Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-513
252 513. országos ülés 1914 február 20-án, pénteken. szerint nyújtott fizetéskiegészités ellenben az egyes tanári állások fizetéskiegészitése czimén adatik és az államnak semminéven nevezendő ujabb jogot és ingerencziát nem biztosit. Már most a román tannyelvű középiskolák az 1883-iki törvény értelmében való államsegélyt nem vették igénybe, viszont ezt a fizetéskiegészitést, amely semmiféle állami ingerencziát nem biztosit, igénybe vették és pedig, amint méltóztatnak látni, miután náluk az eredeti tanári fizetések végtelenül csekélyek voltak, ez sokkal nagyobb összegre rug egy-egy gimnáziumnál, mint a többi felekezeti iskoláknál: a katbolikusoknál 10.000, románoknál 19.500 korona. TJgy hogy mig a római katholikus intézeteknél pl. az az államsegély, amely gimnáziumonkint a 10.000 koronát meghaladja, már ingerencziát biztosit az államnak e tekintetben, a román tannyelvű iskolák 19.500 koronáig terjedő államsegélyt vesznek igénybe anélkül, bogy ebből bárminő közvetlen rendelkezési jog származna a kormányra nézve. (Igás. TJgy van!) E tekintetben azt az álláspontot foglaljuk el, hogy mi pro futuro is nagyon szívesen segélyezzük a román tannyelvű intézeteket, azonban fizetéskiegészités czimén, tehát ugy, hogy ezért nem kapunk beavatkozási jogot, nem segélyezzük nagyobb összeggel, mint a többi felekezeti intézeteket; amennyiben nagyobb arányú segélyezést kivannak igénybevenni, kövessék azt az utat, mint a többiek, kérjék ezt a segélyt az 1883 : XXX. t.-czikk alapján, ami azután megfelelő ellenszolgálatot nyújt az államnak is. Azt hiszem, ez a jogegyenlőség álláspontjának teljesen megfelel. (Élénk helyeslés.) (Olvassa) -. »A brádi gimnázium fejlesztéséhez a kormány készséggel hozzájárul. Czélszerübbnek tartja ugyan, ha ennek felső négy osztálya magyar tannyelvű lesz; ha azonban erre különös súly helyeztetik, nincs kifog ellen, ha a magyar nyelv és irodalom szabályszerű tanítása mellett a felső osztályokban is román nyelven folyik a tanítás. Amennyiben a kormány által is alkalmasnak talált helyen még egy román tannyelvű főgimnázium állíttatnék, a kormány hajlandó ezt is fizetéskiegészitésben és államsegélyben részesíteni.« En őszintén megvallom, sem t. barátom a kultuszminister ur, sem én nem örülnék annak, ha ez országban a nem magyar tannyelvű középiskolák szaporodnának. Mi ezt eltévesztett kultúrpolitikai akcziónak tartjuk az illetők szempontjából; mi azt gondoljuk, czélszerübb eljárást követnek, ha a középiskolai szervezetben beilleszkednek a magyar tanügy egész szerkezetébe. De azt az álláspontot foglaltuk el — azok az urak, akikkel tárgyaltunk, itt meglehetős messzemenő óhajtásokkal állottak elő — és azt mondtuk, hogy mi abban az esetben, ha a teljes összhang létrejön, ha sikerül a nemzetiségi párt programmját ugy átalakítani, hogy abból a bizalmatlanság elemei teljesen kiküszöböltetnének, nem zárkózunk el attól, hogy a brádi gimnázium kifejlesztésének ügyét és még egy gimnázium felállításának ügyét tárgyaljuk. Azt hiszem, ha meggondoljuk, hogy a végén olyan szerény ellenérték ez azért a nagy előnyért, amelyet én minden szempontból látnék a román nemzeti párt politikailag ellenséges akcziójának abbanhagyásában, hogy bátran vállalhatjuk a felelősséget azért, hogy ezt az ellenszolgáltatást megadni hajlandók voltunk. (Élénk helyeslés). Felmerült a határőrvidéki vagyonközsógek és vagyonközségi alapok kérdése is. Erre nézve kijelentet kük, hogy (olvassa) : »A határőrvidéki vagyonközségek és vagyonközségi alapok nem felekezeti vagy nemzetiségi, hanem territoriális jelleggel bírnak; a volt határőrvidéki területeken lakó összes polgárokat illetik és minden rájuk vonatkozó kérdés ezen alapelv figyelemben tartásával döntendő el, de jóakaratú figyelembevételével annak a körülménynek is, hogy a kérdéses területek lakosságának túlnyomó nagy része a román nemzetiséghez tartozik. Felekezeteknek, egyesületeknek és alapoknak internátusok felállítására való joga természetesen szintén csorbitatlanul fennáll.« Ami a vallásoktatást illeti, »a kormány álláspontja is az, hogy a tanulók vallásos oktatása azok anyanyelvén és rendszerint az illető egyházhoz tartozó lelkész által eszközlendő; ehhez képest a jelenleg hatályban lévő rendelet helyett uj, erre az elvre fektetett rendelet fog kibocsáttatnia En négy óv előtt ismételten nyíltan kifejezést adtam annak a meggyőződésemnek, hogy ez a rendelet, amely arra akarja kényszeríteni a lelkészeket, hogy idegenajku gyermekeknek a hittant és a vallást magyar nyelven tanítsák, hogy ez a rendelet minden tekintetben káros, hogy ez a magyar nemzeti politikára nézve nem erőt, hanem gyengeséget és veszteséget jelent. (Elénk helyeslés.) Mert ez nem azt jelenti, hogy bármily tekintetben erősebbó tenné a magyar kultúra érvényesülését, nem azt jelenti, hogy bármi tekintetben gyengítené a magyar nemzeti politika elleni agitáczióit, ellenkezőleg, ez a rendelkezés a leghazafiasabban gondolkozó románokban is az elégedetlenség érzetét kelti fel, (TJgy van! TJgy van!) a megbántatás, az ő jogos szabadságuk terén való megsértetés érzetét kelti fel és egyenesen az agitáczió malmára hajtja a vizet, azoknak a szélsőbb irányzatoknak sikeres . . . Philipp János: Nemcsak a románoknál! Másoknál is! Gr. Tisza István ministerelnök: Természetes ! Magától értetődik! Hiszen azt már előbb jeleztem, hogy ebben a tekintetben én itt románokkal beszéltem, a románokról van itt szó, de értem ezt minden nem magyar ajkú polgárra. (Élénk helyeslés.) Tehát ismétlem, ez megint fényes példa arra, hogy micsoda veszedelmeket rejt magában,
