Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-513
242 513. országos ülés 1914 február 20-án, pénteken. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Vermes Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatnak-e az épen felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatott. Az igy harmadszori olvasásban is elfogadott törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz küldetik át. Hogy ez azonnal foganatba vehető legyen, a jegyzőkönyv ide vonatkozó része hitelesíttetni fog. Kérem a jegyzőkönyv ide vonatkozó részét felolvasni. Pál Alfréd jegyző (olvassa a jegyzőkönyv vonatkozó részét.) Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs I) A jegyzőkönyvnek felolvasott része hitelesíttetik. A napirend letárgyaltatván, t. ház, a ház szokásához képest a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozlóag kellene indítványomat megtenni. (Halljuk !) Minthogy azonban a ministerelnök ur tegnapi bejelentéséből is arról értesültem, hogy a mai interpelláczióra adandó válaszát a ministerelnök ur napirendre óhajtja tűzetni és erre fogja kérni a t. házat, napirendi indítványomat nem most, hanem az interpelláczió megtétele és az arra adandó válasz elhangzása után fogom megtenni. (Helyeslés.) Most pedig következik az interpelláczió. A szó illeti Bujanovics Gyula képviselő urat. (Halljuk! Halljuk !) Bujanovics Gyula : T. képviselőház ! A magyar nemzet ezeréves történelmének (Zaj. Elnök csenget.) a magyarság szempontjából, talán a legnehezebb és egyszersmind legtanulságosabb és legdicsőségesebb része, államalkotó és államfentartó képességének és hivatottságának legmegkapóbb bizonyítéka azon körülmény, hogy a magyarság a honalapítás, az államalkotás első pillanatától kezdve a legkülönbözőbb nemzetiségekkel jött szoros érintkezésbe és az képezte elengedhetetlen feladatát, hogy ezeket a többnyire ellenséges érzületű nemzetiségeket a magyar állameszmének megnyerje, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy ezekkel a különböző nyelvű nemzetiségékkel egyetemben és ezek beillesztésével alkossa meg az egységes nemzeti jellegét minden időben és minden körülmények között megőrző nemzeti államot, (Igaz I ügy van !) mert hiszen csak igy volt képes megfelelni történelmi hivatásának, csak így volt képes az őt környékező többnyire ellenséges áramlatokkal szemben létét és jövőjét biztosítani. (Élénk helyeslés.) A nemzetiségi kérdés mindenkor nagy fontossággal és jelentőséggel bírt hazánk történetében. Akkor is, amikor annak megoldása az akkori kezdetleges viszonyoknak, a kor szellemének megfelelően a nyers erő kérdése, volt; de még fontosabb ma, amidőn már nem a nyers erő, de a magasabb kultúra, a fejlettebb kultúra fegyvereivel, annak a tudatnak a kialakulásával, ápolásával és megalapozásával kell a nemzetiségeket az állameszmének megnyernünk, hogy amidőn egész őszintén, minden hátsó gondolat nélkül illeszkednek bele a nemzeti állam kereteibe, ezzel nem mondanak le a saját külön kultúrájukról; azt az áldozatot nem kívánja tőlük senki, hogy lemondjanak nyelvükről, hogy lemondjanak az előttük természetszerűen kedves tradicziókról, de a minden tekintetben kívánatos haladásuk feltételeinek csak akkor tesznek eleget, ha a nemzeti állam kereteibe belehelyezkednek, ami rájuk nézve is minden tekintetben csak a legczélszerübb, a leghelyesebb és legelőnyösebb. (Élénk Jielyeslés.) A nemzetiségi kérdésnek ezen, hogy úgymond] am, nálunk soha meg nem szűnő örökös aktualitásánál fogva igen érthető, hogy a széles közvéleményben is minden mozzanat nagy figyelmet kelt, amely e téren előfordul és igy nagyon érthető az a széles érdeklődés, amely a t. ministerelnök urnak a románok egyes vezéreivel folytatott tárgyalásai és megbeszélései iránt megnyilvánult, amelynek czélja, mint azt a ministerelnök ur már ismételten jelezte : hogy az állami egységnek, a. nemzeti jellegnek teljes sértetlen fentartása mellett (Elénk helyeslés.) — amiről külön beszélni is felesleges, az olyan magától érthetődő eonditio sine qua non-t képez — a félreértések tisztázása, a lelkek békéjének, harmóniájának (Helyeslés.) helyreállítása alapján keresné meg a békés és mindkét félre, de különösen a románokra nézve szükséges fejlődésnek és békés együttélésnek előfeltételeit, biztosítván azokat, ha lehetséges, hosszabb időre. (Helyeslés.) A t. ministerelnök ur azt is kilátásba helyezte, hogy midőn ez az ügy megfelelő stádiumba jut, haladéktalanul a ház elé fogja azt terjeszteni, hogy alkalmat és módot nyújtson mindenkinek az ahhoz való hozzászólásra, annak minden oldalról való megvilágítására. A lapok közleményei szerint ezek a tárgyalások már véget értek és azért vagyok bátor a t. ministerelnök úrhoz azt a kérdést intézni, —• ez tárgya interpellácziómnak — nem tartja-e elérkezettnek az időt arra, hogy a románok egyes vezéreivel folytatott tárgyalásának menetéről és eredményéről a házat kimerítően tájékoztassa ? (Elénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Amint a lapokból méltóztatnak látni, megjelent a román nemzetiségi párt bizottságának nyilatkozata, amely befejezésre juttatja a nemzetiségi párt megbízottai és közöttem lefolyt eszmecseréket s abba a helyzetbe juttat, hogy megadhatom a minden tekintetben kimerítő felvilágosítást. (Halljuk ! Halljuk !) Mondhatom, t. ház, nehezen vártam, hogy ez a pillanat elérkezzék és végre csupaszon, szárazon előterjesztett tények objektív világossága
