Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-512
512. országos ülés 191í február 19-én, csüiörlökön. 207 Indokolására áttérnék, lehetetlen, hogy ne figyelmeztessem az elnök urat, felfogásom szerint, azon tévedésére, amelylyel a tegnapi ülés során ezt az indítványt napirendre kitűzte. Ö ugyanis azt mondta, hogy (olvassa) : A házszabályok 251. §-a értelmében az elnök a közbiztonság fentartásáról és a házszabályok szigorú . . . Egy hang (jobbfelöl) : Beszéljen hangosabban, nem hallani semmit ! (Felkiáltások a baloldalon : Legyenek csendben !) Mezőssy Béla : ». . . és a házszabályok szigorú végrehajtásáról s a fegyelmi jog gyakorlása tekintetében intézkedik és hogy tulaj donképen az elnök ezen eljárása ellen felszólalni, azt visszautasítani vagy vita tárgyává tenni nem szabad.« Bocsánatot kérek, nem szabad annak a képviselőnek azalatt az idő alatt, amig az elnök részéről a rendreutasitás megtörtént. De a régi házszabályok értelmében a házszabályokhoz való hozzászólás czimén bármely képviselőnek meg volt adva az a lehetőség a ház engedélye nélkül is, most pedig a ház engedélyével, hogy az elnök ur esetleges téves vagy helytelen, vagy hibás intézkedését bírálat tárgyává tegye, (Ugy van ! balfelöl.) De másodszor, téved az elnök ui akkor is, amikor azt mondja, hogy nekünk ezen bizalmatlansági indítványunk megtételére jogunk nem volt. Bocsánatot kérek, a t. képviselő uraknak úgynevezett házszabálya és annak 191. §-a világosan mondja, hogy önálló indítvány esetén bármely indítványt benyújthat a kéri viselő, tehát bizalmatlansági indítványt is, természetesen a többségnek maradván fenn az a joga, hogy a bizalmatlansági indítványt tárgyalásra tüzi-e ki, igen vagy sem. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ezt tisztán és kizárólag a helyes tényállás megállapítása szempontjából szükségesnek láttam előrebocsátani. (Helyeslés balfelől.) S most, t. képviselőház, magához a dolog érdeméhez bizonyos mértékig tartózkodva szólok hozzá, tartózkodva azért, mert ismerve az elnökségnek az ellenzéki képviselők szólásszabadságával szemben tanúsított gyakorlatát, amelyet a t. elnök ur épen az imént olyan méltányosnak és pláne velünk szemben kedvezőnek méltóztatott jelezni, (Derültség a baloldalon.) én attól tartok, hogy, ha a mi és igazán mélységesen érzett bizalmatlanságunknak teljesen szabad folyást adnék kifejezéseimben, nagyon könnyen juthatnék épen az elnök urnak közismert lojalitása alapján abba a helyzetbe, hogy bizalmatlansági indítványom megokolását nem tudnám elmondani. Azonban maguk az objektív tények az én szememben és felfogásom szerint minden jog- és törvénytisztelő ember szemében annyira vérlázítók, (Igaz I Ugy van! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) hogy nem szükséges semmiféle különös szónoki effektusokra törekedni, hanem pusztán és kizárólag a tények önmaguk igazolják azon tételünket, hogy semmiféle indoKúnk nincs aírra, hogy az elnökség bármely tagja iránt a legkisebb bizalommal viseltessünk. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. elnök ur egy oly borongós történelmi visszapillantásával vezette be fejtegetését, visszatért azon nagy időkre, amelyekben az egységes magyar nemzet nagy eredményeket produkált. Engedje meg a t. elnök ur, hogy én egy keleti rege tanulsága szerint, (Halljuk I a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelynek az a tartalma, hogy az ember legjobb tanácsadója a halottak, én is a t. elnök urnak, amikor oly sokszor hivatkozik lelkiismeretére, meggyőződésére, azon tanácsot adom, hogy akkor, amikor a kétely esetét látja néha fenforogni, kérjen tanácsot a halottatkól, kérjen tanácsot elődeitől. És amikor az első házszabályt, az 1848-iki házszabályt megalkották, akkor Klauzál Gábor, aki Deák Ferencznek volt egyik legbizalmasabb embere és később kereskedelmi tárczát is vállalt, amikor a házszabályokat tárgyalták, akkor azt mondotta, hogy mivel az elnökség a mindenkori többségnek . . . (Zaj.) Sajnálom, t, képviselőház, de ez idő szerint igazán képtelen vagyok nagyobb hangon beszélni és kérek egy kis kíméletet. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Egy hasig (a jobboldalon) : Figyelemmel hallgatjuk ! Mezőssy Béla : Azt mondta Klauzál Gábor, hogy nagyon veszélyes helyzetek állhatnak elő azért, mert hiszen az elnökség a mindenkori tébbaégnsk és a kormánynak lévén a kifolyása, ugy alakulhat a helyzet, hogy az elnökség tulajdonképen mindig azt teszi, a mit a mindenkori kormány akar. Örök kár, hogy a mikor ez a nagy szellem látta azt a veszélyt, amely onnan ered, hogy egy párturalom a maga érdekeinek szolgálatában kész egyént ültethet bármikor az elnöki székbe, (Halljuk ! a jobboldalon.) örök kár, hogy akkor nem gondoskodtak intézményes biztosítékkal abban az irányban, hogy az elnök ne tartozzék egyetlen párt kötelékébe sem, hanem állásánál, tekintélyénél fogva álljon az összes pártok felett. Barabás Béla : Ez az ideális ! Mezőssy Béla: Ha visszanézünk az évtizedek óta lefolyt alkotmányos gyakorlatra, mégis mit találunk ? Azt találjuk, hogy az egyes és egymást gyakorta felváltó változó kormányok mindig nagy súlyt helyeztek arra, hogy értelmüknél, jellemüknél, egyéniségüknél fogva oly embereket ültessenek az elnöki székbe, akik nem pusztán és kizárólag a saját pártjuknak, hanem az egész ellenzéknek, az egész közvéleménynek tiszteletét és becsülését kivívták. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ebben a gyakorlatban, ne méltóztassék ezt lekicsinyelni, egy fontos alkotmányjogi biztosíték is rejlett. Mert viharos időkben, amik, sajnos, a mi politikai életünkben gyakorta szoktak előfordulni, az. elnök személye, az elnök tekintélye, egyénisége volt az, amely sok nehéz konfliktust megoldott, amely kitörőben volt egyrészt a többség és a kisebbség közt, másrészt kitörőben volt nagyon sokszor a korona és a nemzet között. (Mozgás.)
