Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

226 512. országos ülés Í91í február 19-én, csütörtökön. voltak és akkor éppen ellenkezőleg viselkedtek, (Igaz! Ugy van! jóbbfelol) mert olyan törvényeket hoztak — különösen az Apponyi-féle iskolatörvényt említem — amelyek a román nemzetiséget nemcsak elő nem segítik a kultúra terén való előhaläüásában, hanem meg is akadályozzák, mondhatni megfosztják, nemzetiségi kultúrájától. T. ház! A kerületek beosztásáról szóló törvényjavaslat, amint mondtam és adatokkal igazoltam mintegy junktimban van a választójogi törvénynyel az irányban, hogy különösen a román nemzetiséget a képviseltetési jogtól egészen megfoszszák, mert majd akkor, mint a példa, a mai helyzet mutatja amikor öten vagyunk alig egy-két tagja jut be a parlamentbe. Siegescu József: Tizenhárom! Damján Vazul: Harmíncz évig távol tartottuk magunkat a parlamenttől. Mikor nemrég bejöttünk ide, azt mondták ránk, hogy az alkotmány ellen agitálunk, most pedig alkotmányosan akarnak minket innen kitenni. Mi hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a parlamenten kívül legyünk, de akkor azután ne emeljenek ellenünk megint ilyen vádakat. Készek vagyunk, igenis, arra, hogy bucsut vegyünk a parlamenttől és ha nem leszünk itt, arra fogunk törekedni, hogy valamint a múltban, ugy ezentúl is inkább saját erőnkre támaszkodva szolgáljunk életerős népünknek, amely századoknak viszontagságait ki tudta állni, szellemi és anyagi fejlődését és munkás, önzetlen, odaadó fiai maradjunk szeretett hazánknak. (Éljenzés.) Csak akkor térünk majd vissza ide, mikor a parlament kapuit a demokráczia elveinek érvényesülése fogja előttünk megnyitni. A törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök : Szólásra ki következik ? Almássy László jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. képviselőház! Megvallom őszintén, hogy midőn ezen törvényjavaslathoz ón is hozzászólok, meglep, hogy hiányoznak a teremből azok a t. urak, akik tegnapelőtt még borzasztóan fájlalták távollétünket és akik minket azzal gyanúsítottak, hogy miután már jól vagyunk lakva, minden téren ki vagyunk elégítve, nem törődünk most ezen fontos törvényjavaslattal, tehát távol maradunk. T. képviselőház! Azon képviselőtársaim, akik jelen szoktak lenni ezen j)arlament tárgyalásain, bizonyára nem fognak meghazudtolhatni engem, amikor konstatálom azon fontos tényt, hogj

r mi, ezen szerény nemzetiségi párt, a mióta itt vagyunk a parlamentben, mindig részt szoktunk venni a tárgyalásokban és ugyahogy, szerény tehetségünkkel eleget teszünk kötelességünknek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! A parlamenti életben is vannak bizonyos szokások, illemszabályok, amelyek kötelezik az embereket. Ezeknek hódoltunk akkor, amikor fontos, mélyreható események között azonosítottuk magunkat az ellenzékkel. Jóizlésünk diktálta azt, hogy akkor, amikor azt tartottuk, hogy valami súlyos sértés történt az ellenzékkel, mi azonosítottuk magunkat a magyar ellenzékkel egy bizonyos pontig, illetve a sérelmet helytelenítettük. Azonban ez minket nem tartott vissza kötelességeink teljesítésétől és részt vettünk a tárgyalásokban. Különösnek tűnt fel Bakonyi Samu t. képviselőtársunknak azon megjegyzése, hogy fátumszerüleg összeesik a komité ülésezése ezen javaslatnak a tárgyalásával és mi a fülünk botját sem mozgatjuk meg, hanem békésen ülünk, mi, akik különben elég mozgékonyak vagyunk és részt szoktunk venni a tárgyalásokban. Hát ha nagyon érdeklődött volna t. képviselőtársam, akkor megtudhatta volna, hogy épen azon a fátumszerü napon jelentette ki 80 előkelősége a román népnek, hogy bizony különösen ez a törvényjavaslat az, amely minket ki nem elégit és ez egyik igen fontos akadálya a megértésnek. T. ház! Az ellenzék, támadásaiban igen messze menve, személyünkben is megtámadott és intenczióink tisztaságát is megtámadta. Én nem léphetek a ministerelnök úrral folytatott tárgyalás ismertetésének terére, amely tárgyalásokból fegyvert kovácsoltak ugy a kormány ellen, mint ellenünk, miután a mélyen tisztelt ministerelnök ur kijelentette, hogy ezt a kérdést a parlament elé viszi és módot fog nyújtani, hogy mindenki hozzászólhasson; nem léphetek tehát e térre, habár provokálva is lettünk erre. Tapintatlanságnak tartanám, hogy én ezzel a kérdéssel mostan foglalkozzam; azonban egyet szükségesnek tartok kijelenteni és igen kérem a t. ellenzéket vegye azt jól fontolóra. Mi az állam egységei ellen nem izgatunk, mi irredentisztikus tendencziákkal nem foglalkoztunk, ilyen politikai irányzat nálunk nincs, határozottan visszautasítom az ilyen vádakat, jöjjön akár Holló Lajos r ur részéről, vagy akárkinek a részéről. (Élénk helyeslés jobifelöl.) Nálunk ilyen irányzatok nincsenek. Azonban ha ezen mesterséges gyülöletszitás, amelyet onnan, különösen az ellenzék padjairól, sajtójukban, sőt mi több, közművelődési intézményekben is gyújtogatnak, tovább folyik s ha ezzel ők irredentisztikus állapotokat fognak teremteni, akkor ne minket okoljanak ezért. Egy hang (a jobboldalon): Akkor ti majd Szegedre mehettek! Pop Cs. István: A kerületek beosztásáról szóló törvényjavaslat felette fontos, ugy hogy csakugyan komoly megfontolás tárgyává kell tennünk. Igen sajnálom, t. képviselőház, hogy akkor, amidőn az anyagi törvényjavaslat tárgyaltatott, mely szerintem legalább is van olyan fontos, mint a kerületi beosztásról szóló törvényjavaslat, azok az ellenzéki urak, akik minket amiatt vádoltak, hogy megszöktünk ezen törvényjavaslat tárgyalása elől, nem voltak jelen, és az én szerény ós gyenge tehetségem volt hi-