Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-513
513. országos ülés 1914- február 20-án, pénteken. 253 ha az emberek bizonyos frázisokat elveknek néznek és elvi magaslatra akarván emelkedni, bizonyos apriorisztikus jelszavak után indulnak, Az az elv, hogy a magyar állami intézmények tannyelve magyar legyen, nagyon helyes elv annyiban és ott, ahol ez a magyar kultúrát tényleg érvényre juttatja, ahol ez a magyar kultúrának fejlődését, terjedését, érvényesülését előmozdítja, de egyenesen visszafelé sül el, egyenesen a reálpolitika szempontjából a magyar nemzet érdekeit károsítja az, ha ezen elvnek következetes keresztülvitelét alkalmazzuk és átviszszük olyan térre is, ahol, ismétlem, egy jottával sem lesz a magyar kultúra előnyösebbé, erősebbé, egy jottával sem érvényesül jobban, ellenkezőleg ha akadnak netalán román vagy egyszóval nem magyar lelkészek olyanok, akik nincsenek megelégedve a jelenlegi helyzettel, ezt az elégedetlenséget hatványozni fogja bennünk ez a rendelkezés és ha bemennek az iskolába és elkeseredve tanítani fogják a hittanból bemagolandó formulákat azoknak a szegény gyermekeknek, gondoskodni fognak majd róla, hogy felhasználják ezt a magyar elnyomás elleni ellenállás érzetének felébresztésére. (Ugy van! Ugy van!) Egyenesen a magyar nemzeti ügynek teszünk szolgálatot, ha a vallásoktatásra nézve azon elvre helyezkedünk, hogy az mindenütt a gyermekek anyanyelvén történjék. (Általános helyeslés.) Már most jön egy kijelentése a kormánynak, amely természetesen szorosan összefügg megint azzal, hogy minő lesz a hazai románság politikai magatartása, hogy olyan lesz-e az, amely bizalmat keltsen és amely ösztönzésül szolgáljon a magyar nemzetnek és a magyar államnak arra, hogy a román kultúra intenzivebb fejlesztésének ügyében az állami eszközöket is rendelkezésre bocsássa. Ez lenne, hogy »a románok által tömegesebben lakott vidékeken lévő középiskolákban a román anyanyelvű tanulók részére a román nyelv, mint kötelező tantárgy, megfelelő terjedelemben fog tanittatni«. Ez is állana más anyanyelvüekre, más középiskolákban. (Olvassa :) »Ugyanezen középiskolákban megfelelő intézkedés fog történni, hogy a középiskola magyarajku növendékei a román nyelvet megtanulhassák*. Ez az, amiről már korábban beszéltem, t. i. a felső négy osztályban fakultative. ügy az egész iskolai életben és tanításban, valamint különösen a történelem tanításánál különös gondot kívánunk arra fordítani, hogy a román nép múltja, tradicziói és önérzete kellő tiszteletben tartassanak. Ez is — azt hiszem — a magyar nemzeti politikának egyik sarkalatos követelménye. A magyar nemzeti ügynek rosszabb szolgálatot senki sem tesz, a magyar nemzeti ügynek nem képzelem méltatlanabb szolgálatát, mint aki a nagy magyarkodást és hazafiaskodást abban keresi, hogy megsértse ezen ország nem magyar ajkú polgárai természetes ragaszkodását saját fajtájukhoz, (Elénk helyeslés és taps.) saját etnográfiai egységükhöz, azt a tiszteletreméltó érzést, amelyet — veszítenének saját értékükből — ha le tudnák vetni. (Élénk helyeslés.) Egyenesen akaratlanul, de hatalmas segítőtársai a nemzetiségi agitátoroknak azok az ártatlan magyar emberek, akiknek hazafiaskodása ilyen káros utakon és ilyen •— bocsánatot kérek — a magyar lovagias jellemhez egészen méltatlan módon nyilvánul meg. (Ugy van! Ugy van!) Egy igen előkelő és igen élesen és erősen naczionalista román vezérférfiutói kérdezte egy gyermekkori jóbarátja — én legalább hallottam, gondolom, hogy igaz a história — Kozmának hívják, hogy hogy esik meg az, hogy ő olyan erős ellenszenvvel viseltetik a magyarság iránt és azt a választ kapta, hogy Kozma egész gyermekkorát magyar iskolában töltötte; népiskolai, középiskolai és akadémiai oktatásban magyar iskolákban részesült és ő állítólag azt a kifejezést használta : Mindig büdös oláh kölyöknek tekintettek, oláh kölyök is maradtam. (Ugy van! jobbfelöl.) így neveljük az ellenszenvet azokban, akik más, helyesebb magatartás mellett jó, megbizható, hazafias polgárai lennének ennek az országnak. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a középen. Felkiáltások: Tökéletesen így van !) Felmerült a román felekezeti iskolák és vallási intézmények intenzivebb segélyezésének kérdése is. (Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István ministereinök: Erre nézve talán magukat azokat a t. urakat is, akikkel tárgyaltam, megleptük azzal a statisztikai összeállitással, amelyből az következik, hogy »a kormány jelenleg is hét millió koronát meghaladó évi összeggel járul a román egyházi és tanügyi intézmények költségeinek viseléséhez és nem zárkózik el a kimutatandó szükséglet mérvéhez képest ós az állam pénzügyi helyzetére való tekintet korlátai között, ezen segélyezés további megfelelő emeléséről sem«. (Helyeslés jobb felöl.) Szóba jött az egyházak autonómiája is. Hát kérem, erről igazán azt hiszem, alig szükséges beszélni. Hiszen ha körülnézek tisztelt román ajkú képviselőtársaink vagy valamely román egyházhoz tartozó polgártársaink vagy a magyarországi románok közvéleménye általában : mindenütt az egész világon azt fogják találni, hogy teljesen unikum az az autonómia, amivel a .görögkeleti román és szerb egyház bir Magyarországon. En most, mivel nem a román, hanem a szerb egyház fontos szervezeti kérdéseivel kell foglalkoznom, kötelességemnek tartottam kissé alaposabban megismerkedni a más államok területén létező ortodox egyházak szervezetével és arra kérek mindenkit, akit ez a kérdés érdekel, nézze meg az ortodox egyházak szervezetét Szerbiában, nézze meg Romániában — nem is beszélek azután Oroszországról és a többi
