Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

512. országos ülés i91k február 19-én, csütörtökön. 227 vatva itt képviselni az ellenzéki álláspontot. Kifejtettem akkor is aggályaimat az anyagi törvénynyel szemben és őszintén megmondtam, amit most is mondok, hogy bizony az minden egyéb leket, csak általános, egyenlő és titkos nem és nem elégíti ki az igazi demokráczia követelményeit. Azt, aki az igazi demokrácziát akarja Magyarországon behozni, nem elégítheti ki ezen törvény, de az a furcsa koaleált javaslat, vagy javaslattervezet sem fog egyetlenegy igaz demokratát sem kielégíteni, amelyet az egyesült ellenzék megállapított (Ugy van! a jobboldalon.) és amelyet itt, a parlament szine előtt olyképen értelmeznek, hogy az az értelmezés minden lehet, csak egységes nem. Hivatkozom Rakovszky István t. képviselő ur tegnapi felszólalására, aki a legnagyobb vehemencziával utasította el magától azt a vádat, hogy ő az általános, egyenlő és titkos választói jog híve volna. Hivatkozom Holló Lajosnak tegnapi kautéláira, amelyek a limine kizárják az igazi egyenlő, választói jogot. Ez szolgáljon számunkra mentségül, nemcsak a parlament előtt, hanem mindenki előtt, hogy épen ugy nem fogadhatjuk el a kormány álláspontját, mint nem fogadhattuk el az egyesült ellenzékét sem. En beterjesztettem egy törvényjavaslatot, amely itt fekszik a ház szine előtt. E törvényjavaslatban a román nemzetiségi párt és egyáltalában a nemzetiségek lefektették azon elveket, amelyek szerint- a legdemokratikusabban és a leghazafiasabban gondolják megoldhatni ezt a fontos problémát. E törvényjavaslatban a legradikálisabb álláspontra helyezkedtünk, amennyiben nemcsak a férfi-, hanem a nőnemnek is követeltünk jogot, és a kerületek beosztása tekintetében a szerintünk egyetlen igazságos alapelvre, a nyers számarányra fektetjük a fősúlyt. Ami a jelen törvényjavaslatot illeti, fájdalom, az nemcsak szerves összefüggésben van az anyagi törvénynyel, de magán hordja az anyagi törvénynek minden hibáját. Nagyon természetes, hogy az egyszer kimondott elvet végre kellett hajtani összes konzekvencziáival. Amint az anyagi törvény tárgyalásánál a belügyminister ur és mások is mondották, ezen választójogi törvény főelve az, hogy biztosíttassák a magyarság szupremácziája és ezért veszi fel alapul az intelligencziát. Ez magát a belügyminister urat, mikor ezt a törvényt szerkesztette, a legnagyobb circulus vitiosus-ba hozta. Mert ha már. tényleg ennek az elvnek hódol, akkor természetes, hogy különösen Erdélylyel szemben a legnagyobb igazságtalanságot kellett volna elkövetnie és ezért igyekezett lehetőleg enyhíteni ezen az elven és tért engedni a kerületek megállapításánál a jövőnek abban a reményben, hogy talán a kulturális állapotok javulnak. Különösen Erdélyre vonatkozólag legyen szabad egy különös körülményre felhívnom a t ház figyelmét. Erdélyt illetőleg nem mérhetünk azzal a mértékkel, mint amelylyel Magyarországnak. Mert habár Erdély Magyarországgal egyesítve van az 1868. évi XLIII. t.-czikk által, de épen ezen egyesítés ténye és épen az ezt megelőző tárgyalások, ennek előzményei már akkor biztosítottak Erdélynek különleges helyzetet az állam gépezetében, az állam struktúrájában ott szerzett jogok voltak, amelyeket átvett az akkori törvényhozás. A magyar közjog, a közjogászok és parlamentek mindig azt állították és vallották, hogy az unió alaptörvény, s mikor a románokat felelősségre vonták ezen unió elleni izgatás miatt, azért mértek reájuk sulyos büntetéseket, mert alaptörvény ellen izgattak. Ha tehát ez alaptörvény, akkor tessék annak összes konzekvencziáit levonni s átvinni az uj választójogi törvénybe és a kerületeknek uj beosztásába. Hiszen annak, aki foglalkozott az uniónak történetével, elég. ha csak arra utalok, hogy méltóztassék elolvasni Deák Eerencznek leveleit és beszédeit e tekintetben, s akkor meg fog győződni, hogy* igenis én törvényes alapon állok akkor, amikor Erdélynek különleges helyzetet követelek a képviselők számának meghatározásánál. Köztudomású dolog, hogy a románság az unió ellen, az unió javaslata ellen a legerősebb ellenállást fejtette ki, deputáczió deputáczió után járt, gyűléseztek, sőt országgyüléseztek ez ellen Erdélyben. S akkor Deák Ferencz volt az, aki megnyugtatta a románokat, és így szólt, ipsissima verba: megnyugtatom a román nemzetet, hogy az unióban összes jogai respektáltatni fognak, és ha, miután elismertetett negyedik nemzetnek Erdélyben, attól tartanak, hogy az unió által ezt a jelleget és ezt a politikai állást elveszítik, e tekintetben megnyugtatom őket, mert egyenlő elbánás alá fognak esni az országnak összes polgáraival és az erdélyi többi nemzetekkel. Ha méltóztatnak az uniótörvénynek egyes intézkedéseit megtekinteni, meg fognak győződni arról, hogy ezek tényleg és határozottan különleges specziális helyi viszonyokra is vannak tekintettel, így a Szászföldre, valamint a Naszódőrvidékre, amely Naszód-őrvidéknek magának két követ járt. A t. ellenzék kevesli, hogy csak kilencz kerületet vettek el ettől az országtól, amely egyesitve van Magyarországgal, de amelynek megvan régi történeti jellege, akkor amikor szerény véleményem szerint ehhez a számhoz egyáltalán nem nyúlhatott volna a törvényhozás, De ha már redukálták 9-czel a kerületek számát, akkor legyen szabad kimutatnom, hogy mily óriási igazságtalanság és aránytalanság állott ebből elő velünk szemben. És itt nagyon kérem t. képviselőtársaimat, különösen Bakonyi Samu képviselőtársamat, méltóztassanak elolvasni a belügyminister urnak statisztikai adatokon alapuló beszédét, amelyből kitetszik, hogy 29*