Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-513
február 20-án, pénteken. 250 513. országos ülés 191í XXXVII. t.-czikk világos rendelkezése értelmében utólagosan meg nem változtathatók és a magyar tannyelv tekintetében a jelenlegi állapot továbbra is érvényben marad,« Felhoztak még egy részletes sérelmet, bogy olyankor, mikor egy tanítói állás üresedésben áll — méltóztassanak megengedni, hogy minden részletet elmondjak, azt hiszem, ez a helyesebb (Helyeslés.) — valamelyik felekezeti népiskolánál és a kihirdetett pályázatba felvétetik mint fizetéskiegészités államsegély, amit az illető tanitó elődje kapott, azután időközben valamely más czimen tárgyi, dologi czimen belenyúlnak az iskola viszonyaiba és megvonják az államsegélyt, például a felszerelés, az épület elégtelen volta miatt, az iskolafentartó a kihirdetett pályázat alapján kötelezettségbe jut a tanítóval szemben, kinek az államsegély megvonása folytán saját erejéből valósággal anyagi romlást eredményező teherrel kénytelen azt kiadni. Erre nézve egy igen egyszerű gyakorlati megoldást gondoltunk ki, mely igy szól: »Ha valamelv tanítói állomás korábban államsegélyt élvezett, tanitó távozása következtében üresedik meg, az iskolafentartók az 1907-ik évi XXVII. t.-czikk 15. §-ának utolsó bekezdése értelmében az állami segélyezés tárgyi előfeltételének további megállapítása végett előzetesen forduljanak a vallás- és közoktatásügyi ministerhez és ha a minister a tárgyi előfeltételek fennállását megállapítja, akkor a tanitó bejelentésekor kizárólag annak személye kópezendi csak a vizsgálat tárgyát. A törvény által is előrelátott ilyen eljárás és méltányos végrehajtás mellett elkerülhető lesz, hogy az államsegély elmaradásával az egyházközségekre elviselhetetlen teher háramoljon.« Vagyis a községek előzetesen tisztázzák azt a kérdést, van-e tárgyi akadály az államsegély megadásánál. Ha az nincs, akkor válaszszák meg a tanítót, akkor már csak a tanitó személyében rejlő hiba miatt vonható meg az államsegély, amikor természetesen a tanitó kell, hogy viselje annak következményeit. »Az a körülmény egymagában, hogy valamely helységben állami iskola áll fenn, nem akadálya annak, hogy ugyanott román 'hitfelekezeti iskola is államsegélyben részesüljön, ha annak tárgyi előfeltételei fennállanak.« Ez az egész komplexuma azoknak a különböző rendelkezéseknek, amelyeket a felekezeti iskolákra vonatkozólag kilátásba helyeztünk. Következik az állami népiskolák kérdése.. Az állami népiskoláknál a tannyelv magyar. Ezen az alapelven nézetem szerint nem is lehet rést ütni. De nem lehet elzárkózni az elől a tény elől, hogy az a körülmény, hogy ma az állami népiskolák helyiségeiben egyetlenegy szót más nyelven, mint magyarul kiejteni nem szabad, hogy az állami iskolai tanítók igen gyakori esetben növendékeik anyanyelvét egyáltalában nem beszélik, ugy hogy azzal a szegény gyermekkel, amig az egy kicsit magyarul meg nem tanul, egyáltalán érintkezni sem tudnak, végül, hogy az állami népiskolákba, vagy a magyar tannyelvű községi iskolákba járó növendékek anyanyelvükben oktatásban egyáltalában nem részesülnek, ez a körülmény nemcsak a románoknál, hanem az országnak más nem magyarajku polgárainál is igen messzemenő elégedetlenséget szült. (Ugy van!) Én kötelességszerüleg foglalkoztam ezzel a kérdéssel azóta a rövid idő óta, amióta most újból ebben az állásban vagyok. Foglalkoztam nem hivatalos apparátus utján, de felkértem azokat a t. barátaimat, akik künn élnek faluhelyen a nép között, äz ország nem magyarajku népe között, akikről tudom, hogy a nép bizalmát birják, akikről tudom, hogy a nép valódi gondolkodását feismerhetik, hogy puhatolózzanak ebben az irányban és mondhatom az ország minden részéből egyhangúlag azt a választ nyertem, hogy különösen az annyira hazafias gondolkodású németség körében lappang egy elégületlenség, amely eddig nem nyilvánult szenvedélyesebb módon, de amely belső meghasonlásba hozza az ő érzelmi világuk egyik részét annak a magyar hazához és a magyar nemzethez vonzódó másik részével, amely valóságos lelki ellentétbe hozza az eddig annyira megelégedett és annyira egységes lelkivilágukat, (Ugy van!) ugy hogy én azt hiszem, hogy nekünk nagyon komolyan kell azzal a problémával foglalkoznunk, hogy az állami és a magyar tannyelvű nem állami népiskolákban nemzetiségi vidékeken valamennyi tért nyissunk az anyanyelv érvényesülésének. (Élénk helyeslés.) Itt csak egy dolgot említek": Az én szemem rajta van azokon az eddig még nagyon szükkörü, lappangó kis agitácziókon, amelyek a németség lelkének megmételyezésére irányulnak. Én nagyon jól tudom azt, hogy Magyarországon egy pár elégedetlen, félbenmaradt egzisztenczia és egy pár fészkelődő, olcsó népszerűségre vágyó és az olcsó népszerűség demagóg eszközeivel érvényesülni törekvő stréber az, aki ezekkel foglalkozik. Ez az u. n. pangermán dolog ma még nem jelentékeny. De tudom azt is, hogy sikerült felébreszteni ugy a nagy német birodalomban, mint az osztrák németség közt is az érdeklődést ez iránt a dolog iránt. Tudom azt is, hogy ez az agitáczió külföldi pénzt koldul és külföldi pénzt vesz igénybe és tudom azt is, hogy teljesen eredménytelen, hogy el fog sülyedni abba a jelentéktelenségbe, amelyet megérdemel, abban a perczben. ha ezt az egyedüli okot az elégedetlenségre kiveszszük a németség kezéből. (Eiénlc helyeslés.) De ugy érzem, hogy könnyelműséget követnék el, ha ennek a kérdésnek a megoldását kézbe nem vennők, ugy érzem, hogy akkor csakugyan fogékonynyá tennők annak az annyira hazafias magyar németségnek lelkét is ezekre a.
