Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-512
220 5Í2. országos ülés 19H február 19-én, csütörtökön. Én tehát a harcztól nem szoktam félni, de, t. ház, ez; a mai helyzet az én becsületes, de elismerem, sikertelen intenczióim és törekvéseim ellenére alakult ki. Rakovszky István : Ki az; oka ? (Zaj a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Odaát keressék!) Berzeviczy Albert: Én ezért nem érzem magamat sem kötelezve, sem hivatva arra, hogy ezen helyzet küzdelmeiből magamnak vezérszerepet vindikáljak. Ebből azonban nem következik az, hogy azok karjai közé vessem magamat, akik tulajdonképen eredetileg előidézői voltak ennek a helyzetnek. (Éljenzés és taps jobbfelöl.) Nem szeretek a mai helyzet küzdelmeiben résztvenni azért sem, mert az az érzésem, hogy ez a küzdelem az országnak semmikép javára nem válik, (Felkiállások balfelől: Ez igaz!) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogyha meggyőződésem és kötelességem ugy fogja magával hozni, vagy ha kötekedőleg arra r>rovokáltatom, én állani fogom a harezot és nem fogok megfutamodni a puskaporos levegőtől, nem fogok megfutamodni elsősorban attól a puskaportól, amelyet Rakovszky képviselő ur szokott a beszédjeiben puffogtatni és amelynek már jóhsmert tulajdonsága az, hogy mindig visszafelé sül el. (Élénk derültség, helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Kérdem a t. házat, megadja-e az engedélyt őrgróf Pallavicini György képviselő urnak, hogy személyes megtámadtatás czimén felszólaljon, igen vagy nem ? (Igen!) A ház az engedélyt megadja. őrgróf Pallavicini György : T. ház ! A ház tegnapi ülése folyamán egy közbeszólást voltam bátor koczkáztatni. amelyért rendreutasitást is kaptam, azonban a ministerelnök ur jónak látta, daczára ennek, ínég rátérni közbeszólásomra és a következőket mondani (olvassa) : »Ha valaki kíváncsi arra, — vagy ne mondjuk igy, mert hiszen a képviselő urak talán nem kíváncsiak — de ha valaki abban a meggyőződésben van, hogy itt megvesztegetett ministerelnök van, — hát méltóztassék ezt a panaszt az ügyészségnél beadni.« Ezzel a ministerelnök ur engem kétféleképen támad meg. (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon : Halljuk! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Őrgróf Pallavicini György: Először kétségbevonni látszik az én meggyőződésemet, amihez azt hiszem, joga nincsen, mert ha nem is ez volna a meggyőződésem, ha, amit mondtam, nem lenne is lelkiismeretem folyománya, még akkor is menthetnék a büntető törvénykönyvből, amelynek erre vonatkozó szakasza igen világosan megmondja, hogy mi a vesztegetés. (Halljuk! Halljuk! balfelől. Zaj a jobboldalon.) A büntető törvénykönyv 465. §-a igy szól (olvassa) : »Azon közhivatalnok, aki a hivatalánál fogva teljesítendő cselekményért vagy annak mulasztásáért ajándékot vagy jutalmat követel, elfogad, vagy az eziránti Ígéretet nem utasitja vissza, ha cselekménye vagy mulasztása nem járna hivatali kötelessége megszegésével: megvesztegetés vétsége miatt egy évig ; ha pedig azzal járna ; két évig terjedhető fogházzal büntethető. Ugyanezen büntetések érik a közhivatalnokot azon esetben is, ha az ajándék vagy jutalom az ő beleegyezésével harmadik személynek adatott át vagy igértetett.« (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat annak figyelembevételére, hogy ez már a személyes megtámadtatás határán túlmegy. (Nagy zaj és derültség balfelől. Felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Ugy van !) Méltóztassék tehát a személyes megtámadtatás határain belül maradni. (Zaj és derültség balfelől.) Őrgróf Pallavicini György: Kérem, én csak azért voltam bátor ezt felolvasni, mert a ministerelnök ur kétségbe látszik vonni az én meggyőződésemet. (Ellentmondások jobbfelől.) Nekem, a törvénykönyvtől teljesen eltekintve is, meggyőződésem az, hogy ha egy minister egy állami szerződésnél — amilyen volt a sószerződés — vagy pedig egy játékkaszinó engedélyezése, akár saját magának, akár harmadik személyeknek valamit juttat, az meg lett vesztegetve. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Ez az egyik oldala a támadásnak. A másik oldala pedig az, hogy a ministerelnök ur azt mondja : menjek panaszommal az ügyészséghez. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Őrgróf Pallavicini György: Én ugy tudom, hogy ha egy" minister, mint közhivatalnok valamit elkövet, az az 1848: III. t.-cz. intézkedései alá esik ; nekem tehát ebben az esetben nincs módom az ügyészséghez menni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ellenben igenis, a ministerelnök urnak módjában lett volna elődjét vád alá helyeztetni és nem, mint ő tette, az általa elkövetettekért a politikai és erkölcsi felelősséget vállalni. (Igaz! Ugy van ! balfelől. Zaj a jobboldalon.) T. képviselőház ! Ami pedig azt illeti, amit a naplónak egy másik részéből látok, hogy engemet többen megtámadtak amiatt, hogy egy közbeszólásom után nem jelentkeztem nyomban, ez csak tévedésen alapulhat, mert igenis, rögtön jelentkeztem. (Igaz ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Minden szavamért és minden cselekedetemért mindenkor helyt állok. (Igaz ! Ugy van / balfelől.) Aki engemet ismer, az ebben nem fog kételkedni ; aki pedig, nem ismer, annak a véleményére nem sokat adok. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés és taps a baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Végül nagy sajnálattal vagyok bátor megemlékezni arról, hogy a tegnapi ülés folyamán egy rendreutasitást kaptam. Mert ha nem tekinthetek is vissza hosszú parlamenti múltra, sajnos, mégis igen zajos gyűléseken keUett részt vennem és eddig mindig szemelőtt tudtam tartani azt az illemet, amelylyel magamnak tartozom. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés balfelől.) Elnök: (csenget): Kérem, képviselő ur, a
