Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-513

513. országos ülés 191k csábításokra, amelyek, méltóztassanak megfigyelni, eddig is hogyan történtek? Ezek az agitátorok nagyon jól tudják azt, hogy a magyar németséghez magyar ellenes politikai izgatásokkal nem tudnak hozzáférni. Csinálnak gazdasági lapokat; a gazdasági jóbarát mezébe öltöznek és azután kezdenek el-elhinteni egy óvatos megjegyzést az anyanyelvvel kapcsolatban. Én figyelemmel kisérem ezt és mondhatom, hogy eddig még az egyedüli támadási objektum az iskola volt, hogy t. i. a német nyelv egyáltalában nem érvényesülhet a magyar tannyelvű iskolákban. Látszik, hogy ez az az Achilles-sarok, ahol megsebezhető a magyarországi németség hazafias gondolkodása Itt kell tehát az orvoslás könnyű, egyszerű módját kézbevenni, ha azt akarjuk, hogy meg ne inogjon a magyar nemzeti politikának egyik legerősebb és nélkülözhetetlenül szükséges oszlopa. (Helyeslés.) Ebből a szempontból, de abból a szempontból is, mert teljes szivemből respektálom az országnak nem német ajkú többi nemzetiségi polgárainak idevonatkozó vágyait ós törekvéseit is, kerestük az útját és módját annak, hogy módot nyissunk ezen óhajtások kielégítésére a magyar állami oktatás tannyelvének sérelme nélkül. <* És erre nézve azt az álláspontot foglaltuk el, hogy »a kormány gondoskodni fog róla, hogy olyan állami iskolákban, amelyekbe valamelyik e hazában lakó nemzetiséghez tartozó gyermekek nagyobb számban járnak, ezek saját anyanyelvükből is oktatásban részesüljenek. ^Helyeslés.) Megfelelő intézkedés fog tehát történni, hogy az országban tömegesebben beszélt nemzetiségi nyelvet tudó népiskolai tanítók elegendő számmal kerüljenek ki a tanitóképezdékből, ami által lehetővé fog válni a gyermekeknek az anyanyelvből való oktatása, valamint az is, hogy a tanítók és az iskolákban beadott gyermekek közötti érintkezés, az első időben, mig a magyar nyelvet eléggé meg nem tanulják, ezek anyanyelvén is történhessék.« (Helyeslés.) Siegescu József: Pedagógiai ideál! Gr. Tisza István ministerelnök: Ugyanerről a későbbi feljegyzésekben ez van (olvassa): »Az állami iskoláknál, valamint a községi és ezek között a határőrvidéki magyar tannyelvű iskoláknál a román anyanyelvű gyermekek számára a román nyelv kisegítő nyelvként és tantárgyként be fog vezettetni oly czélból, hogy a román anyanyelvű gyermekek előmenetele megkönnyittessék és hogy irni és olvasni anyanyelvükön is megtanuljanak«. Tehát tantárgy, annyiban, hogy az irást és olvasást megtanulhassák (olvassa) : »Ennek lehetővé tótele végett kellő számú magyar tanitóképezdében a román nyelv bevezettetik és addig is, mig'ez a rendelkezés hatását érezteti, az állam szolgálatában álló és románul tudó tanítók szolgálati beosztása lehetőleg akkópen fog történni, hogy a románságlakta vidékekre kerüljenek«. (Helyeslés.) február 20-án, pénteken. 251 Most mehetünk tovább. Egyházaknak, egyesületeknek és alapítványoknak a törvény jogot ád nem magyar tannyelvű középiskolák felállítására. »Természetes, hogy ezt a jogot a kormány készséggel elismeri; ilyen intézetek államsegélyezésének ügyét azonban esetről esetre kell a kormánynak fenforgó körülményekhez kéjpest és annak figyelembevételével is elbírálnia, hogy az illető vidéken van-e ujabb középiskolára tényleg szükség«. (Helyeslés.) »A. kormány eddig is készséggel segélyezte a nem magyar tannyelvű középiskolákat abban a formában, amelyben a segélyezés eddig kéretett, t. i. tanári fizetés kiegészítésének alakjában és figyelmet érdemel, hogy mig az ilyen czimen egy-egy középiskolának adott segély róni. kath. tanintézeteknél átlag 10.000 korona«, — protestánsoknál, ha nem csalódom, 12.000 korona, — »addig a román tannyelvű iskoláknél átlag 19.500 koronára rug«. így nyomjuk el a román kultúrát ma is Magyarországon. (Derültség.) »Ami különösen a brádi gimnázium kifejlesztésének ügyét illeti«, ez egy nógyosztályu gimnázium, amelynek teljes gimnáziummá való kifejlesztéséről van szó, — »ezt hajlandó a kormány jóakarattal tárgyalni. A belényesi főgimnázium jelenlegi állapotának bolygatását azonban annál kevésbbé tartaná indokoltnak, mert ezen főgymnázium eredetileg latin tannyelvvel és azzal a kikötéssel alapíttatott, hogy benne az általános magyarországi tanterv legyen irányadó s a román nyelv tanítása hetenkint egy órán történjék. Az alapító ezen rendelkezésével szemben tehát igen nagy konczesszió a román tanügy részére a mai állapot«. A belényesi főgimnáziumnál pedig harmincz éves állapot most már az, hogy az alsó négy osztályban román a tannyelv, mig a felső négy osztályban magyar. Ennek a megváltoztatása kérdése felvettetett, de ebbe nem mentünk bele, amint hogy sehol az intézetek tannyelvének visszafejlesztésébe e tekintetben bele nem mentünk. Erre vonatkozólag a későbbi feljegyzések szerint (olvassa): »A kormány készséggel támogatja a nem magyar tannyelvű középiskolákat. Amennyiben az illető iskolák állami fizetéskiegészitést vesznek igénybe, ennek mértéke nem lehet lényegesen nagyobb, mint más hazai intézetek fizetéskiegészitése. Ilyen esetben a fizetéskiegészitésnek más középiskoláknál érvényre jutott maximális mértéket meghaladó összeget államsegély alakjában fogják megkapni, ami az 1883: XXX. t.-cz. alapján a szükséges ingeroncziát biztosítja az állam részére«. T. i. a dolog ugy áll, hogy az 1883. évi középiskolai törvény alapján igénybevett államsegélyek bizonyos ingerencziát adnak a kormánynak, amely együtt nő az államsegély mértékével, s mint méltóztatnak tudni, tulajdonkéj>en teljes rendelkezési joggá válik, ha az államsegély mértéke az 50%-ot meghaladja. Az 1907-iki középiskolai törvény 32*