Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-513

513. országos ülés 191b február 20-án, pénteken. 249 nyelven adassanak elő, — ez t. i. félreértés volt — csak azt rendeli el, hogy ugy ezek. mint a magyar nyelv, a hivatalos tanterv szerint tanittassék, Amennyiben a hivatalos tanterv ellen helytálló, objektív kifogások volnának felhozhatók, a kormány kész azokat teljes jóakarattal megfontolás tárgyává tenni. A tanítói fizetéskiegészités szempontjából a román tannyelvű iskolák a többiekkel egyenlő elbánás alá esnek, ugy az összeg megállapítását, mint a fizetéskiegészités módját illetőleg. Ebben a tekintetben nem térhet el a kormány a román iskolákkal szemben sem az eddig is általánosan követett eljárástók. (Helyeslés.) Méltóztatnak tudni, felesleges is magyarázatokkal tölteni az időt, ismét és ismét felhangzik némely felekezeti körökben az a kívánság, hogy mindezek a kiegészítések az egyházi főhatóságnak adassanak át- és az egyházi főhatóságok által osztassanak ki. Egész rendszerünk nem erre az elvre, de arra van felépítve, hogy ugy a lelkészi, mint a tanítói fizetéskiegészitések, korpótlékok, stb. ad personam az illetőnek adatnak ki; ettől most sem vagyunk hajlandók eltérni. (Helyeslés a jobboldalon.) Aztán ezeket mondjuk (olvassa): »A felekezeti népiskolák feletti felügyeletet az állami és felekezeti felügyelő hatóságoknak, mindegyiknek saját hatáskörében, kell teljesítenie, nagyon óhajtandó azonban, hogy ezek, ahol csak lehet, jó egyetértésben, egymást támogatva teljesítsék feladatukat s a kormány teljes erővel rajta lesz, hogy olyan tanfelügyelők alkalmaztassanak, akik a román oktatásügy iránt is érzékkel bírnak*. (Helyeslés a jobboldalon.) Január folyamán és talán február első napjaiban tartott megbeszéléseinken egyes kérdések még részletesebben megvilágittattak. Ezekről szóló feljegyzéseim igy szólanak (olvassa): »Hogy a hitfelekezeti iskoláknál mutatkozó tanitóhiány következtében a tanítás ne szüneteljen, a vallás- és közoktatásügyi minister a törvény alapján tárgyilag indokolt esetekben meg fogja engedni, hogy rendes tanítói álláson segédtanító egy évnél hosszabb ideig is működhessék*. Magától értetődik. Azután felemlittetett az az eset, hogy számos esetben az iskolaépület elégtelensége czimén bezáratnak szegény községekben az iskolák, mert megfelelőbb épületet az illető község lakossága csak a maga aránytalan megterhelésével építhetne. Meg kell jegyeznem, hogy a gyakorlati adminisztratív életből meggyőződtünk róla, hogy ez sok esetben tényleg előfordult, meggyőződtünk róla, hogy községi iskolák felállítása czimén egyes szegenysorsu községek olyan költséges építkezések végzésére köteleztetnének, amelyek valóban romlásba juttathatnák az illető községeket. Gueth Gyula: 700%-os pótadó is van! Gr. Tisza István ministerelnök: 200 vagy 700%-os? Gueth Gyula: 700! Gr. Tisza István ministerelnök: Ép azért, mert 200-nál nagyobb százalékos pótadóról én KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. nem hallottam. Minden egyébtől.eltekintve tehát elementáris kötelessége a kormánykatóságoknak — és ebben a tekintetben t. barátom, a kultuszminister ur teljes erélylyel el is jár tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelvű vidékről van szó — elejét venni annak, hogy a szegény községek anyagi viszonyaikhoz luxuriózus építkezésekkel megterheltessenek. Erre vonatkozólag tehát egészen nyugodtan mondhattam azt, hogy (olvassa) : »A meglevő iskolaépületekre nézve az 1868: XXX. t.-cz. 27. §. méltányosan fog alkalmaztatni és a tanítás szünetelésének elkerülése végett ideiglenesen a kevésbbé alkalmas helyiségek használata is meg fog engedtetni. Önként értetődik, hogy düledező, a tanulók életére, és egészségére veszélyes épületek iskolai czélokra nem lesznek használhatók. TJj iskolaépületek emelésénél a feltétlenül szükségeset meghaladó, az építkezést megdrágító követelmények emeltetni nem fognak. A falusi iskoláknál felállítandó követelmények ezen szempontot figyelemben tartásával meg fognak állapíttatni. Az 1907:XXVII. t.-cz. 19. §-ának rendelkezése, amely szerint a magyar nyelvet olyan mértékben kell tanítani, hogy a nem magyar anyanyelvű gyer-mek a negyedik évfolyam bevógeztével gondolatait magyarul élő szóval és Írásban érthetően ki tudja fejezni, nem fog a törvény szövegén túlmenőleg akképen értelmeztetni, hogy az azon korú gyermek gondolatvilágát meghaladó fogalmaknak magyar nyelven való kifejezése, valamint a kifejezésnek az azon korú gyermek átlagos értelmi fejlettségét meghaladó szabatossága követeltessék meg. A magyar szórványokon a magyar anyanyelvű gyermekek oktatásáról állami iskolák állítása vagy más alkalmas módon történik majd gondoskodás és igy tárgytalanná válnék a románoknak az az aggodalma is, hogy az 1907. évi XXVII. t.-c. 18. §. alapján a román tannyelvű hitfelekezeti iskolák magyar növendékeikre való tekintettel részben vagy egészen magyar tannyelvű iskolákká fognak átalakíttatni«. Ez ismétlése annak, amit mondtam... »Azon hitfelekezeti iskoláknál, melyeknél kellőképen beigazolást nyert, hogy a románról magyar tannyelvű felekezeti iskolává történt átalakításuk annak idején netalán az egyházközség tévedésbe ejtése mellett történt, az igy keletkezett sérelem orvosoltätni fog«. T. i. az hozatott fel két vagy három konkrét esetben, hogy irni és olvasni sem tudó egyházvezetők félrevezetésével elfogadtattak velük nyilatkozatot, amiről nem tudták, mi van benne, és e nyilatkozatban az volt, hogy ők magyar tannyelvűvé' alakíttatják át az iskolát. Erre azt mondtuk, ahol be tudják igazolni, hogy ilyen meg nem engedett módon az illetékes tényezők félrevezetése történt, mi sem lesz egyszerűbb, mint ennek reparálása. »Az annak idején tudatosan hozott határozatok azonban, az 1907. évi 32