Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-513

254 513. országos ülés 19U február 20-án, pénteken. teriiletekről, de nézze meg a mi ortodoxainkkal fajrokon két független állam területén — és akkor tegyen összehasonlítást azok között a jogok között, amelyekkel a román nép egyházai Magyarországon bírnak és azok között, amelyeket a laikus elem a független Romániában élvez. (Ugy van ! jobbfelöl) A kormány nagyon természetesen »tiszteletben tartja a görögkeleti román egyház jogait és az egész világon páratlanul álló autonómiáját «. »A gyulafehérvári és fogarasi görögkatkolikus egyháztartomány autonómiájának kérdése a római katholikusok autonómiájával együtt lesz megoldandó, de a kormánynak nincs ellene kifogása, hogy a megoldásnál nevezett egyháztartomány különleges viszonyai megfelelően tekintetbe vétessenek.« Arról tehát, hogy külön szerveztessék az ő autonómiájuk, igénytelen nézetem szerint, nem lehet szó. Elő kell ezt a kérdést venni akkor, amikor a magyar katholikus autonómia kérdése általában megoldatik. Az azután elsősorban az illetékes egyházi faktoroktól függ, ele a kormány részéről nem részesül elutasításban, hogy ezen egyházmegyék specziális viszonyai megfelelően tekintetbe vétessenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt sub rosa emlitem meg, — amiről szintén annyi szó volt a lapokban — hogy ujabb püspökségek felállításáról egyáltalában nem volt szó. Szóba került, szóba hozatott a görög-keleti magyar püspökség felállításának kérdése, amire kijelentettük, hogy a kormány jelenleg ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, jelenleg azt felállítani nem szándékozik, a jövőt illetőleg azonban semmi irányban nem köti meg kezét ebben a kérdésben. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) »Végül a hajdudorogi katholikus egyházmegye beosztása, a pártatlanság kellő garancziáját nyújtó eljárás mellett revizió alá fog vétetni és az előforduló tévedések orvosoltatni fognak«. (Helyeslés.) Ezzel a kérdéssel most már behatóbban foglalkoztunk és a dolog meglehetősen tisztán áll szemünk előtt. Az egészen kétségtelen, hogy azok az állitások a melyek talán 40.000-et meghaladó románnak bekebelezéséről szóltak, messze túlmennek a valóságon. Viszont kétségtelen, hogy ez egyházmegyének keleti határszélén egynéhány és pedig elég jelentős számú román egyházközség, olyan egyházközség is csatoltatott az egyházmegyéhez, amelynek lakossága túlnyomóan román, ugy hogy a mi adataink szerint, a statisztikai hivatal adatai szerint is összeszedhető ott egy 10—12.000 lélekből álló, kompakt görögkatholikus csoport, amelynek körülbelül kilencztizedrésze román és csak "egytizedrésze magyar. Én tehát azt gondolom, semmi ok nem volna arra, hogy ezeket belekényszeritsük a magyar egyházmegyébe ós ne adjuk őket vissza természetes egyházmegyéjükbe, a nagyváradi illetőleg balázsfalvi, vagy a szamosujvári egyházmegyébe. (Helyeslés.) Viszont azonban az eredeti felállításnál történtek még más tévedések is. Figyelmen kívül hagyattak ott olyan magyar egyházközségek, amelyek lakosságának túlnyomó nagy része magyar és ugyancsak figyelmen kivül hagyattak igen fontos városi központi helyek, (Igás ! Ugy van ! a jobboldalon.) ahol ma már ezrekre menő a magyar görögkatholikus hivek száma, ahol tehát minden előfeltétele megvan virágzó magyar görög-katholikus egyházközségek felállításának. Azt hiszem, ezt a kérdést, mindkét oldalát kapcsolatba hozva, kell megoldani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, vissza kell adni a román egyházmegyékbe azokat a községeket, amelyeknek lakossága túlnyomó többségben román, viszont csatolni kell a hajdudorogi egyházmegyéhez túlnyomóan magyar lakossággal biró egyházközségeket. (Helyeslés.) Azt hiszem, ha kölcsönös jóakarattal kezeljük a kérdést, ezen az alapon közmegnyugvásra oldható az meg ugy, hogy ezzel a hajdudorogi egyházmegye körülbelül megtartja mai terjedelmét azzal a különbséggel, hogy talán 8—10—12.000-rel kevesebb román és körülbelül ugyanannyival több magyar híve lesz az egyházmegyének, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) ami pedig, azt hiszem, ha valóban helyes és nem agresszív szempontból fogjuk fel a dolgot, román szempontból is helyes, magyar szempontból is helyes. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) T. képviselőház! Ezzel végig mentem feljegyzéseim egész sorozatán. (Halljuk! Halljuk!) Most már méltóztassanak megengedni, hogy röviden reassumáljam az elmondottakat. (Halljuk ! Halljuk!) Abban a reményben voltam, hogy mindaz, amit előadtam s amit hosszas, személyes bizalmas beszélgetések során együtt alaposan megvitattunk és megbeszéltünk volt, hogy mindaz elegendő indokul fog szolgálni arra, hogy a román nemzetiségi párt megtegye programmjának azt a megváltoztatását, amely szerintem egyedül biztosítaná a teljes sikert. Hittem ezt annak daczára, hogy minden elfogulatlan szemlélőnek azt kell mondania, hogy tulajdonképen ebben a — fájdalom — nagyon hosszura nyúlt előadásban (Halljuk! Halljuk!) semmi olyan nincs, ami változtatna a magyar államnak mai jogi szerkezetén, ami változtatna annak nemzeti jellegén, ami megfosztaná a magyar nemzeti politikát egyetlen erősségétől is, egyetlen hatalmi pozicziójától is; ennek daczára mégis azt hittem, hogy mindezek a kérdések együttvéve olyan fontos emeltyűivé lehetnének a hazában élő románság anyagi, kulturális, társadalmi érvényesülésének, (Ugy van! Ugy van!) jobb fejlődésének, annak, hogy jobban érezhesse magát ebben az országban, annak, hogy jobban eleget tehessen saját fajtája és hazája iránti kötelességeinek, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl) hogy mégis nehezen I mondtam le arról a reményről, hogy sikerülni