Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-513

513. országos ülés VJlk február 20-án, pénteken. 247 szükséges. A büntető eljárásban a feljelentést élő szóval az anyanyelven lehet megtenni, kihallgatás alkalmával, illetőleg a tárgyalás folyamán pedig a terhelt, illetőleg a magánvádló és a tanuk anyanyelvüket használhatják.« (Helyeslés.) A közigazgatásnál a tényleges állapot az ország egyes vármegyéiben nagyon különböző. Vannak vármegyék, amelyekben elfogadnak nem magyar nyelvű beadványokat ugy a járási, mint a vármegyei hivataloknál korlátlanul; vannak olyanok, tudtommal, ahol bizonyos értesítések is a feleknek nem magyar nyelven mennek; ismét más vármegyékben bizonyos korlátozások vannak a beadványok elfogadása terén, s a hatóság részéről kimenő kiadványok pedig valamennyien magyar nyelven történnek. Most már természetesen az államositás is bekövetkezvén, ebben a tekintetben egyöntetű eljárásnak kell majd beállania, s erre nézve a következőleg formuláztam a kormány álláspontját (olvassa): »Az ország minden polgára saját elsőfokú hatóságának — tehát a községi vagy járási hatóságnál — »ugy Írásbeli beadványait és ezek mellékleteit, mint szóbeli panaszát, kérését, jogorvoslatát saját anyanyelvén terjesztheti elő, ha: 1. beadványát személyesen szerkeszti vagy szóbeli előterjesztését személyesen adja elő«; (Élénlc helyeslés.) »2. anyanyelve az illető községben, vagy vidéken tömegesen használt nyelvek közé tartozik. Az elsőfokú hatóság köteles az ilyen nem magyarnyelvű szóbeli előterjesztést közvetlenül vagy hivatalból alkalmazott tolmács segitségével akadálytalanul elfogadni, arról szabályszerű jegyzőkönyvet felvenni« — természetesen magyarul — »és a fél személyes közreműködését igénylő további tárgyalást ugyancsak közvetlenül vagy tolmács segitségével a fél által értett nyelven intézni.« (Helyeslés.) Nagyon természetes azonban, hogy nemcsak a hivatali belszolgálatban minden magyarul történik, de minden jegyzőkönyv magyarul vétetik fel, s minden a feleknek kimenő értesítés magyar nyelven történik. (Élénk helyeslés.) Az megfontolás tárgyát képezheti — nem is emiitettem akkor, de most emlitem — hogy idézéseknél pl. ne tegyünk-e zárj élben más szöveget is a magyar szöveg mellett; (Helyeslés.) ellenben érdemleges kiadmányokat feltétlenül magyar nyelven kell kiadni azzal a kötelezettséggel, hogy az a félnek megfelelően megmagyaráztassék. Mert hiszen itt nem arról van szó, hogy a fél megmagyarázás nélkül megértse vagy meg ne értse a magyar nyelvű kiadmányt, mert hiszen ha kissé magasabb műveltségű nem magyar anyanyelvű félről van szó, az megérti, mert annak tudnia kell magyarul, aki magasabb iskolákba járt, ha pedig egészen szerény műveltségi fokon álló félről van szó, hát bocsánatot kérek, azt a mi hivatalos magyarságunkat a legtőrőlmetszettebb magyar ember sem érti meg. (Igaz ! Ugy van !) hanem akad olyan, a hivatalos jargonban jártas ember, aki neki megmagyarázza, hogy tulaj donképen miről van szó. Az pedig, hogy ügyvédek számára is megengedtessék, hogy beadványaikat nem magyar nyelven adják be, ami az ország nemzetiségi megyéinek nagy részében megvan, az, nézetem szerint, nem szükséges és nem helyes dolog, (Igaz ! Ugy van !) mert hiszen itt a czél nem az, hogy valaki az ő nem magyar anyanyelvével tüntessen, hanem az, hogy saját érdekét kellőleg képviselhesse. (Elénk helyeslés.) Ha nem tud magyarul, ám képviselje az anyanyelvén, de ha magyarul tökéletesen tud, aminthogy egy ügyvédnek tökéletesen tudnia kell magyarul, akkor nemcsak a közszolgálat érdeke, de a fél érdeke is az, hogy magyar nyelvű legyen az a beadvány, amely tehát nemcsak az első fokon, de az összes további fokozatokon is kell, hogy a maga eredeti szövegében megértessék mindazok által, akik döntenek ebben az ügyben. (Helyeslés.) Tudjuk azt nagyon jól, hogy mennyire hátrányára van az ügymenetnek s a helyes elintézésnek, ha azután a felsőbb hatóságok hevenyében készitett forditásokból ismerik meg a felek előadásait. T. ház ! Harmadik csoportja a kérdéseknek az, ahol tulajdonképen legkevésbbé lehetett véleményeltérésről szó, a gazdasági kérdések komplexusa. A román nemzetiségi pártnak t. megbizottjai igen nagy súlyt helyeztek oly kérdések taglalására is, amelyek maguktól értetődnek és csak azért jöttek bele ezek a dolgok ebbe a jegyzőkönyvbe. (olvassa) : »Románajku polgártársaink gazdasági boldogulását és előmenetelét a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezni fog előmozdítani. Gazdasági kirendeltségek s más, a gazdasági fejlődés czéljait szolgáló állami intézmények felkarolják a románok gazdasági érdekeit is. Románajku honpolgároknak gazdasági és ipari jellegű egyesületei, vállalatai is részesülnek az állam támogatásában és segélyében, s különösen kiterjed a románokra is az az állami akczió, amely a kisgazdák anyagi helyzetének javítására irányul. (Helyeslés.) így például népies gazdasági előadások román nyelven is tartatnak, mint a gazdaságok felállításánál, a legelőügyek rendezésénél, az állattenyésztés előmozdításánál s az erdőigazgatással kapcsolatos kérdések megoldásánál a román kisgazdák a magyarokkal egyenlő elbánásban részesülnek*. (Helyeslés.) Magától értetődik, megtörténik ez ma is; hiszen a hegyvidéki akczióval kapcsolatos intenzív munkája az államnak is elsősorban nem magyar vidéken, hanem nemzetiségi vidéken történik. (Ugy van !) Szóba hozatott azután egy kényesnek látszó kérdés, a telepítési akczió kérdése is, amelyre nézve kijelentettem, hogy »az államnak és a kormány támogatásában részesülő vállalatoknak telepítési akczió ja nem bir a románok ellen irányuló agresszív jelleggel, s csak arra irányul, hogy a birtokviszonyoknak a magyarság rovására való eltolódását ellensúlyozzam (Ugy van!) Nem is