Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-513

248 523. országos ülés 191b akartunk soka mást, nem is akar semmi mást, mint azt, hogy az eladásra kerülő birtok, amely magyar kézen volt. a lehetőségig a jövőre is magyar kézen maradjon, a birtokviszonyok a mi hátrá­nyunkra el ne tolódjanak. (Helyeslés.) Természetes dolog, a gyakorlati eredményben ezt a czélt sem tudjuk elérni, csak megköz liteni; ez védelmi czél, amelynek agressziv tendencziája senkivel szemben sincs és amelynek nem szabad megzavarnia a jó viszonyt-, amelynek magyarok és románok közt lennie kell. (Ugy van !) B kere­tekben pedig a jövőre is teljesen fentartottam a kormány szabad kezét a telepítési akczió folyta­tására. (Helyeslés.) A kérdések legnagyobb része a tanügyi és kultuszügygyei kapcsolatos dolgokra vonatkozik. Elsősorban is igen nyomatékosan kívánták az illető urak az 1907-iki népnevelési törvény reví­zióját. Igen sok tekintetben sérelmesnek tartották ugy a törvény rendelkezéseit, mint különösen azt a praxist, amely a törvény alapján kifejlődött A kormány részéről igen alapos megfontolás tárgya volt, vájjon foglalkozzunk-e e törvény revíziójával : igen, vagy nem ? Daczára annak, hogy vannak a törvénynek egyes rendelkezései, amelyeket sze­rencséseknek nem tartottunk, daczára annak, hogy ha de lege ferenda kellene ma beszélni és szabad tér volna előttünk, a törvény egyik-másik rendelkezését talán másként csinálnék, a helyzet érett megfontolása után kijelentettük, hogy e tör­vény revíziójára hajlandók nem vagyunk. (He­lyeslés.) Tettük ezt különösen abból az okból, mert e törvénynek az intenzivebb állami felügyeletet, a fegyelmi jog terén is érvényesítő rendelkezései­hez ugy is ragaszkodunk, ezeket helyeseknek tart­juk, ezektől eltérni ugy sem akarnánk. így, amit a legélesebben kifogásoltak a román nemzetiségi párt részéről, azokat a rendelkezéseket ugy sem változtatnék meg. Természetes azonban, hogy e rendelkezésekre abban a perczben nincs a gyakor­lati életben szükség, amint megszűnnek azok az ellentétes politikai törekvések, melyek ezen rend­szabályok alkalmazását szükségessé teszik. (Élénk helyeslés jobbjelől.) A felekezeti népiskolákkal kapcsolatos kér­désekben tehát megnyugtatni igyekeztünk az illető urakat abban a tekintetben, hogy a törvény kere­tén belül is, e törvénynek korrekt végrehajtása mellett a maguk jogos érdekei megóvást nyerhet­nek és hogy az általuk felhozott aggodalmak és sérelmek egy része a törvény szempontjából sem helytálló. Ebből a szempontból méltóztassék a most felolvasandó részletkérdéseket megítélni, me­lyekre nézve mindjárt megjegyzem, hogy az, hogy ugy mondjam alapvető összefoglalást január leg­elején adtam át a t. uraknak, kikkel a megbeszé­lést folytattam és azután még egyszer végig­beszéltük ezt a kérdést, ugy, hogy még egy későbbi feljegyzésben azok a részletezések, részletesebb fel­világosítások foglaltatnak, amiket egyes kérdésekre nézve azután adtam. Most ugy, ahogy az egyes kérdések egymásután jönnek, fogom e két jegyzék­február 20-án, pénteken. bői, e két pro memoria-ból felolvasni ugyanazon kérdésekre vonatkozólag megjegyzéseimet. Ami a felekezeti népiskolákat illeti, mint je­leztem, visszautasítottuk a törvény revíziójának kérdését, de a következő kijelentéseket tettük (olvassa): »Felekezeti népiskoláknál tartózkodni fog a kormány minden olyan eljárástól, amelyik kellő ok és szükség nélkül veszélyezteti a felekezeti iskolák fenmaradását és a törvényekben, s igy az 1907 : XXVII. t.-czikkben biztosított felügyeleti jogot ez iskolákkal szemben teljes objektivitással és jóakarattal fogja kezelni. Ami a törvény mó­dosítására irányuló kívánságot illeti, az részben felesleges, mert a törvényczikk 2. §-ának 3. be­kezdését az 1913 : XVI. t.-czikk hatályon kivül helyezi, ennek folytán a tanítói oklevéllel sem biró egyéneknek ideiglenes alkalmazása, törvényes aka­dályokba nem ütközik ; a 28. és 29. §-ok hatálya pedig már a törvény rendelkezése értelmében 1912. év végével megszűnik. Az állami felügyeletet, az államsegély kapcsán nyert ingerencziát és felügyeleti jogot, mint minden más felekezeti iskolával, ugy a román iskolákkal szemben is fenn kell a kormánynak tartania, hiszen békés viszonyok beálltával úgyis kétség­telen, hogy ezeket minden kormány a legmesszebb­menő jóakarattal fogja gyakorolni. Igyekezni fog a kormány oly helyeken, ahol román tannyelvű felekezeti népiskolákat más felekezethez tartozó magyar anyanyelvű gyermekek nagy számmal látogatnak, ezek kulturális igényeiről állami iskolák felállítása által gondoskodni, minélfogva a 18. §-ban nehezményezett rendelkezés tárgytalanná válik.<< A 18. §. szerint ugyanis, ha az iskolát látogató gyermekek 20%-a magyar, akkor kétféle tan­nyelven kell folyni a tanításnak, ami igazában azt jelenti, hogy egyik tannyelven sem lehet ered­ménynyel tanítani, ha pedig 50 százaléknál több a magyar, magyarrá válik a tannyelv. Azt tartom, hogy olyan helyen, hol ennyi magyar gyermek van, a magyar kultúrpolitika szempontjából is helyesebb állami iskolát állítani, viszont felesleges ezen kerülő utón a román anyanyelvüeket az ő felekezeti iskolájuk tannyelve tekintetében anya­nyelvüktől megfosztani. (Olvassa) : »Ugyanezen szakasz második be­kezdésének pedig egyáltalában nincs az a jelen­tősége, hogy ahol bármi okból a nem magyar anyanyelvű iskola megszűnt, ne volna később ugyanazon nyelvű felekezeti iskola újból felállít­ható. A román egyházi hatóságoknak erre vonat­kozó jogát a törvény nem érinti és azt a kormány készséggel elismeri.« T. i. azt mondja e szakasz, hogy ahol egy iskola tannyelve magyarrá vált, nem lehet újból nem magyar tannyelvű az iskola. Ez nem azt jelenti, hogy, ahol megszűnt a fele­kezeti iskola és később, változott viszonyok között újból felállítható lesz, ez ne lehetne más tan­nyelvű, ha ott az anyanyelv más. (Olvassa) : »A 1.9. §. egyáltalában nem jelenti azt, hogy az ott felsorolt tantárgyak magyar tan-

Next

/
Thumbnails
Contents