Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

5íá. országos ülés Í9ik j az ellenzékre átment. E tekintetben nekem. Szilágyi Dezső követendő példát nem adott. Rakovszky István : Benn maradt a többségben tovább ; igaza van. (Felkiáltások jobb felől : Tehát ez is fantázia volt! Zaj a jobb- és a baloldalon.) Berzeviczy Albert: E szerint most már nyilvánvaló, hogy a képviselő ur intencziója az volt, hogy én az ellenzékre menjek át, amire én elegendő okot nem láttam, (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) mert ez nem történt meg : hine illae irae ! (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést egy órára felfüggesztem.. (Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Lázár István foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Szász Pál jegyző: Daniián Vazul! Damián Vazul: T. képviselőház! Joggal lehetett várni, hogy a kormány jobban meggondolja a dolgot és oly törvényjavaslattal áll a ház elé, amely legalább részben orvosolni fogja ama sérelmeket, amelyeket az országgyülésiképviselőválasztói jogról szóló törvény mért országunk legnagyobb társadalmi osztályára, a földmives népre azzal, hogy majdnem egészen kizárta az alkotmány sánczaiból. De csalódás érte mindazokat, akik a választókerületek számának és székhelyeinek megállapításához ily reményeket fűztek, mert a törvényjavaslat kezet fogva a választójogi törvénynyel, az alsóbb néposztályt még a választói jog terén való csekólyfoku érvényesülésében is megrövidíti, olyannyira, hogy a parlament valóban távolról sem lesz kifejezője a népakarat megnyilvánulásának, az nem nópparlament, hanem osztályparlament lesz. Ily sajnos előzmények után önként következik, hogy a választókerületek kikerekitése valamint a szavazókörök megalkotása a megkezdett utón szintén önkényesen fog véghez vitetni. Hiszen a reformjavaslat tekintetében eddig követett »nitimur in vetitum semper cupimusque negata« elv szerint nem is lehet más következtetésre jutni. Az uj reform alapján megejtendő választások ezt az állítást igazolni fogják. A képviselőválasztók száma nem fogja elérni azt az egyharmad növekedést, amelyet a törvényjavaslat kilátásba helyez, azért, mert az alsóbb néposztály nem fog szavazathoz jutni, mivel az előfeltételek hiánya ebben megakadályozza. Ugyanis kevés olyan választó lesz a jövőben, aki az írás és olvasás tudása mellett 20 korona egyenes adót fog fizetni s még kevesebb lesz olyan, aki irni és olvasni nem tud és 40 korona egyenes adót fizet. Ha figyelembe veszszük hazánk nagy kiterjedésű hegyes vidékeinek terméketlen voltát, amelyeken azok a kulturátlan íruár Í9-én, csütörtökön. 223 és szegény tömegek legtöbbnyire laknak, továbbá a nagymérvű elszegényedést és eladósodást és országunk sanyarú financziális helyzetét: ezek mindmegannyi akadályai annak, hogy az a szegény nép magasabb kulturfokra, az irni-olvasni tudásnak, valamint a jólétnek magasabb fokára eljuthasson. Ily körülmények között beláthatatlanul távoli időben fog a nép a mostani u. n. általános választójog elvei szerint a választási reform kedvezményeiben részesülni. Ha majd a választói törvény életbe fog lépni, igazolni fogja, hogy mennyire elüt a demokráczia alapelveitől, hogy mennyire visszaélt az általános választói jog alapelveivel és hogy a jogkiterjesztés terén milyen messze áll attól a mértéktől, amely a népképviselet fogalmával megegyezik. De a törvényjavaslatnak eme rossz oldala mellett van még egy más, szintén elitélendő oldala is. Junktim van közte és a választói törvény között, a jogkiterjesztés és annak érvényesítése tekintetében faji szempontból is. A magyarság szupremácziáját, jobban mondva hegemóniáját nagyon is növeli. Ebből folyólag a magyarságnak ad kedvezményeket, a többi nemzetiségek, s különösen a románsággal szemben, kivált az erdélyi részekben, ugy hogy igazán elenyésző csekély kilátás van arra, hogy nemzetiségi román képviselők idejuthassanak. Hogy ez így van, az kitűnik nemcsak a ministerelnök urnak a múltkor az erdélyi munka párt képviselői előtt tett azon nyilatkozatából, amely valamennyire megnyugtatta őket, hogy alig hat kerületben vannak túlnyomó többségben a románok, s ezzel valamikép jelezte, hogy a román nemzetiség ne számítson arra, hogy majd a választásokon az erdélyi részekből hat képviselőnél többet választhassanak. De kitűnik ez a kerületek számából, azok szaporításából, a beosztásokból és a székhelyek megállapításából is, noha a t. belügyminister ur az indokolásban azt mondja, hogy a beosztás a tárgyi szempontoknak elfogulatlan igazságos mérlegelése alapján történt és hogy minden nemzetiségnek egyenlő mérték szerint juttatott részesedést a politikai jogokban. A valóság azonban az ellenkezőt bizonyítja, amit különben a közigazgatási bizottság jelentése is igazol, jóllehet a törvényjavaslat elfogadását egész szövegében, ugy általánosságban, mint részleteiben javasolja. A törvényjavaslat szerint ugyanis a kerületek száma 413-ról 435-re emeltetik, a szaporodás tehát 22. A. nemzetiségek veszítenek 10 kerületet, amely kizárólag a román nemzetiségeket érinti az erdélyi részekben, ez a szaj>orodás a csökkenéssel együtt, tehát 32 kerület a magyarság javára, és igy, amint a közigazgatási bizottság jelentése mondja, a magyarságnak ebből 42 kerület haszna van. De a növekedés és csökkenés nem fog itt megállni, különösen azon kerületekben, amelyek