Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

512. országos ülés 19ti /< Elnök : Kérem Lovászy képviselő urat, ne tessék közbeszólni! * Csuha István : Üres volt a pártkassza, azért! Elnök : Kérem Csuha képviselő urat, ne tessék közbeszólni! Beőthy Pál: A magyar képviselőháznak az összes megválasztott képviselők abszolút többségét kitevő része, mert 237 képviselő volt jelen, jóváhagyólag és helyeslőleg vette tudomásul az elnök eljárását. Ez tehát, t. ház, a legkorrektebb formák között intéztetett el, ami épen a régi és uj házszabályok alapján, amelyek azt mondják, hogy a ház határozatának ellentmondani nem lehet és óvásnak azzal szemben helye nincs, az én felfogásom szerint nem rekriminálható. (Igaz I Ugy van ! jobbfelől.) De azt mondja az igen t. bizalmatlansági indítványt tevő képviselő ur, (Felkiáltások a baloldalon ; Még semmit sem mondott! Még nem mondta el a beszédét!) hogy szabálytalanul jött létre ez a határozat, mert nem volt napirendre tűzve és mert elnöki bejelentés után hozatott. Én, amennyire utána tudtam keresni, nem láttam még esetet, hogy ebben a képviselőházban bármikor előfordult volna az, hogy az elnök saját ténykedését ne elnöki bejelentés alakjában juttatta volna a ház tudomására. A házszabályok rendelkezéseinek egyedül az felel meg, hogy az elnök elnöki bejelentés formájában kéri a ház Ítéletét az ő ténykedése felett. Vájjon az elnök a maga előterjesztését irja be az inditványkönyvbe és tüzessé napirendre % Mindenkor elnöki bejelentés formájában történt az elnöki ténykedés tudomásul vétele, igy történt a jelen esetben is, szabálytalanság tehát annál kevésbbé történt, mert hiszen az a határozati javaslat, amelyet Telegdy József képviselő ur akkor előterjesztett, az elnöki bejelentés kapcsán annak kiegészitésekép lett beterjesztve. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Azt mondja harmadik pontjában a bizalmatlansági indítvány (olvassa) : »A mostani elnök ur mint alelnök június 12-ike után szolidaritást vállalt az akkori elnökségnek azon, szinte mindennapossá vált intézkedésével is, amelyekkel minden törvényes felhatalmazás nélkül karhatalmat alkalmazott országgyűlési kéj)viselőkkel szemben.« Hát, t. ház, természetes, hogy szolidaritást vállaltam és vállalok az akkori elnökségnek ezen ténykedésével is. Ezt csak közbevetőleg jegyzem meg. Minden egyes alkalommal, valahányszor karhatalom alkalmaztatott egy képviselő úrral szemben, az az eset a háznak bejelentetett és a ház ezen kérdésben meghozta a maga határozatát és a felmentést az elnöknek megadta. (Zaj. Elnök csenget.) Szintén res judicatával állunk szemben, amelyet ugyancsak a házszabályok imént hivatolt szakasza szerint, miután a ház határozatával szemben óvásnak vagy ellenmondásnak helye nincsen, az én felfogásom szerint rekriminálni nem is lehet. De annak daczára, hogy a mostani ministerelnök ur és akkori házelnök ur ismételten foglalkozott ezzel a kérdéssel és megokolta az ő állás29-én, csütörtökön. 203 26" pontját, én készséggel, talán ismétlésekbe bocsátkozva is, szintén meg fogom okolni, hogy mi tette törvényessé és jogossá, sőt kötelességévé az akkori elnöknek, hogy ugy járjon el, amint eljárt. Az 1848. törvény 4. §-ának 10. és 14. pontjai a képviselőházat arra kötelezik, hogy a csend és rend fentartására szabályokat alkosson. Ezeknek végrehajtásával az elnököt bizza meg, egyúttal pedig a nemzetőrséget, mint karhatalmat, az elnökség rendelkezésére bocsátja. Lovászy Márton : A hallgatósággal szemben! Ne tessék csürni-csavarni! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Beőthy Pál : Természetes, hogy ebben a törvényszakaszban és a korábban patriarchális viszonyok között létrejött házszabályokban arra, hogy olyan esetek fordulhassanak elő, hogy a ház tagjaival szemben szintén karhatalmat vagy erőszakot kelljen alkalmzani, nem is gondoltak. Hiszen erről provideálni az akkori felfogások közt nem is lehetett. Természetes, hogy mikor olyan jelenetek és olyan esetek fordultak elő, amelyek — az urak valamennyien tanúi voltak — kétségtelenül lehetetlenné tették azt hogy ez a törvényhozás a maga működését folytathassa... Lovászy Márton : Június 4-ikén már megszűnt a jogrend ! Az akkori elnök ur rombolta szét! (Zaj a baloldalon.) Elnök : Lovászy Márton képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. Egy hang (a jobboldalon) : Álljon meg egy szóra! Beőthy Pál: Kétségtelen, hogy a ház elnöke annál a felelősségérzetnél fogva, amely kellett, hogy lelkiismeretét terhelje, az 1848. törvény imj)erativ, habár általános rendelkezésre, de a régi házszabályokra, azok 255. §-ának azon rendelkezésére is támaszkodva járt el, hogy ha az illető tag a rendzavarást folytatja és »rögtöni intézkedés szüksége* nem forog fenn. Tehát már a régi házszabály is a rögtöni intézkedés fennforgásának lehetőségét előre látta és erre vonatkozólag nem intézkedvén, az intézkedést az elnök diszkréoziójára bizta. Mindenesetre helyesen, kötelességszerüleg járt el tehát az elnök akkor, amikor, habár karhatalom alkalmazásával is, — meg vagyok győződve, ő is élénken sajnálta — rendet teremtett. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja azután ugyanezen pontban a bizalmatlansági indítvány, hogy a mostani elnök ur a fentiekből kitetszőleg, mint alelnök, szolidaritást vállalt a házszabályoknak a törvényes előfeltételek hijján, tehát törvénytelenül eszközölt kétrendbeli módosításával és részt vett az uj, jogéTvényt nélkülöző házszabályoknak erőszakos végrehajtásában. Igazán nem tudom, hogy ezzel a ponttal komolyan foglalkozzam-e. Mert azt talán nem méltóztatnak gondolni, hogy az, ha meg nem felelő házszabályok helyett uj házszabályokat alkotnak és e munkában egy tag részt vesz, vagy ez alkalommal a tanácskozást vezeti, bűnnek volna tekinthető. Azt