Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-512
512. országos ülés í9Vt- j Elnök : Őrgróf Pallavicini György képviselő ur jelentkezett szólásra személyes megtámadtatás czimén. Azt hiszem, jelentkezése a tegnapi vitából kifolyólag történik. Miután azonban Berzeviczy Albert t. képviselő ur ugyancsak a tegnapi vitával kapcsolatban személyes kérdésben szót kért, azt hiszem, hogy a t. képviselő uraknak és a háznak is helyeslésével találkozom, ha azt ajánlom, hogy először a napirendnek' ezt a pontját intézzük el, amelyet most tárgyalunk, úgyhogy mikor a napirend második pontjához, t. i. az országg3TÍlési képviselőválasztókerületek számának és székhelyének megállapításáról szóló törvényjavaslathoz érünk, akkor fogom megkérdezni a házat, hogy a képviselő uraknak a kért czinieken megadja-e a szólás jogát. (Helyeslés jóbbjelől. Felkiáltások balfelől: Most!) T. képviselőház! Vitának helye nem lévén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : kivánja-e a t. ház Mezőssy Béla t. képviselő ur bejegyzett és indokolt indítványát tárgyalás alá vétetni, igen vagy nem ? Kérem azokat a képviselő urakat, akik igennel szavaznak, tehát az inditványt tárgyalni kívánják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kérem azokat, akik nemmel szavaznak, vagyis az inditványt tárgyalás alá vétetni nem kívánják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség ! Kimondom a ház határozatát, mely szerint Mezőssy Béla képviselő ur indítványát tárgyalás alá vétetni nem kivánja. Következik a napirend második pontja : az országgyűlési képviselőválasztókerületek számának és székhelyének megállapításáról szóló törvényjavaslat (ír. 973, 980) tárgyalása. Amint már előbb bátor voltam jelezni, két képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kért az elnökség utján szólásra engedélyt a háztól. Kérdem a t. házat, meg méltóztatik-e adni az engedélyt először Berzeviczy Albert képviselő urnak, igen vagy nem? (Igen !) A ház az engedélyt megadja. Berzeviczy Albert: T. képviselőház ! Tegnap este egy esti lapból értesültem róla, hogy Rakovszky István t. képviselő ur délelőtti beszédében, amelynek csak elejét hallottam, ismételte velem szemben azt a támadást, amelyet már a delegáczióban intézett ellenem és amelyre én már ott megadtam a kellő feleletet. Legyen szabad erre a támadásra röviden reflektálnom. (Halljuk I) A képviselő ur a Budai Polgári Körben a múlt napokban mondott beszédemre vonatkozólag igy nyilatkozott (olvassa) : »És engem itt nem fognak megtéveszteni a Berzeviczy-féle budai asztal melletti békefuvolázások, nem fognak megtéveszteni azoknak a szirénhangjai, kik a harczból nem veszik Id a maguk részét, hanem távolról lesik az alkalmak kifejlődését. Én nem fogok azokkal tárgyalni, aldk a negédtől félnek ; nem fogok azokkal tárgyalni békéről, akik akkor, amikor a harcz ily kifejlődését feltartóztathatták volna, ha megmaradnak helyükön abban az órában is, amikor puskaporos a levegő, félrevonultak ; azok hozzánk ne jöjjenek békefuvolával, íruár 19-én, csütörtökön. 219 mert én sokkal jobban honorálom Issekutz békefclhivását, akiről legalább azt tudom, hogy . . .« A mondat nincs bevégezve. (Helyeslés a baloldalon.) Hát ami a szirénhangokat illeti, én hallottam olykor szirénhangokat, amelyek engem bizonyos frontváltoztatásra akartak rábirni. (Mozgás a jobboldalon.) Mióta e szirénhangok hatástalanok maradtak, azóta változtak át támadásokká, sőt Rakovszky t. képviselő ur fellépésében egy nemévé a személyes hajszának, amiben ő specziálista. (Elénk tetszés jóbbjelől.) Részemről én szirénhangokat egyáltalán nem szoktam hallatni. A politikai csábitgatás nekem nem mesterségem. Én senkit tárgyalásra fel nem hivtam. Rakovszky t. képviselő urnak igen könnyű hősi pózban azt mondani, hogy ő az én hivogatásomnak fel nem ül és Velem békéről nem tárgyal, mert hisz én őt arra, hogy velem békéről tárgyaljon, egyáltalán nem invitáltam. (Derültség a jobboldalon.) Rakovszky István : Nincsen igy ! Berzeviczy Albert: Én, t. képviselőház, budai beszédemben igenis kifejeztem fájdalmamat afelett, hogy amikor mi, ha a szükség ugy hozza magával, mindenkivel meg tudunk egyezni, akkor csak a magyar parlamenti többség és a magyar parlamenti kisebbség között látszik minden megegyezés és minden béke lehetetlennek. (Felkiáltások a baloldalon : Tisza az oka !) Én azokra a vészes és gyászos következményekre utaltam, amelyeket ez az ádáz harcz az én hitem szerint fel fog idézni. Tisztán hazafiúi aggodalom szólaltatott meg engem és nem hiszem, hogy ne legyenek sokan minden párton, akik ezt az én hazafiúi aggodalmamat ne oszszák, (Igaz! Ugy van !) — ha talán Rakovszky képviselő ur azt nem is osztja. Ami azt a negédet illeti, amitől én állítólag félek, a. sajtóban is olvastam találgatásokat arra nézve, hogy mit értettem én a »győztesek negédje« alatt. Hát én értettem egyszerűen azt, amit a volt szabadelvű párt tapasztalt a többségre jutott koaliczió részéről. (Éljenzés és taps jóbbjelől.) Azt hiszem, a tapasztalásból mindig lehet a jövőre következtetést vonni. Én, személyemre és mandátumumra nézve egyáltalában nem félek attól a negédtől, mert én egyáltalában nem venném tragikusan, ha reám a politikai pályán nem volna szükség. Én nem vagyok kizárólag zoon politikon s teljes őszinteséggel, minden affektálás nélkül mondhatom, hogy azt a négy évet, amelyet a t. koaliczió jóvoltából a politikai pályától számkivetésben töltöttem, életem legelégedettebb, legboldogabb, mert legmunkásabb évei közé sorozom. (Zajos éljenzés és taps jóbbjelől.) Én több mint harmincz éves politikai pályámon elégszer kimutattam, hogy egyáltalában nem vonom ki magamat a politikai harczokból. Volt idő, amikor első harczvonalban állottam. Elég hivatkoznom az 1883. évi középiskolai törvényért folyt harczra, az 1889-ik évi véderővitára és a kilenczvenes évek egyházpolitikai küzdelmeire. 28*
