Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

512. országos ülés 191b február 19-én, csütörtökön. 231 log volna. Épen azért az ebből a szempontból történt támadások nem állanak meg. Mindenesetre mi nemzetiségiek ezt a törvényjavaslatot magunkra nézve nem tartjuk valami arkánumnak. Igaz, hogy ez mégis csak egy lépés előre. Mindnyájan meg akarjuk reformálni ezt az országot és a közéletet. Tudjuk azt, hogy ez egyszerre nem megy. De ez még nagyon kevés arra nézve, hogy a lelkeket megnyugtassa, különösen a perifériákon, különösen a tót és román vidékeken és más nemzetiségek között. Igaz, hogy kis, apróbb magyar kerületek Erdélyben kihagyattak, ezeket a minister megszüntette és nem vette be a törvényjavaslatba, de másrészt azt lehet mondani, hogy egy kézzel ad és két kézzel elvesz. Ami azután az irányelveket illeti, t. i. hogy a városi és az úgynevezett intelligens elemet be akarja hozni a politikába, hogy ezeknek több jogot, illetőség túlsúlyt akar biztosítani a politikában, ugy érzem, mintha ez a kisgazdák rovására történnék, mert ez az értelmi czenzus alapján történik, pedig Magyarország még ma is, daczára az ipari haladásnak, földmivelő ország. Majd csak a községek csoportosítása és annak meghatározása után, hogy mely községek, mely kerületekhez fognak tartozni, majd csak a választások után fogjuk látni, hány kisgazda, hány kisember jön be ebbe a házba. Ha pedig ezek a kisemberek nem kerülnek be ide, akkor bizony nem sokat reformáltunk az adott állapotokon, akkor megint csak az fogják mondani, hogy hiszen Magyarországon nem egy, hanem két urakháza van, megint csak urak jöttek be többségben a képviselőházba. Amikor átolvastam az indokolást és magát a törvényjavaslatot is, reám .azt a benyomást tette a törvényjavaslat, hogy ez még mindig azoknak a régi uraknak, azt mondhatnám: a régi jó időknek akar kedvezni, lía pedig a statisztikát veszszük, ha veszszük az apró kisgazdák haladását, nemcsak a román vagy tót vidéken, hanem a magyar kisgazdák haladását is, látjuk, hogy azok az utóbbi időben gazdagodnak, fejlődnek, jól gazdálkodnak és gazdaságilag napról-napra erősbödnek. Vannak talán vidékek, ahol ez az eset nem áll fenn; de én tudom, hogy pl. Pozsonymegyében, Nyitramegyében, Komárommegyében, meg a Dunántúli megyékben a kisgazdák napról-napra erősödnek, amerikai pénzzel, szorgalmukkal, munkásságukkal előrehaladnak ós pár éven belül meg fogjuk látni, hogy ennek az elemnek nagy jövője van ebben az országban és akkor kell, hogy helye legyen itt ebben a házban is. A másik irányelv, amelyhez nem igen tartotta magát az igen t. belügyminister ur, az, hogy azzal az úgynevezett városi intelligencziával nem sok munkás fog bejutni ide ebbe a házba, pedig ez elég nagy hiba, mert ha indusztrializálni akarjuk az országot, ha az ipart lépten-nyomon állami pénzzel támogatjuk: akkor kell, hogy az ipar munkásait bevegyük a politikába, a jogokba is ugy, hogy legalább 50 munkásképviselő legyen itten; ezzel elejét veszszük minden elégedetlenségnek. Ki akarok terjeszkedni még Rakovszky István tegnapi kijelentésére, amely szerint 1867-ben Ausztriával azon az alapon jött létre a kiegyezés, hogy ott a németség, itt a magyarság fog uralkodni. Azt mondja továbbá, hogy mi mindent megtettek Ausztriában a német hegemónia biztositására. Én is ismerem a viszonyokat, de merem állítani, hogy Ausztriában nincs német hegemónia; talán volt, de ma nincs ; Ausztriában van német bürokráczia, de német hegemónia nincs. Ott sincs ugyan száz százalékos egyenjogúság, de legalább meg van adva a közös megélhetés módja. Ott ezeknek a harczoknak színhelye a sajfcó, mert Ausztria a nemzetiségi széttagoltság daczára is halad és gazdagodik és a nemzetiségi veszedelem ott nem olyan veszélyes, mint ahogyan azt itt tegnap az igen t. ellenzéken állították. A választókerületek beosztását illetőleg sok megjegyezni valóm volna. Sajnálom, hogy szülőmegyémnek, Nyitrának egy kerületét, Nyitrazsámbokrétot megszüntették. Talán nem kellett volna, mert ez rossz vért szül és azt mondják, hogyípártérdekből vették el, mert "néppárti kerület. Trencsén vármegyében is megszüntettek egy kerületet. Több megjegyzést és több sérelmet lehetne még felhozni, de én álláspontom jelzéséül és beszédem befejezéséül csak annyit mondok, hogy remélem, hogy a ház asztalán fekvő törvényjavaslat az első lépés ahhoz a nagy reformhoz, amelyhez közeledni akarunk : Magyarország demokratizálásához. A törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök : Szólásra ki következik ? Szólásra feljegyezve senki sincsen. Kivan valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Amidőn még egy pár lehetőleg rövid megjegyzés megtételére kérem a t. ház becses türelmét, mellőzni szándékozom a most lefolyt vita anyagából azokat a kérdéseket, amelyek a nemzetiségi kérdéssel függenek össze, hacsak nincsenek közvetlen kapcsolatban a szőnyegen levő tárgygya,]. Annál könnyebben tehetem ezt, mert hiszen ugy tudom, holnap fog sürgős interpelíáczió bejelentetni a román nemzetiségi párt vezetőségével folytatott eszmecserém tárgyában. Erre nyomban válaszolni szándékozom és, amint már volt alkalmam egyszer kijelenteni, kérni fogom a házat, hogy ezt a választ ne vegye tudomásul, hanem tűzze ki napirendre, ugy, hogy a közel jövőben alkalma lesz a t. háznak a nemzetiségi kérdéssel minden vonatkozásában behatóan foglalkozni. Jelenleg tehát igen röviden csúszom át mindazokon a megjegyzéseken, amelyeket ugy a korábban felszólalt t. képviselő urak, mint különösen a vita legutolsó stádiumában felszólalt képviselőtársaim szóba hoztak és csak egész röviden jegyzem meg Pop. Cs. t. képviselő ur előadására, hogy