Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

öl$. országos ütés iQíh február 19-én, csütörtökön. 225 pesség száma 2'97, az irni-olvasni tudók száma 2'96, az adó 1'21, a választók száma 2'67. a képviselők száma 5. Hunyad megyének tehát a javaslat által elfogadott kulcsok szerint mérlegelve a viszonyokat : 8, Alsófehér megyének legkevesebb 6 kerület jutna. Ha ennél a két megyénél is figyelembe vesszük mindazokat a szempontokat, amelyek a többi megyénél is vonatkozással birnak, mint a történelmi hagyományokat, a politikai súlyt, azután a haladásnak induló rendezett tanácsú városokat, a kultur-pontokat, mint Gyulafehérvár, Nagyenyed, Balázsfalva, amely szempontok figyelembevétettek a többi megyéknél is a kerületi beosztásnál, akkor Hunyad megye kerületeit nem csökkenteni ötre, hanem felemelni kellene nyolczra, úgyszintén Fehér megye kerületeit nem kellene leszállítani négyre, hanem felemelni hatra. Összegezve most a fentebbi adatokat, ahhoz az eredményhez jutunk, ahogy az erdélyi 65 kerületből ha a népesség számát vesszük, akkor a 2,600.000 lélek számarányában, amelyből 1,600.000-en felül van a román nemzetiségű, az állapot, nem ugy alakul, hogy legyen 42 magyar, 10 román és a többi azután német kerület, hanem a hatvanöt erdélyi kerületből harminczhat kerületnek román nemzetiségűnek kellene, hogy legyen. A kerületeknek ilyen módon történt felosztása tehát a múlttal szemben nagy aránytalanságokat mutat. A magyarságra nézve nagyon szaporodtak a kerületek, mert számuk negyvenkettőre emelkedett, a németség kerületei megtartattak, amire nézve a minister ur beszédében azt hozta fel, hogy a németnek a kultúrája fejlettebb és hogy hazafias hűséggel és ragaszkodással vannak a magyar nemzet iránt. A románokra nézve a minister ur a kerületek számának csökkenését a kultúra elmaradásával és a kisebbfoku hazafisággal indokolta és kilátásba helyezte, hogy majd ha a kultúra itt is előre vitetik és ezáltal a románok is jobban fognak csatlakozni és ragaszkodni Magyarországhoz és a magyar nemzethez, a román kerületeknek száma is emelkedni fog. Hát ón ezeket a minősítéseket nem hagyhatom itten szó nélkül. Hogy a kultúra előnyt jelent a németekre nézve, ezt elismerem és ez tényleg felhozható indokul. De a törvényjavaslat méretei szerint konstatálnom kell és el kell ismernie minden pártatlan, elfogulatlan embernek azt is, hogy a románság nem saját hibájából maradt el a kultúrától, mert hiszen a román nép a törtenelem hosszú folyamatában ama nehéz nyomás alatt, amely őt a kultúra kifejlesztésében megakadályozta, tanújelét adta annak, hogy a kultúrára törekszik és ez a hajlam kifolyása annak, hogy a román nép a világ legfelvilágosodottabb fajának, a latin fajnak sarjadéka és tényleg bebizonyította ezzel, hogy a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. jobbágyság alól való felszabadulása után, amikor nem volt szabad még a papnak sem többet tudnia mint irni-olvasni, 40 év alatt ez a szegény, kultúrától elmaradt nép 4000 elemi iskolát állított fel és azután számos teológiai, pedagógiai intézeteket, középiskolákat, közművelődési intézeteket. Csak most, az utóbbi időben, kevés év óta részesedik az államsegélyben, de most sem arányban néjDessége szerint, épen a kultúra terén sem. Tehát mondom, nem az ő hibájából maradt hátra. Ami azonban a hazához való ragaszkodását és hűségét illeti, ha hogy a román nép háttérbe áll eme erényekkel az országnak akármely nemzetiséggel szemben, én ezt nagyon is kétségbevonom, ellenzem és igy a hazafiság mértéke a románságnál nem lehet akadály, hogy ő a jogokban való részesedésnél nagyobb térhez jusson. Ez ellen a hazafiatlanság vádja ellen protestálnom kell, mert a történelem tanúsága mutatja, hogy évezredeken keresztül a román nép itt volt és ha ma is itt van, bizonyosan csakis a hazához való ragaszkodásának tulajdonitható az ő létezése. Tartozom népemnek tekintélye, méltósága iránt, de tartozom az országnak is azzal, mert hiszen ez a nép nagyon is tekintélyes része az ország lakosságának, hogy kiemeljem ezeket. Az eddigiekben, azt hiszem, szembetünőleg bebizonyítottam, hogy a törvényjavaslat a kerületek beosztásánál és székhelyének megállapításánál is a román nemzetiségre nézve nem igazságosan és nem méltányosan járt el és hogy ezáltal visszás helyzetet teremtett. Látom, hogy nincs itt senki a t. ellenzékből. (Derültség.) Csak arra akartam a t. ellenzék figyelmét felhívni, hogy ezek a béketárgyalások, amelyekre a hazaárulást sütik rá, ered-, menyei, kedvezményei, amelyeket nagy örömmel ajándékozunk nekik, mert mi azokból nem kérünk, (Derültség. Zaj.) Ezekkel már jóllaktunk, mert 1879 óta az összes kormányok és pártok annyira szaturáltak minket az ilyen kedvezményekkel, hogy már keserű tőle a szivünk. Ezeket, bizony el lehet mondani, nem a testvéri szeretet, hanem inkább a gyűlölet szüli, (Mozgás és ellenmonäásoh a középen.) pedig pszichológiai törvények alapján tudvalévő, hogy a gyűlölet átkos gyümölcsöket termel és érlel ugy az egyesek, mint a nép között. Mindamellett, hogy az ellenzék nincs jelen, kötelességem különösen a függetlenségi párt főszónokának, Bakonyi Samu t. képviselőtársamnak beszédére reflektálni, különösen azon tanácsokkal kapcsolatbán, amelyeket a kormánynak a nemzetiségekkel szemben követendő eljárás tekintetében ajánlott; eszerint a szeretet és az egyenlőség irányítsa a kormányzást ténykedéseiben az egész utón. Ez nagyon szép és helyes dolog, csak az a sajnos, hogy most állnak elő ilyen tanácsokkal azok az urak, akik nem régiben még hatalmon 29