Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

226 512. országos ülés Í91í február 19-én, csütörtökön. voltak és akkor éppen ellenkezőleg viselkedtek, (Igaz! Ugy van! jóbbfelol) mert olyan törvé­nyeket hoztak — különösen az Apponyi-féle iskolatörvényt említem — amelyek a román nemzetiséget nemcsak elő nem segítik a kultúra terén való előhaläüásában, hanem meg is aka­dályozzák, mondhatni megfosztják, nemzetiségi kultúrájától. T. ház! A kerületek beosztásáról szóló törvényjavaslat, amint mondtam és adatokkal igazoltam mintegy junktimban van a választó­jogi törvénynyel az irányban, hogy különösen a román nemzetiséget a képviseltetési jogtól egészen megfoszszák, mert majd akkor, mint a példa, a mai helyzet mutatja amikor öten va­gyunk alig egy-két tagja jut be a parlamentbe. Siegescu József: Tizenhárom! Damján Vazul: Harmíncz évig távol tar­tottuk magunkat a parlamenttől. Mikor nemrég bejöttünk ide, azt mondták ránk, hogy az al­kotmány ellen agitálunk, most pedig alkot­mányosan akarnak minket innen kitenni. Mi hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a parlamen­ten kívül legyünk, de akkor azután ne emelje­nek ellenünk megint ilyen vádakat. Készek vagyunk, igenis, arra, hogy bucsut vegyünk a parlamenttől és ha nem leszünk itt, arra fogunk törekedni, hogy valamint a múltban, ugy ezentúl is inkább saját erőnkre támasz­kodva szolgáljunk életerős népünknek, amely századoknak viszontagságait ki tudta állni, szellemi és anyagi fejlődését és munkás, önzet­len, odaadó fiai maradjunk szeretett hazánknak. (Éljenzés.) Csak akkor térünk majd vissza ide, mikor a parlament kapuit a demokráczia elvei­nek érvényesülése fogja előttünk megnyitni. A törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök : Szólásra ki következik ? Almássy László jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. képviselőház! Megval­lom őszintén, hogy midőn ezen törvényjavaslat­hoz ón is hozzászólok, meglep, hogy hiányoz­nak a teremből azok a t. urak, akik tegnap­előtt még borzasztóan fájlalták távollétünket és akik minket azzal gyanúsítottak, hogy miután már jól vagyunk lakva, minden téren ki vagyunk elégítve, nem törődünk most ezen fontos törvény­javaslattal, tehát távol maradunk. T. képviselőház! Azon képviselőtársaim, akik jelen szoktak lenni ezen j)arlament tárgyalá­sain, bizonyára nem fognak meghazudtolhatni engem, amikor konstatálom azon fontos tényt, hogj r mi, ezen szerény nemzetiségi párt, a mióta itt vagyunk a parlamentben, mindig részt szok­tunk venni a tárgyalásokban és ugyahogy, szerény tehetségünkkel eleget teszünk kötelessé­günknek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! A parlamenti életben is vannak bizonyos szokások, illemszabályok, amelyek kö­telezik az embereket. Ezeknek hódoltunk akkor, amikor fontos, mélyreható események között azonosítottuk magunkat az ellenzékkel. Jóizlé­sünk diktálta azt, hogy akkor, amikor azt tar­tottuk, hogy valami súlyos sértés történt az ellenzékkel, mi azonosítottuk magunkat a magyar ellenzékkel egy bizonyos pontig, illetve a sérel­met helytelenítettük. Azonban ez minket nem tartott vissza kötelességeink teljesítésétől és részt vettünk a tárgyalásokban. Különösnek tűnt fel Bakonyi Samu t. képviselőtársunknak azon megjegyzése, hogy fátumszerüleg összeesik a komité ülésezése ezen javaslatnak a tárgyalásával és mi a fülünk botját sem mozgatjuk meg, hanem békésen ülünk, mi, akik különben elég mozgékonyak vagyunk és részt szoktunk venni a tárgyalások­ban. Hát ha nagyon érdeklődött volna t. kép­viselőtársam, akkor megtudhatta volna, hogy épen azon a fátumszerü napon jelentette ki 80 előkelősége a román népnek, hogy bizony külö­nösen ez a törvényjavaslat az, amely minket ki nem elégit és ez egyik igen fontos akadálya a megértésnek. T. ház! Az ellenzék, támadásaiban igen messze menve, személyünkben is megtámadott és intenczióink tisztaságát is megtámadta. Én nem léphetek a ministerelnök úrral folytatott tárgyalás ismertetésének terére, amely tárgya­lásokból fegyvert kovácsoltak ugy a kormány ellen, mint ellenünk, miután a mélyen tisztelt ministerelnök ur kijelentette, hogy ezt a kér­dést a parlament elé viszi és módot fog nyúj­tani, hogy mindenki hozzászólhasson; nem lép­hetek tehát e térre, habár provokálva is lettünk erre. Tapintatlanságnak tartanám, hogy én ezzel a kérdéssel mostan foglalkozzam; azonban egyet szükségesnek tartok kijelenteni és igen kérem a t. ellenzéket vegye azt jól fontolóra. Mi az állam egységei ellen nem izgatunk, mi irredentisztikus tendencziákkal nem foglalkoz­tunk, ilyen politikai irányzat nálunk nincs, ha­tározottan visszautasítom az ilyen vádakat, jöj­jön akár Holló Lajos r ur részéről, vagy akár­kinek a részéről. (Élénk helyeslés jobifelöl.) Nálunk ilyen irányzatok nincsenek. Azonban ha ezen mesterséges gyülöletszitás, amelyet onnan, különösen az ellenzék padjairól, sajtó­jukban, sőt mi több, közművelődési intézmé­nyekben is gyújtogatnak, tovább folyik s ha ezzel ők irredentisztikus állapotokat fognak te­remteni, akkor ne minket okoljanak ezért. Egy hang (a jobboldalon): Akkor ti majd Szegedre mehettek! Pop Cs. István: A kerületek beosztásáról szóló törvényjavaslat felette fontos, ugy hogy csakugyan komoly megfontolás tárgyává kell tennünk. Igen sajnálom, t. képviselőház, hogy akkor, amidőn az anyagi törvényjavaslat tár­gyaltatott, mely szerintem legalább is van olyan fontos, mint a kerületi beosztásról szóló törvény­javaslat, azok az ellenzéki urak, akik minket amiatt vádoltak, hogy megszöktünk ezen tör­vényjavaslat tárgyalása elől, nem voltak jelen, és az én szerény ós gyenge tehetségem volt hi-

Next

/
Thumbnails
Contents