Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

204 512. országos ülés 19H február 19-én, csütörtökön. hiszem, a háznak és a többségnek, amely a ház munkáját irányítani hivatva van, kötelessége volt olyan házszabályokról gondoskodni, amelyek lehetővé teszik, hogy a ház megfeleljen a törvényszerű rendeltetésének. (TJgy van! jobbfelől.) És hogy én ebben a munkában résztvettem, azt nemcsak bűnömül nem tudom be, de egész életemben büszkén fogok rá visszaemlékezni. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Barabás Béla : A czigány is a nadrágjára volt büszke! (Zaj.) Elnök: Kérem Barabás képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni! Beőthy Pál: Ezek után annak a kijelentésével, hogy ezen indokok maguk is elegendők volnának a bizalmatlanságra, a bizalmatlansági inditvány áttér az 1912: XLVII. t.-cz. létrejöttére és az azóta felmerült esetekre. Elsősorban felhozza, hogy a képviselőház egyik ülésén az elnök napirendi indítványt tett abban az irányban, hogy a legközelebbi ülésre a sajtóról szóló javaslat tűzessék ki; ezzel szemben felszólaltak a házszabályok értelmében és a szó elvonatott a felszólaló képviselőtől. Itt egy ténybeli tévedés van, t. ház, amennyiben nem a sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, hanem két esetben történt a vita folyamán szómegvonás, mindkét esetben az esküdtszéki intézményről szóló törvényjavaslat tárgyalása során. Ezt azonban csak megemlitem, de ez a dolog lényegén nem változtat semmit. Kétségtelen, abban igaza van az inditványnak, hogy a házszabályokban sehol sincs megmondva, hogy a napirendhez való felszólalásnak rövidnek és milyen rövidnek kell lenni. Kétségtelenül igaza van, ez nincs benne. De méltóztassanak megengedni, hogy konstatáljam azt, hogy benne van a házszabályokban, hogy az elnök vezeti a tárgyalást, (TJgy van! TJgy van! jobbfelől.) ügyel a tárgyalások menetére, köteles azokat irányitani ; és azt is méltóztatnak tudni, hogy a ház a maga napirendjének tárgyalási idejét rendszerint megállapitja határozattal és e rendelkezés csaknem kivétel nélkül mindig ugy értelmeztetett, hogy ez egyáltalában a tanácskozási idővel vagyis az ülés idejével esik össze; méltóztatnak azt is tudni, hogy a dolog természete szerint annak, aki egy tárgyat elő akar hozni, meg van adva a mód — amelylyel most is méltóztatnak élni — azáltal, hogy indítványt tesz, interpellál, hogy igy a kérdést a ház elé hozza és felszínen tartsa. De hogy egy törvenyj avaslat tárgyalása közben, annak kellő közepén, azzal semmikep össze nem függő dolgokról beszélhessen hosszan a napirendi inditvány során egy képviselő, anélkül, hogy a napirenddel ellenkező indítványt tenne, ez mégis egy olyan abuzus, amelynek végét kellett vetni azzal. . . Rakovszky István : Nem volt abuzus! Mindig ugy volt! Beőthy Pál : . . . hogy az illető képviselő urak\ tói akkor a szót megvontam. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István : Az nem abuzus ? Mit szólna ehhez Szilágyi Dezső ! (Zaj és közbeszólások a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Beőthy Pál: Amikor ezt abuzusnak jelentem ki... Lovászy Márton : Nem abuzus az ! Panama az ! (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Beőthy Pál : . . . kijelentem egyszersmind azt is, hogy én magam elnöki működésemben, azelőtt és azóta is ezzel a felfogással ellentétbe jöttem. Ellentétbe jöttem tudatosan és szándékosan, mert igenis, megengedtem, hogy napirendi felszólalás alkalmával hosszabb, a napirenddel semmi összefüggésben nem álló beszédek is tartassanak ; de tettem ezt olyankor, amikor egy újonnan megalakult párt megjelent itt a törvényhozás termében és annak a pártnak vezére módot keresett arra, hogy a párt programmjával a házat és a képviselő urakat megismertesse. (Nagy zaj balfelöl.) Teljes mértékben vállalom a felelősséget azért, hogy ekkor túltettem magamat az egyedül helyes és házszabályszerü felfogáson, de ezt rendszerré tenni nem lehet. (Nagy zaj baljelől. Helyeslés jobbfelől.) Rakovszky István : A házszabály nem ismer pártvezért, csak képviselőt! (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon. Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Beőthy Pál: Azt mondja azután a bizalmatlansági inditvány 5. pontja, hogy (olvassa) : »Az elnök ur a delegáczió 1913 deczember havában tartott ülésszakára felrendelte és oda el is kisérte a képviselőházi őrséget és átruházta a rendelkezési jogát a delegáczió elnökére. Sem az egyik, sem a másik intézkedéshez nem volt joga.« (TJgy van! balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Erre vonatkozólag — habár ez a kérdés, ugy a delegáczióban, mint a főrendiházban is megvitattatott — mivel az én tényemről van szó, legyen szabad, még ha ismétlésekbe vagyok kénytelen is bocsátkozni, újból a t. ház elé hoznom a kérdést és megvilágítanom azt ugy, amint én látom. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Az őrségi törvény első szakasza azt mondja, hogy (olvassa) : »A ház elnöke megteszi a képviselőház és a bizottságok tanácskozásainak biztosítására szükséges intézkedéseket.« Én tehát ezen törvény imperativ rendelkezése alajpán, akkor, amidőn a sajtó utján már előre valamenynyien értresültünk arról, hogy a delegáczió tárgyalásainak esetleges megzavarása szándékoltatik, vagy fog megkiséreltetni, (Felkiáltások baljelől: Szó sem volt róla !) természetes, hogy kötelességszerűen felrendeltem oda az őrséget ugy, amint arra az utasítás fel is jogosít; s mivel addig, mig a delegáczió meg nem alakul és meg nem választja a maga szerveit, ott más nem disponálhat az őrség felett, mint maga a képviselőház elnöke : igenis, felmentem Bécsbe és ott személyesen ügyeltem arra, hogy a delegáczió tárgyalásainak meg-