Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

512. országos ülés 1914 február lU-én, csütörtökön. 233 egyenlő a szám, az tiszta véletlen, de eredménye annak, hogy minden egyes vármegyénél, minden egyes törvényhatóságnál az objektív szempontok szerint jártunk el, mérlegeltük az esélyeket, álla­pítottuk meg a választókerületek számát, tekintet nélkül a nemzetiségi szempontokra. Mert hiszen már most bátor vagyok megjegyezni, én a magam részéről mindig nagyon hibásnak találtam azt a felfogást, amely a magyar nemzeti szempontok megóvását mesterkélt választókerületi beosztás­ban kereste volna. A magyar nemzet szupremá­cziájának természetes alapokon, természetes erő­viszonyokon kell felépülnie, ha nem ilyenen épül fel, nem ér semmit, kártyavár, amelyet az első, kissé erősebb fuvallat megingat. Akkor fogjuk szupremácziánkat fentarthatni, ha szellemi, er­kölcsi s vagyoni erőkben tudunk megfelelő túl­súlyt produkálni és akkor fogjuk a választói jog terén is érvényesíthetni, ha olyan anyagi választói jogot csinálunk, amely a nemzeti életnek ezen döntő fontosságú tényezőit, a szellemi, erkölcsi és vagyoni túlsúlyt kellő módon kidomborítja és bele nem ballasztja egy szélső radikalizmus által felszabadított áramlatba. (Élénk helyeslés jobb­jelöl.) Én arra kérem e tekintetben a ház minden tagját, hogy végleges ítéletét ebből a szempontból függcszsze fel mindaddig, amíg nem láthatja a végleges adatokat az egyes választókerületekre nézve, de már most megnyugvással hangsúlyozom, hogy ez a végleges eredmény meg fogja mutatni, hogy a kormány a maga eljárásában semmiféle egyoldalú szempont által sem vezetteti magát. Már most, mielőtt áttérnénk részletesebben azon észrevételekre, melyeket t. képviselőtársaim a területi beosztás ellen tettek, talán leghelyesebb itt végeznem Mezőssy Béla t. képviselő urnak azzal a vádjával, hogy a 2. §-sal fegyvert adunk a mindenkori ministerelnök és mindenkori kormány kezébe. Hiszen már t. barátom, a belügyminister ur figyelmeztetett rá, hogy ez kardinális tévedés, mert hiszen az egyszer megállapított munkálat csak törvény által lévén megváltoztatható, most egy­szer, ad hoc kap — megengedem — igen nagy kiterjedésű jogot kezébe a kormány, de ez nem lesz intézményszerüleg állandósítva, a jövőben a választókerületek száma és beosztása csakis tör­vényhozási utón lesz megváltoztatható. Egy hang (baljelől) : Kendelettel megint ha­tályon kívül helyezhető. Gr. Tisza István ministerelnök: Méltóztassék a törvényt elolvasni. Összesen három szakasz. Ta­lán a legkevesebb, amit követelni lehet, hogy, mivel megtisztelnek t. képviselőtársaim azzal, hogy a vitában résztvesznek, méltóztassanak a törvény­javaslatot elolvasni. Ez a rendelet nem lesz meg­változtatható, csakis törvény által. Ez a 2. §. világos rendelkezése. És ha Mezőssy Béla t. kéjjviselőtársam arra figyelmeztet, hogy a ministeri hatalomnak ilyen tulfejlesztése csökkenteni fogja a nemzet ellenálló erejét, hát én bizonyos tekintetben osztozom t. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1905. XXII. KÖTET. képviselőtársamnak abban a gondolkozásában, hogy nem szabad a törvényhozást túlságosan gyengévé, illetőleg gyengévé tenni — mert hiszen a kevés gyengeség is túlságos — a végrehajtó hatalommal szemben. Mindjárt megjegyzem, hogy nagy hibának tartanám azt a törekvést is, amely gyengévé akarná tenni a végrehajtó hatalmat. Ezt lehet erősnek hagyni, anélkül, hogy gyengí­tené a törvényhozást, ha helyesen van szabályozva a parlament és a kormány közti viszony. De nagy hibának tartanám gyengíteni a parlamentet a végrehajtó hatalommal szemben, kedvezőtlenül eltolódni hagyni a parlament és a végrehajtó hatalom közti erők súlyviszonyait. Hogy azonban ez a véleményem hogy állhat elő, arra nézve azt hiszem, utalhatom t. képviselőtársamat két forrás­hoz, amelyeket ők bizonyosan, legalább együtt­véve, el fognak ismerni ; a közelmúltbeli politikai vezérének és jelenlegi politikai vezérének nyilat­kozataihoz. 1908. február 27-én gróf Apponyi Albert azt mondotta (Olvassa): »Azt hiszem, semmiképen sem imponálhat egy testület, amely nem alkalmas feladata teljesítésére. Ha pedig egy parlament nem képes a nemzet akaratát határozottan kifejezésre hozni, akkor az nem alkalmas feladatának teljesí­tésére, akkor az lesülyed a lenézettség és meg­vetettség utolsó fokára«. Azt mondta továbbá (Olvassa) : »Éppen Ma­gyarországra nézve, tekintette] egy más állammal is fennálló viszonyunkra, kétszeres lehetetlenség, kétszeresen gyilkos helyzet az, ha a nemzetnek orgánuma, a nemzeti képviselet állandó tehetet­lenségre van kárhoztatva«. Ezt a helyes gondolatot juttatja kifejezésre gróf Andrássy Gyula 1908 február 25-én mondott beszédében, amikor azt mondja (olvassa) : »A kép­viselőházban él a nemzet. Ha ezt a szervet is cser­ben hagyjuk, amelyben él, ha ezt is tehetetlennek hagyjuk meg, akkor nem lesz képes a magyar állam magát fentartani. Ha a törvényhozás, a népképvi­selet a káosz képét adja, akkor azt kérdezem, ki nyer ebből hasznot ? A végrehajtó hatalom. A végrehajtó hatalom tekintélye növekszik min­denütt, ahol a népképviselet nem tud feladatának megfelelni«. Nagyon ajánlom ezeket a nagyon is igaz kijelentéseket a t. képviselő urnak és elvtársainak megszivlelésére. Kún Béla : Csakhogy az tiszta választási rend­szer mellett volt! (Derültség és felkiáltások jobb­felől: Akkor kinevezési rendszer volt!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Talán még egy előzetes kérdést, egész röviden én is érintek. Bakonyi t. képviselőtársamnak azt a kér­dését, hogy vájjon gondol-e a kormány arra, hogy a választásokat a régi törvény alapján, esetleg a mostani törvény némely részének életbelépteté­sével hajtsa végre, vagy nem. (Halljuk ! Halljuk .') Hát, t. ház, erre egész határozottan kijelent­hetem, hogy a kormány mindent el fog követni, 30

Next

/
Thumbnails
Contents