Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

208 512. országos ülés Í9Ü február i9-én, csütörtökön. Es, t. képviselőház, nagyon jellemző, hogy ez alól a hosszas gyakorlat alól csak két izben volt kivétel. (Halljuk ! Halljuk !) A magyar képviselőház elnöki méltóságában ültek szürke emberek is, kisebb kaliberűek, ültek nagytekintélyű, európai hirü államférfiak, egy Szilágyi Dezső, egy Apponyi Albert; azonban mindezen emberek állandóan és folytonosan tudatában voltak annak a nagy közj ogi méltóságnak (Igaz! Ugy van! balfelől.), tudatában voltak annak, hogy ők a magyar nemzet szuverenitását képviselik az elnöki méltóságban és épen ezért, ennél az erkölcsi súlynál fogva is tiszteletet, becsülést élveztek politikai ellenfeleiknél is. Mondom, ez alól a hosszú gyakorlat alól két izben volt kivétel, akkor, mikor gróf Tisza István kezében volt a kormány rúdja, mikor tőle függött, hogy ki üljön a magyar képviselőház elnöki székében. Az egyik esetet érinteni sem akarom, mert egy nem is olyan régen hantolt sir tart vissza attól, hogy annak az elnöknek ténykedése felett bírálatot gyakoroljak. De nem is szükséges, hogy bírálatot gyakoroljak felette, mert gróf Tisza István ezen vele szolidáris elnökségének ténykedése felett itélt a nemzet. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Semmi okom sincs azonban, hogy kíméletet gyakoroljak a jelenlegi elnökséggel szemben, akit én gróf Tisza István sokkal rosszabb kreatúráinak tekintek . . . (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: így nem lehet beszélni! Rendre !) Csuha István : Tisza-csemeték ! Mezőssy Béla: ... mintsem, hogy azoknak tényei felett rövidesen elsiklani tudjak. Én Beőthy Pál t. elnök urnak felszólalását, mely, mondom, kissé meglepő és szokatlan volt, ugy fogtam fel, hogy ez tulaj donképen el akarta venni teljeseiét a bizalmatlansági indítványnak, melyet most megindokolni bátorkodom, még pedig azáltal, hogy a többséggel önmaga mellett jó előzetesen egy nagy vastapsot, bizalmi küldetést rendeztetett. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Tudom és előre sejtettem e nélkül a vastaps nélkül is a többség magatartásából, hogy mi lesz az én indítványomnak a sorsa, azonban nagyon messsze és nagy utat kellett megtennünk azoknak az elnököknek nevétől és egyéniségétől, kik közül kettőre hivatkoztam, egy Szilágyi Dezsőre és Apponyi Albertre, kik azt mondták, hogy nem pusztán csak arra aspirálok, hogy a többségnek bizalmát élvezzem, mert egy jierczig sem ülnék a helyemen, ha látnám, hogy elvesztettem ellenzéki képviselőtársaim bizalmát. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Rakovszky István : Csak így lehet tekintélye az elnöknek ! Gr. Zichy Aladár: Más idők voltak azok! (Zaj.) Farkas Zoltán : Az ellenzék volt más akkor. Rakovszky István : Annak is meg kell vesztegetve lennie ? (Derültség a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Mezőssy Béla: Hogy Beőthy Pál t. elnök ur és elnöktársai nem abból a fából vannak faragva, azt én nagyon jól tudom. Fráter Lóránt: Biharban faragták ! Mezőssy Béla : Ezt jól tudtam, t. képviselőház, de hogy azt, amit t. képviselőtársam, mint házelnök, elkövetett, elfogja követni, soha fel nem tételeztem. Ezt jogom is van mondani, mert a t. házelnök ur most büszkén hivatkozik arra, hogy ő szolidáris volt gróf Tisza Istvánnal a június 4-én elkövetett parlamenti csíny alkalmával, valamint most is kijelenti, hogy szolidáris Szász Károly és másik elnöktársa ténykedéseivel. Hát én nem tudom, hogy ez hányadik számú szolidaritás mán, (Derültség a baloldalon.) mert én ugy emlékszem, és határozót, tan emlékszem, hogy a t. elnök ur előttem is kijelentette, hogy szolidáris Návay Lajos elnökségi ténykedéseivel. Rakovszky István : ö pedig szolidáris volt Berzeviczyvel! Mezőssy Béla : Egész útvesztőbe tévednénk, ha ezt a szolidaritási lánczolatot egész eredetéig akarnók kinyomozni, azonban én a szolidaritást ugy fogtam fel és úgyis fogom fel, hogyha én szolidáris vagyok Návay Lajossal és az elmegy, hát én is utána megyek és nem maradok ugy, hogy szolidáris vagyok ma Tisza Istvánnal, tegnapelőtt Lukács Lászlóval, azelőtt Khuen-Héderváryval és holnapután, a jó isten tudja, hogy kivel. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon. Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) És hogyha a ház jelenlegi elnöke azt mondja, hogy a június 4-iki cselekedeteket ők azért követték el, mert a fenyegető külpolitikai helyzet égetően követelte a nemzet véderejének emelését, akkor, bocsánatot kérek, könnyelműséget követett el a t. elnök ur és a jelenlegi ministerelnök ur, hogyha ők már június 4-ikén olyan fényesen voltak informálva a fenyegető külpolitikai helyzetről, hogy ezt elhallgatták nemcsak előttünk, magyar ellenzék előtt, hanem elhallgatták még a külügyminister ur előtt is, (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) aki nem június 4-ikén, hanem szeptember 22-ikén a t. többség tiszteletére rendezett delegaczionális estélyen, a Nikita ágyúinak megdördülése előtt egy nappal, annak a biztos reményének adott kifejezést, hogy a Balkánon komolyabb komplikácziók nem fognak előállani. (Élénk derültség, éljenzés és taps a balés a szélsobaloldalon.) Ha a t. elnökség ilyen mesés intuiczióval, álomkép módjára előre megsejti az eseményeket, ez valóban varázslatos földöntúli erő, de kérdeni én, miért rejtették ezt akkor véka alá? Mert én meg vagyok győződve, — legalább én a magam egyéni meggyőződésemnek adok kifejezést — hogyha a magyar ellenzék .. Szabó István (győrzámolyi): Mondhatja ezt mindnyájunk nevében, mert nem gördítettünk volna akadályt ! Mezőssy Béla: ... ha a magyar ellenzék tudatában lett volna annak, hogy azok a tüzesóvák, amelyek később csakugyan fellobbantak . . .