Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-512
210 512. országos ülés 191í február 19-én, csütörtökön. Fráter Lóránt: Tisztek lázongnak titokban. (Zaj.) Mezőssy Béla: . . . hogyan lehetett erre a szerepre ö felsége kardbojtját viselő tiszteknek vállalkozniuk. (Ugy van ! Ugy van I balfelől. Nagy zaj jobbfelől.) Rakovszky István : Felemelt zsoldon ! (Élénk derültség jobbfelől. Mozgás balfelől.) Lovászy Márton : Ezen nincs mit nevetni ! (Nagy zaj.) Mezőssy Béla : És ha én olvasom a hadsereg közlönyeiben, olvasom az Armee-Zeitung-ban és a Militärische Rundschau-ban, hogy ott azok a tisztek a határszélen, akik nap-nap mellett kiteszik magukat az ellenség golyójának, (Igaz ! a bal- és a szélsöbalold-ahn.) akik fagyban, hóban töprenkednek a felett, hogy családjukat, gyermekeiket hogyan tudják neveltetni ott a messze idegenben és hogyha ezek a tisztek feljajdulnak és megélhetésük javítását követelik és erre az a válasz, hogy nincs pénz, akkor hogyan lehet 17.000 korona fizetésük az olyan tiszteknek, akik katonai szolgálatban zsebretett kezekkel állanak ! (Szűnni nem akaró taps és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Farkas Zoltán : Lázítja a hadsereget ! Gr. Zichy Aladár: Szégyen ! Farkas Zoltán : Hallgasson ! Fogja be a száját ! Ne lármázzon ! (Zaj. Sághy Gyula, közbeszól.) Almássy László: Ne mutogasson, tegye a kezét vissza. (Folytonos zaj. Fernbach Károly közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak ! Fernbach Károly képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Lótartás !) Gr. Zichy Aladár: Lovarda! (Folytonos zaj. Felkiáltások balfelől: Fizessék őket a pártkasszából !) Lovászy Márton : A lopott pénzből! (Zaj.) Mezőssy Béla : fis ha a t. elnök ur hivatkozik arra, hogy ő kötelességének ismerte ennek a diszes csapatnak az élén, nem tudom, mint vezénylő tábornok (Derültség balfelől.) Bécs utczáin is végigvonulni, ez a legszégyenletesebb és legszomorúbb jelenség. (Taps balfelől.) Barabás Béla : Ezért szégvelnie kellene magát. (Zaj.) Mezőssy Béla : Es hogyha az elnök ur a mi bizalmatlansági indítványunknak utolsó pontjára azt mondja, hogy erre méltóságának alulinak tartja válaszolni, mert mi azt mondottuk, — és higyje el, mint férfi mondom a férfinak, őszintén, hogy mindnyájan érezzük is — hogy a legmélységesebb bizalmatlansággal viseltetünk iránta és elnöktársai iránt, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) higyje el, t. képviselőtársam, ennek igenis jelentékeny oka az, hogy mi a Gerő fegyverein és Frommerpisztolyain kívül nem látunk más erkölcsi erőt, amely a képviselőház elnökének tekintélyt adna. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Nem látunk erkölcsi erőt, nem véletlenül az elnökség egyes tagjainak személyében, nem, nem látunk erkölcsi erőt az egész többségben. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Rendre !) Almássy László : Mit henczeg ! Rendre ! Mit sérteget mindig ! Az egész beszéde csak sértés ! Justh Gyula: Nincs semmiféle tekintélye annak a többségnek. Pénzen vásárolták ! (Folytonos zaj. Sághy Gyula közbeszól.) Almássy László : Mit mutogat ! Menjen a katedrára ! Elnök : Csendet kérek t. képviselő urak ! Almássy László képviselő urat kérem, ne méltóztassék folyton közbeszólni, hanem, mint soros jegyző szíveskedjék elfoglalni helyét az elnöki emelvényen. (Helyeslés. Zaj.) Csendet kérek t. képviselő urak, a ház minden oldalán. Justh Gyula: Még a saját pártja sem engedelmeskedik az elnökének. (Zaj.) Elnök : {csenget) : Csendet kérek t. képviselő urak. Justh Gyula : Mi már ott volnánk a mentelmi bizottságnál. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Mezőssy Béla: A tegnapi ülés során az igen t. belüg}Tninister ur azt mondta, hogy sajnálja, hogy az ő és az én felfogásom közt — ezt én mondtam — egy egész világ van. Ezt én is sajnálom. De azok után, amiket gróf Tisza István tegnap itt Szmrecsányi György interpellácziója kapcsán mondott .... (Felkiáltások a jobboldalon: Nem mondott interpellácziót.) Nem méltóztatnak zavarba hozni ezzel a szellemes közbeszólással. Azoknak a kapcsán, amiket ő itt, mint magyar ministerelnök elmondott, én a magam egyéni álláspontját sokkal inkább megerősítve látom. A t. ministerelnök ur beszédének a végén, tőle szokatlanul koncziliáns hangon, azt mondotta volt, hogy más kulturnemzeteknél is elő szoktak fordulni ilyen botrányok és az egész nemzet azon van, hogy ez a kérdés lezárassék és elintéztessék. Igen, de hogyan? És engedje meg a t. ház, hogy én egy nagyon is jellemző csak egyetlenegy esetre hivatkozhassam. Pororszországban történt az eset. Egy minister félrelépett. Félrelépése sokkal kisebb jelentőségű és terjedelmű volt, mint aminő kérdés közöttünk az elválasztó határvonalat képezi. A császár véletlenül nem volt Berlinben, kiéli hajószemlén volt és sürgönyileg jött az intézkedés : »Das war kein preussisches Vorgehen« és a bűnösökkel szemben a törvény teljes szigora azonnal alkalmazandó. Gr. Tisza István ministerelnök: Hát mit csinálunk most ? (Nagy zaj a baloldalon.) Justh Gyula: Jeszenszky most is hivatalban van ! Gr. Tisza István ministerelnök: Hogyne! Marad is ! Justh Gyula: Az nem járja! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky István : Akkor ne appelláljon a tisztességes emberekre ezen az oldalon ! (Zaj.)
