Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-512
512. országok ülés 19Í4 február tí-én, csütörtökön. 235 akkor a magyarságnak, ha 172-vel kevesebb kerület van, mint amennyinek lennie kellene, vagy, ha a mostanihoz ad hozzá 172 kerületet és ennyit követel a magyarság részére, mi marad akkor az ország nem magyarajku polgárságának 1 Azt hiszem, itt három bibi van a dologban. Az egyik az, — ezt ismét kötelességszerű lojalitással hangsúlyozom — amiről természetesen nem tehetnek a t. képviselő urak, t. i. hogy ma még nem teljes a materiálé, amelylyel dolgozunk, egyes kerületekre vonatkozó anyag nem áll rendelkezésünkre. Ez kétségtelenül nehézzé teszi a munkát. De van két más olyan momentum is, amelyet a t. képviselő urak figyelmen kivül hagynak. Az egyik az, hogy a képviselő urak mindenütt azokkal a számadatokkal operálnak, amelyek az indokolásban az egyes vármegyéknél meg vannak jegyezve és amelyek az összes lakosságra vonatkoznak és nem operálnak azzal a másik számadattal, amely a dolog nemzetiségi vonatkozásaiban a gyakorlati érvényesülés szempontjából sokkal fontosabb, t. i. az indokolás 82. és 83. lapján lévő táblázattal, ahol a választók anyanyelv szerinti számarányai foglaltatnak. (Ugy van! jobbjelől.) Mert hisz természetesen ha azt akarom látni, hogy egy kerületben a magyarság vagy a nemzetiségiek fognak-e dominálni, nem az összlakosságot, hanem a választók számát kell néznem. Itt pedig olyan nagyok azután a különbségek, hogy pl. Kolozs vármegyében a lakosság 27%-a magyar és 3%-a német, ez együtt 30%, a választóknak pedig 52%-a magyar és 12%-a német, ez együtt 64%. Torda-Aranyos megyében a magyarság a lakosságnak 25, a választóknak 62%-a. Kis-Küküllőben a magyarság és németség a lakosság 47%-a, a választóknak pedig 77%-a. Szolnok-Dobokamegye lakosságának is 23%-a magyar vagy német, ellenben a választóknak 53%-a ilyen. Alsó-Fehér vármegyében pl. a lakosságnak 21% választóknak 49%-a magyar vagy német. Ugy hogy t. képviselőtársaim nemzetiségi területnek vettek a választói jog szempontjából olyan megyéket, aminő Kolozs, Torda-Aranyos vagy Kis-Küküllő vármegye, ahol pedig a gyakorlati érvényesülés szempontjából a mai választási erőviszonyok szemj)ontjából a magyarság határozott túlsúlyban van. Ha ezt a faktort figyelembe vették volna, akkor számításuk egészen máskép ütött volna ki. A másik baj a t. képviselő ur számításaiban, hogy itt egy nagyon sajtáságos körülménynyel állunk szemben. T. i. itt kétféle szempontból lehet gondolkozni. Vagy össze lehet hasonlitani az uj állapotot a jelenlegivel és azt mondani : ez magyar vidék ; itt fogyott vagy szaporodott a kerületek száma, tehát a magyarság nyert vagy vesztett ennyi meg ennyi kerületet. Ez az egyik mód, ahogyan el lehet járni; a másik mód: nem ezt nézni, hanem azt, hogy a választók számaránya mily nagy és hány választó van az illető kerületben és e szerint hány képviselő illetné meg azt a területet. Most ezt össze kellene hasonlitani a javaslattal és azt mondani : ez magyar vármegye ; ebben a vármegyében a statisztika szerint kellene tiz képviselő, azonban a javaslat csak kilenczet ad, tehát kárositja a magyarságot egy kerülettel. Vagy az egyik eljárást lehet követni, vagy a másikat. De az egyik kizárja a másikat, s azt nem lehet tenni, hogy amelyik vármegyénél az egyik rendszer szerint kihozhat a képviselő ur káros hatást a magyarságra nézve, ott az egyik rendszert követi, a másik vármegyénél pedig, ahol a másik rendszer szerint jut neki tesző eredményhez ott a másik rendszert követi. (Helyeslés a jobboldalon.) Bakonyi Samu : Mindenütt a választók országos átlagát vettem ! Gr. Tisza István ministerelnök: Nem az országos átlagot. Pl. — nem akarom a t. ház figyelmét nagyon soká igénybe venni — felhozza a képviselő ur mint a magyarság veszteségét Abauj-Torna vármegye példáját, amely elvesztett két kerületet, pedig ott 31.500 lakos és 3200 választó esik egy kerületre. De hát Abauj-Torna vármegye magyarsága igy is előnyben részesül az országos átlag felett. Ugyanigy veszteségként tünteti fel a képviselő ur, hogy Háromszék megyében apad a kerületek száma, holott e vármegyében 29.000 lélek és 2500 választó esik egy kerületre. Evidens, hogy a magyarság itt is előnyösebb helyzetben van az országos átlagnál. Viszont KrassóSzörény vármegyében egygyel emelkedik a kerületek száma. Ezt felhozza a képviselő ur mint a magyarság veszteségét, holott itt 58.000 lélek és 5500 választó esik egy kerületre. Világos tehát, hogy itt nagyobb mértékben kellett volna emelni a kerületek számát, ha nem néztük volna ezen vármegyének kulturális és anyagi hátramaradottságát, ami ezt indokolta, mint amilyenben emeltük, ugy hogy itt nem a magyarság káráról, hanem előnyéről lehet szó. Mindezeknek tulaj donitható azután, hogy az a kép, amelyet a t. képviselő ur bemutatott, ennyire — bocsánatot a kifejezésért — groteszk módon ferditi el a valóságot és 172-es szenvedő bilanezot hoz ki a magyarság terhére. Ha már most ehelyett azon adatokat, amelyekkel ma még dolgozhatunk s amelyekre nézve, ismétlem, hogy azok nem véglegesek, de ismétlem azt is, hogy csak nagyon kis mértékben fognak a végleges munkálatok során eltolódhatni, ha azokat az adatokat veszem elő, akkor végeredményül azt látom, hogy magyar kerület az eddig 229 helyett lesz előreláthatólag 267 ; olyan kerület, amelyben a magyarság és a németség együtt többségben van, az eddigi 32 helyett lesz 42 ; német kerület az eddigi 34 helyett lesz 33, ugy hogy ez a három kategória együtt az eddigi 295-ről 342-re emelkedik fel. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy egészen fair eljárást kövessek, tekintetbe veszem azt is, hogy a kerületek főösszege 22-vel szaporodott, tehát a perczentuális számot is kiszámítom, amely valamivel kevésbbé kedvező. Perczentualiter véve a magyar többséggel biró kerületeket az eddigi 55%-ról felemelkednek 61%-ra, a magyar-német, 30*
