Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

bl%. országos ülés 19ifr február i9-én, csütörtökön. 209 Szabó István (győrzámolyi közbeszól.) Elnök : Kérem Szabó István zámolyi képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Szabó István (győrzámolyi) : Bocsánatot kérek, ennek ki kellett törni ! (Zaj és derültség.) Mezőssy Béla : . . . hogyha az ellenzék tudatában lett volna annak, kogy ezek a tüzcsóvák, melyek később fellobbantak, már akkor is oly veszedelmesen voltak elhelyezve a Keleten, akkor nagyon könnyen ugy fordulhatott volna a dolog, — és ez jó lett volna egyrészt a monarchia védképessége, másrészt a kettőnk közti viszony szempontjából is, — kogy június 4-ére nem is került volna a sor'. (Igaz ! Ugy van ! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Nem került volna a sor, ezt meggyőződésem teljes erejével állitom. (Igaz ! Uyy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) El fog jönni az az idő, mikor az egyes ellenzéki pártoknak akkor nagyon is komoly tanácskozásait el lehet mondani a nyilvánosság előtt és akkor ki fog derülni az, hogy mi nem annak az intuicziónak birtokában, mely a t. elnökséget akkor már betöltötte, hanem a saját hazafias aggodalmunk súlya alatt elmentünk az engedékenység legszélsőbb határáig . . . (Ellenmondás jobbjelől. Igaz I Ugy van ! balfelől.) B. Podmaniczky Endre : A névszerinti szavazásig ! IV1 ezőssy Béla : . . . hogy azok a szomorú események, amelyek bekövetkeztek és amelyeknek bekövetkeztét már az előző évi elnöki krizis folyamán bizonyos mértékig sejtem módunkban volt, elkerültessenek. Nem, a t. elnök ur a Balkánon kitört bonyodalmakat most utólag június 4-ikének szépitgetésére felhasználhatja Abádszalókon, a kerületében, de itt, egy intelligens társaságban, ilyen érvekkel ne álljon elő. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. elnök ur azt mondja, hogy ő lelkiismeretének sugallatát követte akkor, mikor a renitens képviselőket innen rendőrökkel, majd később, a jelenlegi parlamenti gárdával kivezettette. Nos, ha a t. elnök ur elfogadná az én tanácsomat és az elnöki fogadószobájában végignézné azokat a színmagyar, jellemes, tisztességes, becsületes embereket, kiknek emléke ott meg van őrizve, én kérdem, találna-e egyen kívül egyetlen olyant elődei hosszú sorában, aki arra a szerepre, amire ő vállalkozott volna. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Zaj balfelől.) Polónyi Géza : Erre Perczel sem vállalkozott ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, mindkét oldalon. Mezőssy Béla : Nincs a világnak olyan czime, rangja, kitüntetése vagy nem tudom micsoda javadalmazása, amiért én valaha arra a szerepre vállalkoznám, hogy magyar képviselőt innen kivezessenek. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. MélKÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. XXTI. KÖTET. tóztassanak csendben maradni. Most Mezőssy Béla képviselő urat illeti a szó. Mezőssy Béla : Nem akarok igazságtalan lenni. Az elnök urnak és az egész elnökségnek egy nagy mentsége van, de ez a mentség még nagyobb szégyene a magyar képviselőháznak, hogy akadt egy magyar kéjwiselőből álló olyan mentelmi bizottság . . . (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelől.) Lovászy Márton : Gyalázat! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Ohó !) Barabás Béla : Fosztogató banda ! Lovászy Márton : Szégyen, gyalázat, amit az a hóhér-bizottság müvei. (Folytonos nagy zaj ) Elnök : Csendet kérek Mezőssy Béla : . . . amely u. n. törvényességlátszatába burkolta azt a lasszo-szerepet, hogy hurkot vetettek a szólásszabadságnak. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Rendre !) Elnök ." Csendet kérek ! Az természetes, hogy én a képviselő ur fejtegetéseit, amelyekkel bármilyen szigorú kritikát gyakorol az elnökséggel szemben . . . BartOS János: Mennyit kapott a választásra ? (Nagy zaj.) Elnök: ... nem akarom a jelen esetben szóvátenni. Azonban azt már nem engedhetem meg, hogy elmúljék figyelmeztetés és rendreutasitás nélkül az, hogy a képviselő ur jónak látja a háznak egyik, a maga hatáskörében szuverénül eljáró bizottság eljárását igy jellemezni. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Ez igaz !) Ezért tehát kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. (Elénk helyeslés jobbfelől. Zajos félkiáltások balfelől : Éljen Mezőssy ! Elénk éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Gróf Zichy Aladár: Éljen az igazság! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Mezőssy Béla : Én igazán sokszor gondolkozom és nem tudom, kit hibáztassak inkább : azt-e, aki a koronának azt a tanácsot adta, —nem tudom, hogy ki volt — hogy a hadsereget is belevonja a mi politikai küzdelmeinkbe vagy azokat a képviselőtársaimat, akik erre a szerepre magukat odaadták. Mert, bocsánatot kérek, én magam is viseltem a tiszti kardbojtot és a hadsereg minden tiszteletem tárgya volt. Én igenis nagyrabecsülöm, nagyra értékelem azoknak a szolgálatát, aki ott távol, a hidegben, a fagyban őrtállanak ennek a nemzetnek biztonsága felett. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De azt már nem tudom megérteni, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) épen annál a gondolkozásnál fogva, amelybe engem beleneveltek otthon és amely érzéseket belémcsepegtettek a katonaságnál, hogyan lehetett ezen félig rendőri, félig hajdúi szolgálatra . . . (Igaz! Ugy van ! Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bál- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbfelöl.) Lovászy Márton : Pribékek ! (Folytonos nagy zaj.) 27