Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

236 512. országos ülés 191í február 19-én, csütörtökön. német-magyar és német kerületek együtt az eddigi 71%-ról felemelkednek 78'7%-ra. T. képviselőház, a végeredmény, amelyre egy bizonyos örömmel és, méltóztassanak megbocsátani, egy bizonyos büszkeséggel mutatok rá, az, hogy sikerült a választói jognak nagyarányú, közel 80%-os kiterjesztése ugy, hogy az a magyarság erőviszonyait nem a magyarság hátrányára, hanem a magyarság előnyére változtatja meg. (Helyeslés a jobboldalon.) így néz ki a magyarságnak az az inferioritása, amelyről Holló Lajos t. képviselő ur beszélt, igy néz Id az az érvényesülése a mag}

?

arságnak, amivel szemben követendő példaként állították t. képviselőtársaim élénkbe a németségnek Ausztriában való szupremácziáját. Méltóztassék nekem megengedni, hogy én ne kérjek ebből a cseréből, hogy én megelégedjem azzal az inferioritással, amelyet mi a magyar nemzet számára szemben azzal az osztrák szuperioritással biztosítunk. Megelégedjem először azért, mert ez sokkal nagyobb érvényesülés és megelégedjem másodszor és mindenekelőtt azért — s ezt nem hangsúlyozhatom eléggé — mert ez nem mesterkélt dolog, ez nem annak tulaj donitható, hogy 2000 lakosos bécsi kerületek állanak 50.000 lakosos rutén és román kerületekkel szemben, de egy minden izében becsületes munkának, (Élénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen.) amely minden mesterkéltség nélkül, minden tendenczia nélkül, a jogegyenlőségnek minden megsértése nélkül hozta létre ezt az eredményt. És pedig miért? Létrehozta azért, mert az anyagi választói jog megállapitásánál a kellő előrelátással jártunk el, mert az anyagi jog megállapitásánál megkerestük azokat a kritériumokat, amelyek nézetem szerint egy helyes anyagi választói jog felállításához szükségesek. Nem azért, mert a magyarságnak kedveznek, hanem azért, mert szükségesek, azért, mert szerintem az állam természete azt kivánja, hogy a legíenségesebb polgári jogot, az államügyek vezetésében való részvételt csak olyan polgárai gyakorolhassák az országnak, akik legalább az anyagi függetlenségnek és a műveltségnek azzal a legelemibb mértékével bírnak, amely szükséges, hogy öntudatosan gyakorolhassák ezt a jogot. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez volt az objektíve helyes alap, amit a jogegyenlőség minden sérelme nélkül teljesen egyformán alkalmaztunk magyarra és nem magyarra egyaránt. Hogy ez azután a legkedvezőbben hat a németségre, amelynek választójogi számaránya sokkal kedvezőbb, mint a magyaroké, hogy azután kedvező a magyarságnál és legkevésbbé hat kedvezően a románságnál, ez nem valamely tendencziának, hanem a természetes erőviszonyok organikus eredménye. Oly eredmény, amelyet nem tartok véglegesnek, oly eredmény, amely változni fcg, de nem baj ha változik. Amint ugyanis nőni fog a kultúra és az anyagi gyarapodás a románlakta vidékeken, javulni fog képviseleti arányuk és automatikus utón fogják elfoglalni azt a helyet az ország képviseletében, amely őket belső fajsúlyúknál fogva, az* általuk. képviselt szellemi és anyagi értéknél fogva megilleti. Ez a jövő képe rájuk nézve, amely megnyitja a sorompókat előttük. A jelenben, tisztán objektív alapon, mindenféle nemzetiségi mellékgondolat és mellékszempontok nélkül, tisztán az anyagi választójog helyes megállapítása folytán, kétségtelenül sokkal kevésbbé lesznek képviselve az ország választókerületeiben, sokkal -kevesebb választókerületben lesznek domináló túlsúlyban, mint amely népességük arányszáma szerint, — mely a világért sem 22, de csak 16 — de a mely a 16 perczentes számarány szerint is őket megilleti. Ez tette lehetővé tehát, hogy a kérdést megoldjuk Erdélyre nézve a magyarság szempontjainak minden Í érelme nélkül. Azt hiszem, t. ház; nem szükséges a magyar képviselőházban azokról a szempontokról sokat beszélni, amelyek oly drágává teszik Erdélyt minden magyar emberre nézve, amelyek oly fontossá tesznek minden problémát, amelyek az erdélyi életviszonyokra kihatnak, azokat átalakítják és azt hiszem mindenkinek, aki a magyar választójogi reform nagy problémájával csak némi tárgyi ismeretekkel és felelősségi érzetekkel foglalkozott, egyik legnagyobb, legkínosabb kérdése volt az, hogy miként lehet ezt a kérdést ugy megoldani, hogy fel ne kavartassanak Erdélyben az erőviszonyok. Hála Istennek, tisztán helyes elvek igazságos alkalmazása által elértük azt, hogy, amint t. barátom, a belügyminister ur, rámutatott, Erdélyben apasztottuk a kerületek számát kilenczczel és természetszerűleg miután kis magyar városkákról van szó, a magyarság rovására, de azért mindenütt a magyarság és németség megtartotta a helyet, amely ott kulturális és vagyoni súlyánál fogva őket megilleti. Erdélyben a helyzet az, hogy 65 erdélyi kerület közül 10-ben lesz előreláthatólag számbeli túlsúlya a románságnak. Ez a számbeli túlsúly azonban csak hat kerületben lesz olyan túlnyomó, hogy azok esetleg szélső román irányzatok bevehetetlen várainak tekinthetők. így fest a kép a valóságban, igy árultuk el Erdélyben a magyarság érdekét. (Helyeslés a jobboldalon.) És most végezetül, hogy bizonyos talán jogos és megérdemelt megelégedettséggel észleltem ezt az eredményt, engedje meg a t. ház, hogy egész rövid visszapillantást vessek a választójogi probléma 10 éves történetére. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Évtizedek óta ott szerepelt a függetlenségi párt programmjában az általános szavazatjog kérdése. De igazán ne vegyék rossz néven, nem kritika, elismerés akar lenni olyan, leltári tárgy gyanánt, amelyet maguk sem tekintettek oly kérdésnek, hogy azzal a nemzet érdekében helyesen tartoznának felvenni a gyakorlati küzdelem terén az agitácziót. És midőn azután 1903-ban, igen súlyos viszonyok közt, ugyané helyre hozott Ö felsége és a képviselőház többségének bizalma és mondhatom pártkülönbség nélkül a ház leg-