Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

186 511. országos ülés lyíí február 18-án, szerdán. Kizártnak tartja azt, hogy ebben az országban közjogilag »szerzett jogokat elkobozni lehessen*. Ezt az elvet alkalmazza, a szerzett jogok teóriáját a nemzetiségekre ; ott, ahol meg kell védelmezni azt az igazságtalanságot, amelyre a háznak erről az oldaláról annyiszor rámutattunk, ott van szerzett jog, de amidőn kultúrában fejlett és erős városok jogairól van szó, ott a szerzett jog semmivé válik, ott rá kell bizni a kormány tetszésére, hogy ezek közül melyiket akarja bevonni az önálló kerületek közé és melyiket osztja be egész egyszerűen a vármegye kebelébe. Ez volt a második nagy sérelem, amelyet a ház ezen oldaláról felhoztunk. Itt van azután a harmadik kérdés, amelyre különösen ma azért kell bővebben kiterjeszkednünk, mert különösen délelőtt provokáltattunk, hogy mi milyen veszélyeket akartunk az országra felidézni, Justh Gyula és rni az egész párt, akik most nemzetiségi veszélyeket találunk a kormány javaslatában, de ha mi megvalósítottuk volna az általános, egyenlő és titkos választójogot, akkor ezek a veszélyek még inkább fokozódtak volna. Hát én az általános, titkos, egyenlő választójogról ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem akarok nagyon sokat beszélni. Azt azonban kijelentem, hogy a politikai analfabétaság legnagyobb foka az, ha valaki, azt állítja, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog minden korlát nélkül, mindenkire egyaránt kiterjedő módon közülünk bárkinek is a képzeletében fölmerült volna. (Mozgás a jobboldalon.) Ez irányban senkinek nem lehet kétsége, sem a ministerelnök urnak, sem másnak. Az egész czivilizált világon mindenütt vannak korlátai az általános választójognak. Egyenlőnek nevezik, igenis általános, egyenlő és titkos választójognak, de megvan mellette egész sora a külömbségeknek, a kor, a nem, a kultúra külömbsége. mindezek fokmérők, nagyon jól tudja a ministerelnök ur. Nemcsak mi, hanem gróf Khuen-Héderváry Károly, midőn felállította j>ártprogrammját, ő is belevette ezeket a korlátokat, amelyek alapján azután programrnját felállította és kijelentette azt, hogy van olyan hive az általános, egyenlő, titkos választójognak, mint aminő hive Justh Gyula. (Igaz 1 ügy van ! Élénk helyeslés balfelől.) És hogy mi milyen szélsőségeket kerestünk, hogy milyen szélső ideáljaink voltak erre nézve, itt volt a példa, amidőn arról volt szó, hogy összemérjük konkrété a formákat, összemérjük konkrété a tartalmat, amely benne van az általános, egyenlő és titkos választójogban, mikor mindezt összemértük ellenzéki társainkkal, megállapítottuk és egyenlően megcsináltuk azt a mérleget, amelyet mi az ország mai viszonyai között az általános, egyenlő, titkos választójog mértéke gyanánt elfogadunk. Igenis, az a jog, sokkal szélesebb rétegekre terjedt volna ki, mint az önöké; (Zaj. Elnök csenget.) általános lett volna, egyenlő lett volna és titkos is lett volna a kerületek túlnyomó nagy részében. Csalös a kulturátlan vármegyéknek azon területein, amelyet önök annyira féltettek a titkos szavazás behozatalától, azon vármegyékben és azon kerületekben volt a titkosság elejtve és a nyilvános szavazás fentartva. De akkor, amikor önök szembe helyezkedve nemcsak a mi pártunknak, a Justh Gyula által akkor vezetett pártnak kívánságával, hanem az egész ellenzéknek egyöntetűen választott programmjával, oda állították a maguk programmját mint nemzetkonzerváló, a nemzeti szupremácziát biztosító választójogi tervezetet, akkor legalább abban kellett volna következetesnek lenniök, hogy azt a konzerváló erőt tartsák is meg, amikor azt a nemzet védelmére fel kell hasznaim. De akkor egyszerre az a nemzetvédő struktúra, amelyet a választójogi törvényben megállapítottak, mindjárt feleslegesnek bizonyult. Amikor a választókerületek beosztását megcsinálták, már eltértek önök a konzervatív választói jogtól és nem adnak egyenlő választói jogot a magyarságnak és egyenlő jogot az ország más anyanyelvű lakosainak, hanem a magyarságot súlyos inferioritásba szorítják és az idegen nyelvű honpolgárok számára kétszeres, sokszor háromszoros mértékben állapítják meg és emelik fel a szavazati jog erejét. Hol van hát az a sokszor emlegetett és szemünkre hányt nemzeti szupremáczia, hogyan egyeztethető az ezzel össze ? Jönnek most a lakosság számával, mintha közülünk a lakosság puszta számát valaki mértékül vette volna a kerületek megállapitásánál. Hogy egyeztethető össze az önök hazafias aggodalmával, hogy például Baranyában jut egy kerületre 5860 választó, Győr vármegyében 5484, Komárom 5607, Somogyban 5367, Vasban 5285, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében 5083, Békésben 4448, Fehérben 4479, Hevesben 4281. Ennyinek adnak a magyar megyékben az egy képviselőküldési jogot és összeállítják azután a nemzetiségi helyeken a listájukat igy : Trencsénben 2700, Turóczban 3200, Sárosban 2700, Szepesben 3100, Ugocsában 2700, Alsófehérben már leszálltak 2400-ra, Beszterczében 2500, Brassóban 2200, Fogarason 2400, Kisküküllőben 1900, Szolnokdobokán 1900, Szebe^ben 2700 nemzetiségi szavazóra esik egy képviselő. íme, a magyar szupremácziának az önök szótára szerint való magyarázata. Mi jogokat követeltünk nem azért, hogy aláássuk a magyarság fölényét, hanem épen azért, hogy a jogegyenlőség mértékét egyformán mérhessük, mert tudtuk, hogy abban nincs veszély a nemzet erejére és életére nézve, tudtuk, hogyha azt a mértéket alkalmazzuk és az egyenlő elbánást alkalmazzuk, az a magyarságnak nemhogy vesztére lenne, de előnyére fog válni. (Helyeslés balfelől.) Hangoztatja a belügyminister ur még mai beszédében is, hogy mi müyen szélsőségeket akartunk, hangoztatja, hogy azt a nagy veszélyt, amely a mi választójogi tervezetünkben rejlett, azzal akartuk elháritani, hogy a kerületeket összedobáltuk volna szerteszét. Hát ez nem volt senkinek a tervezetében. Amit a minister ur ma felolvasott bizonyítéknak, az rendkívül gyengén sült el. Igazságos kerületi beosztást követeltünk mi mindig,