Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
511. országos ülés Í9ií február 18~án, szerdán. 185 sokba tömörült nagy magyar egységekben, amelyeket leginkább a városok közönsége alkotott: ezekben akarta a nemzeti eszme szilárd bástyáinak sorozatát lerakni és ezekből kívánta a törvényhozási testületeknek egyik gerinczét megalkotni. (Igaz! TJgy van! bálfelöl.) Hová jutottunk a mai kormányzás alatt ? Amihez Deák Ferencz még 1861-ben a jogfolytonosság követelményét hozzáfűzte, amiért hagyta, hogy az 1861-iki országgyűlést feloszlassák és az egész akkori kialakulás függőben tartassák, — mert az 1848-iki jogfolytonosság megteremtése volt Deák Ferencz közjogi állásfoglalásának egyik legerősebb bázisa — gróf Tisza István ur kormányzása alatt bekövetkezett, hogy a Deák Ferencz által restituált jogfolytonosságból kitépjék mindazt, ami a városok külön jogállására vonatkozott. 48-ban 62 városnak adták meg az önálló követküldési jogot. Ezt a számot a mai kormány leszállította 27-re. Tehát 35 kiváló, erős, hatalmas városnak önálló képviselőküldési jogát egyszerűen megsemmisítette. Azt mondják — és a törvényjavaslat indokolásában is az van, — hogy majd a minister ur többet csinál, fog még több városi kerületről is gondoskodni. De nekünk nem gróf Tisza István kegyelméből kellenek, hogy a városok alkotmányos jogaikhoz jussanak, nekünk kell, hogy a törvényhozás akaratából, az alkotmány rendelkezéséből legyen meg ez a joguk, amelyet sem gróf Tisza István, sem más kormány a későbbi időkben sem vehet el soha a magyar városoktól. (TJgy van ! a baloldalon.) Milyen városok ezek, uraim, a magyar nemzeti létnek milyen fokusai azok, amiket megfosztanak törvényes jogaiktól? Békés, BékésGyula, Csongrád, Czegléd, Eger, Esztergom, Félegyháza, Gyöngyös, Gyula, Gyulafehérvár. Hajdúböszörmény, Halas, Jászberény, Kézdivásárhely 7 , Makó, Nagybecskerek, Nagykikinda, Nagykőrös, Nyíregyháza, Pápa, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely. Szentes, Zenta. Valamennyi kuszharminczezer lakosságú fejlett, erős, hatalmas nemzeti élettel biró város, a kultúra erőteljes központja. Ezek gróf Tisza István ur rendelkezéséből egyszerűen egy tollvonással megfosztatnak az 1848-ban megszerzett alkotmányos jogaiktól. Pedig azt várhattuk volna, hogy a fejlődés folyamán a városi élet emelkedésévei ujabb és ujabb szenesek kerüljenek be a törvényes elismerésbe. Mert nem értéktelen eleme a nemzeti képviseletnek az, amely a városokból jön. Vannak fejlett nagy városaink, amelyek azóta keletkeztek, vagy azóta fejlődtek nagyvárosokká. Ott van pl. Szombathely a maga 30.000 lakosával, Szolnok 28.000 lakossal, Nagykanizsa 26.000 lakossal, Karczag 22.000 lakossal, Máramarossziget 21.000 lakossal, Mezőtúr 25.000 lakossal és a többiek. Mind hatalmas nagy városok, tekintélyes központok. Azt várhattuk volna, arra számítottunk is, hogy egy ujabb nagy parlamenti rendezésnél 130—150 lesz a városi kerületek száma, vagy ha talán nem is ebben a számKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915, XXII. KÖTET. ban rekvirálják az uj besorozásokat, de mégis erőteljes lépést teszünk ebben az irányban a városias képviseletnek a megerősítésére. Most mivel jön a t. kormány ? Hogy ők fel fogják emelni, legyünk egészen nyugodtak, vissza fogják adni az elvett 35 városi kerület helyett, amint a t. belügyminister ur mondotta, 22-nek a jogát. Talán nem épen azoknak, amelyektől elvették. Mert hiszen, hogy teljesen néptelen külön követküldési joggal biró kicsi kis városi székhelyektől elvonassék ez a jog, amely, amint nagyon jól tudjuk, csupán Erdély csatlakozása folytán illette meg őket, ezt mindig követeltük. Ez általános kívánalom volt és tudjuk, hogy joguk csak egy történelmi előzménynek volt a következménye. De hogy ezekkel együtt a nagyobb és virágzó városokat is megfosszák alkotmányos jogaiktól, arra sohasem gondoltunk. Ök tehát 22 városnak megadják a jogot, amint az igen t. belügymiinister ur igéri. A régieknek-e vagy az ujaknak, ez mégegyelőre ismeretlen előttünk. Dehát akkor is, a régiek közül elvész tizenhárom, tizenhárom városi kerülettel akkor is mindenesetre kevesebb lesz és ujak beemeléséről nincs szó. A többiekkel hogyan kívánnak elbánni ? Kiválogatás szerint, amint az igen t. kormánynak épen alkalmasnak mutatkozik. Egyes városokhoz, mint, nem tudom, Jászberényhez, Makóhoz és másokhoz, amelyeket ők nem akarnak teljes mértékben önálló képviselőválasztási joggal felruházni, hozzáteszenek valami kis vármegyei területet. Ennek a vármegyei területnek a hozzáadásával megszűnik a városnak szeparatum corpus jellege, beleolvasztatik a vármegyébe, a vármegye központi választmánya fogja vezetni az ő választásaikat is és ezáltal megszűnik az a városias irányítás, amit az igen t. kormány nekünk kilátásba helyez, hogy ő oly bőkezű lesz, hogy 105-re fogja felemelni a városok státusát. Felemeli, de akként, hogy a neki nem tetsző városokat a vármegyékben ily módon szétszórja, a neki tetsző városokat esetleg várcsias kerületek jellegével ruházza fel, de mindezt saját elhatározásából, saját tényeiből, saját önkényéből teszi. Ez az, amire a törvényhozásnak nem szabad magát rávezetni engedni. Nem a kormánynak a kegyelme, nem a kormánynak a ténye, hanem az alkotmány erőssége kell, hogy legyen ez. Ugy, amint 1848-ban alkották meg a városok önálló követküldési jogát, ugy keli azt érintetlenül hagyni továbbra is, a kevésbbé érdemesek kihagyásával, az ujabb érdemeseknek pedig besorozásával. Lehetetlen, hogy adminisztratív kérdéssé tegyük ezt, lehetetlen, hogy a törvényhatósági joggal bíró városoknak meglegyen ez a joguk, a többi városoknak pedig, amelyeknek ilyen adminisztrácziójuk nincs, ne legyen meg. Ezt nem ismerhetjük el a mai jogállapot szerint sem helyesnek, de még kevésbbé indokoltnak és a jövő fejlődés szempontjából jogosultnak. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És micsoda gyönyörű érvelésekkel kel a javaslat védelmére a nemzetiségi kerületeknek ! 24