Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

Ml. országos íilés 19H nyos osztálynak. Mert az, hogy az egyik résznek csak 30 éves korban van szavazati joga, a másik résznek pedig már 24 éves korában, nem más, mint osztálykülönbség felállítása, előjogok biztosítása egyes osztályok részére ! (ügy van ! a szél sőbaloldalon.) De a t. többség még tovább ment. A választójog kiterjesztését hirdette, ki is terjesztette bizonyos irányban, azonban a magyar nép gyökerét, legnagyobb számban élő tagját, legkitartóbb osztályát, amely ehhez a földhöz ragaszkodik, amely ezt a földet rettentő nélkülözések és nyomorúságok között meg is tudta tartani, amely megőrizte a magyar faj nyelvét akkor, amikor az urak németül, latinul és franoziául beszéltek, a kisgazdaosztályt, a törpebirtokost visszaszorította a választói jognál ahelyett, hogy az ő választói jogukat kiterjesztette volna. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A czenzus eddig váltakozott egy koronától 25 koronáig. Egyes vidékeken az a helyzet, hogy vannak választókerületek, ahol 50—60 község közül talán kettőnek éri el a czenzusa a húsz koronát, a többié mind húsz koronán alul van, egy része még 10 koronánál is kisebb. Most az uj törvény a czenzust egyformán húsz koronában állapította meg és ezzel természetesen annak a törpe- és kisbirtokosságnak egy nagy részét szorítja vissza. A törvényben ugyan benne van, hogy a régi választók megkapják a jogot, de azok a kis- és törpebirtokosok, akik most, a jövő tavaszszal 20 éves életkorral belekerültek volna a választójogosultak sorába, azok már elesnek ettől, először azért, mert csak 30 éves korukban jutnak szavazati joghoz, másodszor azért, mert ha el is érik a 30 éves korhatárt, nincs 20 korona egyenes állami adójuk. Novák JánOS : A másik részét meg kihagyja a körjegyző ! Szabó István (nagyatádi) : A kisbirtokosságnak és a Idsebb, a törpebirtokosságrsak ezt a visszaszorítását a 30 éves korhatár felállításával a legigazságtalanabb törvénynek tartom, amit a munkapárt életében hozott és ugyanebben a szellemben csinálják most utána ezt a választókerületi beosztást is. A választójognál nézzük meg most, milyen irányban és kikre terjesztette ki a t. többség a választójogosultságot. Még a szoczialista munkások sem panaszkodhatnak an^^t, mint a kisbirtokosság. (ügy van I a baloldalán.) A tervezetben eredetileg az volt, hogy három évi egy helyben való munka után juthat az iparossegéd szavazati joghoz. Ezen segített annyit a tárgyalásnál a t. többség, hogy törvénybe iktatta, hogy három évi egy szakmában való dolgozás után lesz szavazati joga. Tehát nem köteles egy helyben dolgozni, akárhány helyen dolgozott egy szakmában választó lesz — az pedig természetes, hogy mindenki a maga mesterségében dolgozik. Az iparossegéd tehát, ha három éve dolgozik — és természetesen, ha elérte a 30 évet — megkapja a szavazati jogot, Itt a t. többség kedvezményt tett az KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. február 18-án, szerdán. 17? iparosság részére, de leginkább az iparossegédek részére, mert az önálló iparos már nem részesül ennyi kedvezményben. A másik kiterjesztése a jognak az uradalmi cselédségnél történik. Én alapjában nem vagyok ellensége a jogkiterjesztésnek, de azt már elvárnám, hogy ha valakinek jogot adunk, akkor tegyük is lehetővé, hogy azzal a jogával élni tudjon. Már most mi történt itt a szegény uradalmi cselédség szavazati jogának kiterjesztésénél ? A t. kormány gondoskodott róla, hogy valahogy titkos ne lehessen a szavazás, nehogy az a cseléd az ő meggyőződése szerint szavazzon. Aki ismerős a viszonyokkal, tisztában van vele, hogy nyolcztized, vagy kilencztized részben az uradalmi cselédek a nyilvános szavazás mellett, ha meg akarnak helyükön maradni, nem szavazhatnak a gazdájuk, a munkaadójuk ellen. Azt hiszem, ezt nem nagyon kell igazolni. Arról is gondoskodott a t. kormány a gazdasági cselédek szavazó joga kiterjesztésénél, hogy közülük is csak azok kapják meg a jogosultságot, akik leginkább le vannak kötve a gazdájuknak. Az a cseléd, aki előmunkás, megkapja már akármilyen kevés szolgálati idő után. Az a cseléd is, szavazati jogot kap, aki öt évig egy helyben szolgált. Ezek mind olyanok, akik bizonyos előnyben részesülnek a többiekkel szemben és helyüket nem hajlandók változtatni. Okosan is teszik. De az bizonyos, hogy akármilyen politikai nézetük legyen, ha választásra kerül a sor, azt mondja nekik a gazdatiszt, —- nem szükséges magának a gazdának, a tulajdonosnak szólni — hogy ide szavazzatok és akkor ők nem szavazhatnak máskép. Amikor tehát a t. túloldal és a t. kormány itt több izben hivatkozik Andrássy plurális javaslatára, hivatkozik arra, hogy az rosszabb volt mint az övé, —• én sem védelmezem, ellene voltam akkor is — de a t. kormány ugyanazt a pluralitást felállította itt a cselédszavazatok révén, mert, ha nem is akartak nyilvánosan többes szavazati jogot adni, mégis megadták azoknak, akiknek sok cselédjük van, a cselédszavazatok révén. Már most, mi történik a kerületi beosztásnál? Hogy mennek majd ezek a szavazások? Igazán, az ember előre kíváncsi, mit csinálnak majd a nagybirtokosok, ha egy-egy pusztájukon lesz 20—25 választó, aki cseléd és ha ezek a választópolgárok meg akarják hallgatni a képviselőjelöltet, mind a négyet, ha négy lesz, hogy megítélhessék, melyikre szavazzanak. Meg fogja majd engedni a nagybirtokos, hogy a cseléd otthagyja a munkáját és elmen,en a községbe? Alig hiszem. Vagy ha a képviselőjelölt annyi fáradságot vesz, hogy kimegy a pusztára, ahol a cselédek között 40—50 választója van és ott akarja megtartani a programm-beszédét, pl. a szoczialista képviselőjelölt : megengedi ezt majd az uraság? És megengedi, hogy a cselédség félbehagyja a munkáját és meghallg képviselőjelöltet? Ezt se igen hiszem. Mi lesz hát a cselédszavazatokkal? Megcsinálják a körzeteket, hogy ne kelljen messze menni, föl23