Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-512
? ebruár iil-én, csüioriökön. 224 M± országos ülés 191 i f a román nemzetiségekre esnek, a csökkenés még tovább fog folyni megint a magyar faj javára. E csökkenés a kerületek beosztásánál és kikerekitésénél, valamint egyszersmind a szavazó körök megállapításánál fog mutatkozni, még pedig kizárólag párt- és faj szempontból. Mondhatom, hogy a kerületek beosztása terén megint tág tér nyilik az önkénynek. Hogy ürügyet találjon a törvényjavaslat arra a támadásra, amely a nemzetiségi kerületek felé irányul, a nagy kulcs mellett u. m. a lélekszám, irni- és olvasnitudás, az adó és a választók száma mellett annyi és annyi tekintetet vesz alapirányul, mint történelmi fejlődés és hagyományok szerzett jogok, politikai súly, gazdagsági jólét, a status quo nak lehető kímélése stb. és ezeket azután felhasználja ott, ahol az a két t. i. a párt- és fajérdek megkívánja. Ezek szerint történik a választókerületek fentartása, apasztása vagy szaporítása. Mindmegannyi és annyi elv, de hiányzik belőlük egy fő irányelv, amelynek inkább helye lett volna a kerületek beosztásának megítélésénél és ez a véradó. Nagyon könnyen lehetett volna egy fél sorban a részletes indokolásban azt is jelezni, hogy hány katonát ad minden megye. Azután ennek a sokféle kulcsnak ellenőrzése végett, habár a táblázatokban az adatok bennfoglaltatnak s megkívánható lett volna, hogy perczentekben ugy az adót, valamint a kulturmértéket kifejezze. A törvényjavaslat a részletekbe ezt nem vette fel, de én az alább felhozandó esetben meg fogom tenni. Ennyi elv és ennyi szempont mellett lehetetlen eligazodni, vájjon minden egyes esetben a beosztás helyes vagy helytelen alapon nyugszik-e? Egy beszéd keretében azonban ezt nagyon nehéz megtenni, hiszen er.re egy egész kötetes indokolás vagy reflexió volna szükséges, csak ugy lehetne megtudni, hogy a beosztás arányos és igazságos-e. A fent jelzett érdekszempontok szerint egyes esetekben azokat az irányelveket egyformán, más hasonló esetekben pedig ugyanazokat megint másformán érvényesiti önkényileg, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Igaz, hogy ideális beosztásról szó nem lehet. A kerületeket egészen egyenlősíteni lehetetlen; azonban, ha a demokráczia igazságos és valóságos elvéből indult volna ki a javaslat a kerületek beosztásánál, nagyon könnyen megtalálhatta volna azt az akpot, melyen mégis az ideális állapothoz közelebb hozta volna a kerületeknek ugy szám, mint szókhely szerinti beosztását. Az az alap a népesség, mely bár fő tényezőként szerepel, a beosztásnál legtöbb helyen nem is vétetett tekintetbe. Azt mondják erre, hogy a lakosság legnagyobb része anyagiakban és kultúrában is szegény. Igaz, hogy a kultúra és a jólét tekintetében az ország nagy tömege szegény, de a munkánál, az adónál, az általános védkötelezettségnél nagyon jő a sokaság, a jogkiterjesztésnél azonban — ugy látszik — nem. Hagyjuk a jogokat keveseknek, a terheket hagyjuk a többségnek, hiszen a többség jobban tudja azt viselni, mint az intelligenczia és vagyonos osztály kisebbsége. Hozzá van már szokva a jognólkülözéshez, emez pedig a joggyakorláshoz. A közigazgatási bizottság jelentése beismeri, hogy valamennyi államban a népességet vették alapul a kerületek beosztásánál és a törvényjavaslat daczára ennek, eltér az ilyen univerzális alapelvtől. Ez mindenesetre a legigazságosabb lett volna a kerületek beosztásánál, mert nem ingadozó és a mathematikai igazságot is leginkább megközelíti. Mint említettem, egy beszéd keretében nem lehet részletesen kitérni mindarra, hogy hol és mikor applikálták helyesen vagy helytelenül azokat a kulcsokat, amelyeket a javaslat készítésénél alapul vettek, hiszen erre nem órák, hanem napok kellenének. Épen ezért én csak nagyjából fogom illusztrálni előbb jelzett állításomat, amely az volt, hogy a Királyhágón túl, Erdély 15 megyéjében, nem igazságos a beosztás, különösen nem igazságos az a román nemzetiségre nézve és hogy az párt- és faji szempontból állapíttatott meg. Két megyét fogok összehasonlítani négy más megyével. A legkiterjedtebb két megye Hunyaol és Alsófehér megye. Hunyad megye eddig hat kerületre volt osztva, a kerületek számát most egygyel csökkentik; Alsófehér megyében van hét kerület, a javaslat szerint lenne négy. Mind a két esetben azzal indokolják a redukálást, hogy a lakosság nem felel meg azoknak az értékmérőknek, amelyeket a beosztásnál alapul vettek és különösen nem felel meg a megkívánt kulturális és anyagi követelményeknek. Én bátor vagyok a t. belügyminister ur tegnap előhozott indokaival szemben konstatálni, hogy ez az állítás nem állhat erre a két megyére nézve, különösen azokban az esetekben, amelyeket felhozok. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis az adatok a következőkben foglaltatnak. Hunyad megye népessége — százalékokban fogom kifejezni — 8'13, az irni és olvasni tudók száma 4'08, az adó száma 4'15, a választók száma 4'40 és a képviselők száma 5. Alsófehér megyében a néjjesség száma 5'26, az irni-olvasni tudók száma 3 14, az adó száma 349, a választók száma 2'25, a képviselők száma 4. Brassó megyében a népesség száma 2'36, az irni-olvasni tudók száma 2'92, az adó száma 2'88, a választók száma 270, a képviselők száma 5. Csik megyében a népesség száma 3'49, az irni-olvasni tudók száma 2'91, az adó száma 1'29, a választók száma 2'28, a képviselők száma 4. Háromszók megyében a népesség száma 3'54, az irni-olvasni tudók száma 2'96, az adó 1'21, a választók száma 2'67, a képviselők száma 5. Udvarhely megyében a né-
