Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

12 502. országos ülés 19íí január 28-án, szerdán. Talán oem szükséges igazolnom, hogy ez alkotmányellenes és törvényellenes eljárás a házszabályokba ütközött, mert hiszen azóta ünnepélyes konfessziók történtek e csínyt illetőleg, amelyek szerint a törvénytelenség, és a házszabálysértés tényleg elkövettetett. En abban a meggyőződésben vagyok, hogy érvénytelenül keletkezett, alkotmányszegéssel létesített törvény soha, mert közjogi elévülés nincs, érvényre nem emelkedhetik és soha jogerőssé nem lehet, még ha alakilag tartalmazza is azokat a kellékeket, amelyek egy törvény publikácziójához szükségesek. Azt a mentséget, hogy a képviselőház a délutáni ülésen ezt az eljárást szankczionálta, vagyok bátor mint szintén helyt nem állót, mint merőben alkotmányellenest és mint házszabályellenest kétségbe vonni. Meggyőződésemet röviden a következőkkel okolom meg. A régi házszabályok alapján még délutáni paralell üléseknek sem volt helye. De ha ez vita tárgya lehetne is, nem lehetett délutáni ülést tartani akkor, amikor a háznak egy nagy részét már előzőleg innen karhatalommal kizárták és azok a napirend megállapításában már részt nem vehettek. Nem is volt napirendre tűzve ennek az eljárásnak úgynevezett legitimácziója ; di h> napirendre lett volna is tűzve, akkor is törvénytelen lett volna, mert maga az ;> fény, hogv egy eljárásnak a legitimácziója tűzetik napirendre, igaz- Íja, hogy illegitimitás történt. Mindnyájan tudjuk azt, hogy a régi hnz^/íbályck éri elmében egy és ugyanazon ülésszak mű] egy és ugyanazon tárgy felett kétszer uatározni nem volt szabad. Még a kérvényeket is, amelyek beérkeztek, ha ugyanazon tárgyra vonatkoztak, hivatalból irattárba kellett tétetni. Tehát már magában véve az fundamentaliter lehetetlen volt, hogy a különben szabályszerüleg nem is publikált ülésen, egy napirendre sem tűzött javaslat feletti döntés, a házszabályok ellenére bármiféle legitiniáczióval utólagosan verifikáltathatott volna. Ennek folytán én képviselői kötelességemnek tartom erre vonatkozó tiltakozásomat ma, amikor ennek a javaslatnak verifikácziójáról van szó, itt a ház szine előtt a naplóba iktattatni és kijelenteni, hogy én azt a törvényt érvényesen' alkotmányosan keletkezettnek el nem ismerem, el nem fogadhatom. Valamikor, a régi időkben, ha egy magyar embernek azt mondták volna, hogy az alkotmány forog veszélyben, tudott volna egy test és egy lélek lenni a nemzet. Emlékszem, hogy nagy franczia forradalom idejében is, 1792-ben azzal tették egy test és egy lélekké a nemzetet, hogy odakiáltotta egy férfiú : veszélyben az alkotmány, tehát veszélyben a haza. Ha valahol, Magyarországon érvényes a szabály, hogy ha az alkotmány van veszélyben, akkor csakugyan) veszélyben van a haza. Én soha és semmi körülmények között addig, amig ennek az alkotmányos módon való expiácziója meg nem történt, amig a törvény alkotmányos módon törvénytárba nem került, nem vagyok hajlandó elismerni annak a törvénynek törvényerejét és elismerni, mint olyant, amely alkotmányunknak megfelelő módon jött létre. De továbbmegyek és azt mondom, ha már megalkották azt a törvényt, vájjon megfelelnek-o a t. képviselő urak és a ház azoknak a feltételeknek, amelyeket ez az önök szerinti törvény élénkbe szab. Kezembe veszem e törvényt és annak 13. §-ában olvasok egy olyan rendelkezést, amelyet már akkor, amikor e javaslatnak általános vitája folyamatban volt, nehezményeztem és kifogásoltam s amelynek rövid tartalma ez (olvassa): »13. §. Az ujonczlétszám nagysága a jelen törvény életbeléptétől számított 12 év lejárta előtt ujabb törvényhozási megállapítás tárgyát csak akkor képezheti, ha ö felsége az illető felelős kormányok utján az ujonczlétszámnak emelését vagy leszállítását szükségesnek tartja.« Hát, én kiváncsi voltam arra, amikor ez a törvény itt tárgyaltatott, hogy ha ez törvénynyé lesz. miként lesz végrehajtva. Kiváncsi voltam és kerestem most már az alkotmányos előiratát, anteaktáját ennek a javaslatnak, hogy miként van hát Ő felségének a beleegyezése dokumentálva és mikép nincs. Én tudom azt, hogy Magyarországon az alkotmány értelmében ő felségének, az alkotmányos koronázott királynak megvan a törvények szentesítésének a joga. Én nem is értem, mi szükség van olyan alkotmányjogi tautológiákra és pleonazmusokra, amelyek a szentesítés jogán kivül bármiféle különös felségjogot törvénybe iktatnának, mert hiszen ö felségének a hozzájárulása nélkül, ugyebár, ugy sem lehet törvény Magyarországon semmi. Meg van toldva a gyakorlat által Ö felségének ez a hozzájárulása már akkor is, amikor a kormány által benyújtott törvényjavaslatoknak az előzetes szankeziója is gyakorlattá vált. No már most, mit jelent tehát egy ilyen intézkedésnek a törvénybeiktatása ? Semmi egyebet, mint azt, hogy amig Magyarországon eddig — és ez az alkotmány nincs megváltoztatva — minden képviselőnek joga volt törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, vagyis mig eddig magának a képviselőháznak, mint a nemzet képviseletének kezdeményezési joga volt és van a törvényhozás terén, ezen túl a véderő területén, mert az évenkinti ujonczlétszám már is 12 esztendőre külön le van kötve, egy olyan felségjog statuáltatott, amely konfiskálja a nemzetnek, mint törvényhozó testületnek törvénykezdeményezési jogát s ezt a jogot kizárólag felségjoggá deklarálja. Már most kíváncsi voltam reá, hog3^ miként lesz az megoldható, ha ilyen ujonczlétszámemelés csakugyan bekövetkezik, mert hiszen arra nem is gondoltam, hogy ujonczlétszámleszállitást fognak javaslatba hozni: Kerestem tehát az erre vonatkozó aktákat, de nem találtam semmi mást, mint a kormány által benyújtott törvényjavaslatot, amely erről a kérdésről, mint a sült hal, ugy hallgat. Nem tudom, alkotmányos érzéke ' sugta-e ezt a t. minister urnak, mert akkor legalább utólagosan enyhítette a múlt bűneit,, de ha