Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

5lá. országos ülés Í9lí február Í9-én, csütörtökön. 237 jobbjainak törekvése odairányult, hogy megszüntessük a közel egy év óta dúló obstrukeziót, akkor belekevertetett a választójog kérdése a tárgyalásba. De akkor nem mint saját prograrmnjának érvényesülését, de mint a helyzettel való megbékülést, állandó megoldást, elfogadta a t. függetlenségi párt, kivévén az Ugron-féle csoportot, mely akkor külön állt. Elfogadta a t. függetlenségi párt azt a kormánynyilatkozatot, melyben azt helyeztem kilátásba, hogy foglalkozni fogok a választójogi törvény reviziójával főleg a czenzus arányosítása szempontjából és hogy ez az arányosításba dolog természeténél fogva a választói jognak némi kiterjesztésével fog járni. Azt hiszem, ez minden a világon, csak nem radikális nyilatkozat. Majd egy évvel később, midőn bekövetkezett november 18-ika és bekövetkezett deczember 13-ika és gróf Andrássy Gyula kisérletet tett megelőzni a feloszlatást, bizonyos megállapodást létesiteni a választói reform és a házszabályreform összekapcsolása révén, azokban az eszmecserékben, melyeket egymással folytattunk, de amelyek rövid ideig tartottak, mert a házszabályreformra nézve nem tudtunk megegyezésre jutni, azokban is a választói reform, mint egy olyan beváltandó Ígéret szerepelt, melynél természetesen jelentékeny számú ezerrel — de szó sem volt százezrekről — szaporítani fogjuk a választók számát, mert hiszen egy egészen csekély számmal nem szúrhatjuk ki e tekintetben a közvélemény szemét, de egyetértettünk abban hogy nagyarányú felemeléséről a választók számának szó sem lehet. Bekövetkezett a szabadelvüpárt bukása, bekövetkezett az a válság, amelyik a Fehérvárykormány kinevezéséhez és a Kristóffy-féle választójogi tervezethez vezetett. T. ház ! Mellesleg jegyzem meg, hogy tegnap Eakovszky István t. képviselő ur igen erősen támadta a Kristóffy-féle javaslatot és midőn ebben a belügyminister ur az általános szavazati jog elleni állásfoglalást látott, akkor azt mondta a t. képviselő ur, hja ő csak a Kristóffy-féle javaslat ellen foglalt állást, mert az hazafiatlan szempontból indult ki. Hát kérem, hogy egy javaslat hogy fog hatni, arra nézve nem az irányadó, hogy tervezője micsoda szempontból indul ki. (Helyeslés jóbbfelől.) A pokol a legjobb szándékokkal van kövezve, mondja a franczia közmondás. A javaslat tartalma az irányadó és ha a javaslat tartalma olyan radikális reformot hoz a nemzet nyakára, mely kiszolgáltatja a nemzetet nemzetellenes törekvéseknek, akkor egészen közönyös a nemzetre nézve, amely ennek következményeit viseli, hogy vájjon hazafiatlan vagy a leghazafiasabb szándékból hozták-e azt a javaslatot. (Igaz! Ugy van ! jóbbfelől.) Már pedig az a javaslat, melyben a t. egyesült ellenzék ezelőtt két esztendővel megállapodott, helyesen számítva 3—400.000-rel több választót eredményezett volna, mint Krístóffy Józsefnek hazaáruló javaslata, ugy hogy hozhatták azt t. képviselőtársaim a legjobb szándékokkal, de ha veszélyt jelentett a nemzeti ügyre a Kristóffy javaslata, ez a veszély fokozódik és súlyosbodik a t. képviselő urak választójogi javaslata által. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) De addig, mig az 1912-iki egyesült ellenzéki javaslathoz jutottunk, nagyon sok víz folyt le a Dunán és nagyon sok fázison ment keresztül a közvélemény. Méltóztatnak emlékezni rá, azt a csekély befolyást és erkölcsi súlyt, amivel 1905-ben a megvert szabadelvű párt soraiban bírtam, teljes erőmmel latba vetettem, hogy a Kristóffy-féle vállalkozás sikerét meghiusitsam. Teljes erővel és teljes sikerrel, mert azon t. barátaimnak önzetlen, nemes elvhűsége folytán, kik egy táborban küzdtek velem és szenvedtek vereséget velem — és erre örök büszkeséggel fogok visszaemlékezni — azoknak nemes, önzetlen idealizmusa és elvhűsége folytán ez az egész Kristóffy-féle vállalkozás a szabadelvű párt soraiból alig egy-két embert tudott magához vonzani. Ez a dolog nem sikerült, tehát a veszély elhárítottnak látszott. És akkor jött egy ujabb veszély : a koaliczió fogadta el az általános szavazati jogot. A koaliczió kormányában ez az ügy olyan férfiú kezébe került, aki igen nagy bátorsággal és felelősségérzettel igyekezett mitigálni ezt a bajt és-Andrássy az ő plurális javaslatával nagyon komoly, szerintem egyes részleteiben nem czélszerü, de nagyon komoly kisérletet tett, hogy az általános szavazati jognak a nemzetre háruló veszélyeit legalább mitigálja. Azután belefuladt ez a javaslat is abba a nagy meghasonlásba, amely felrobbantotta és bukásba vitte a koalicziót és akkor a régi koaleált pártok két árnyalatra oszlottak el: az egyikre, amely a választójogi radikalizmust tűzte zászlajára, a másikra, amely igen nagy veszélyt látott ebben a radikalizmusban és segítséget keresett ezzel szemben olyan magyar politikusoknál is, akiket egyébként más kérdésekben elvi külömbségek választottak el tőlük. A koaliczió megbukott, jött a Khuen-kormány és e kormány bemutatkozásakor, igazán azt mondhatnám, megrázkódtatást okozott lelkemben az, hogy az akkori ministerelnök ur, akivel nemcsak politikai szolidaritás, de a legbensőbb személyes barátság kötött és köt össze, kiejtette az általános szavazati jog jelszavát. A munkapárt programmjába nem jött bele az általános szavazati jog ; kénytelen vagyok konstatálni, szemben a tegnap felmerült téves megjegyzéssel is, hogy a munkapárt alakuló gyűlése által elfogadott programul a választójogra nézve a következőket mondja (olvassa) : »E téren a legfontosabb feladatot választó jogunk oly reformjában látjuk, amely politikai jogban részesítse a munkásosztálynak arra hivatott rétegeit« —• tehát csak egyes rétegeit — »és ne veszélyeztesse az értelmiség jogos befolyását és a magyar állam nemzeti jellegét. E reform mielőbbi megvalósítását kívánjuk, de annak méreteit illetőleg akkor fogunk állást foglalni, amidőn ismerni fogjuk a kormány konkrét javaslatát«