 métermázsát ért el. Még jelentékenyebb az emelkedés a part­hajózásnál utas dolgában. 1891-ben a Fiumét érintő összes parthajózási vonalak személyfor­galma — hogy ebből mennyi esett Fiúméra és mennyi az egyéb kikötőkre, az nem volt kimu­tatva — mindössze 53.811 utast tett ki, mig 1912-ben egyedül a Magyar-Horvát Tenger­hajózási Társaság Fiúméból és Fiúméba össze­sen 1,057.876 utast szállított. Ezenkívül az abbáziai forgalom 586.125 utast, tett ki, az egyéb viszonylatok utasforgalma pedig 343.605 utast tett ki. A parthajózás terén elért eddigi eredmény indokolttá teszi azt, hogy ezen forgalmunkat továbbra is hasonló mértékben fejleszszük. Ezt azáltal érjük el, ha a forgalmat minél gyorsabb és olyan hajókkal bonyolítjuk le, amelyek az utasok kényelmét minél nagyobb mértékben szolgálják. Nagyfontosságúak az uj járatok is, amelyek az eddigi járatokon túlmenőleg a jóni tengeri szigetekre, Patraszba és Albániába irányulnak, amely járatokat különösen a mostani uj Balkán­alakulás tesz igen jelentőségesekké. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a parthajózási szolgálat hálózatát is lényegesen kiterjeszti. Mig a régi szerződés alapján a magyar-horvát társaság által teljesítendő 508.965 tengeri mérföld helyett az uj szerződések szerint 1,006.473 tengeri mérföldjárat teljesítmény lesz lebonyolítandó. Az uj szerződés szerint a szolgálat minő­sége is lényegesen javulni fog. A régi szerződés összteljesítményének nagyobb része évi 279.073 tengeri mérföld 10 mérföldnél lassúbb összeköt­tetéseket nyújtott, mig az uj járatnak sokkal 35*

Next

/
Thumbnails
Contents