Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

178 511. országos ülés 19H február 18-án, szerdán. rakják a cselédeket szekerekre, beviszik a községbe, leszavaztatják, akire akarják és viszik vissza, tovább, dolgozni, a pusztára. (Ugy van! Vgy van ! a baloldalon.) Bár ne így lenne, de én meglehetősen ismerem a dolgokat. És amikor én igy látom a helyzetet, akkor joggal állítom, hogy a t. kormány plurális választói jogot adott, csak más formában és más eszközökkel, de valójában mégis a többes szavazat van megadva azoknak, akik sok cseléddel rendelkeznek. Aki olyan nagyon dicséri ezt a választójogot, az menjen majd el az ország dunántúli községeibe vagy Magyarország már részére, s majd meglátja, mi lesz ennek a következése. Eddig azokban a községekben, ahol nagykiterjedésű uradalmak vannak, szavazati joga a községi életben csak az uradalomnak, mint virilistának és egy-két gazdatisztjének volt. Már most, amikor önök szavazati jogot adnak a cselédeknek például, a községi választásoknál is ; mert azt hiszem, ez a czélj uk, minthogy az országgyűlési választásoknál a jogot megadták. Mi fog akkor történni ? Ismerek községeket, ahol a pusztán több szavazó lesz, mint a községben és ha az uraság akarja, — lesznek ugyan igen tiszteletreméltó kivételek, ma is vannak, de ezt nem lehet általánosítani, — ha az uraság akarja, a községi képviselőtestületi választásnál, vagy a biróválasztásnál berendeli az uradalmi cselédségét és nem lehet más községi képviselő, vagy biró, csak akit az uradalom akar, esetleg a nagybirtokos gazdája, vagy a hajdúja. Népünk erre még nem is számit, népünk még nem is látja a választói jognak ezt a következését; hanem én, ahogyan ismerem a helyzetet, nem akarok próféta lenni, de meg merem jövendölni, hogy ez bekövetkezik Magyarország igen sok részén és majd csak akkor veszi észre a kis-, a törpebirtokos, akit kiszorítottak az országgyűlési képviselőválasztási jogából, hogy kiszorították a községi életből is, megfosztották attól, hogy érvényesíthesse magát és beleszólhas son még községe ügyeibe is. Nóvák János : Elmegy Amerikába ! Szabó István (nagyatádi): Ilyen a t. többségnek választójogi uj tervezete, amelyet betetőznek most a kerületi beosztással. Azt mondják, hogy meg kell védelmezni az intelligencziának vezető szerepét. Hát kitől féltik ? A magyar kisgazdáktól, akiket visszaszorítottak a választójognál ? Bocsánatot kérek, de ha a magyar intelligenczia ilyen képviselőházat tud összeállitani, ahol az uri képviselők egymást fegyveres erővel dobáltatják ki a képviselőházból, ahol egymásnak, mondhatom joggal, dobálják oda, hogy loptatok, sikkasztottatok stb., az az intelligenczia ne legyen büszke az intelligencziajára és ne kívánja kiszoritani azt a népet ebből az országgyűlésből, amely mindig tisztességes volt, mindig hazafias volt, mindig tudta a becsületét megtartani ; el merem mondani, hogy ezzel az egyszerű néppel lehetne folytatni méltóságteljes ülést, sőt sokkal méltóságtelj esebbet, mint ebben a képviselőházban most történik. (Ugy van! Vgy van! a baloldalon. Helyeslés jobbfelől.) Vertán Etele : Ott nem lopnak ! Elnök : Csendet kérek ! Cserny Károly: Ott tisztességesen viselkednek ! A községtanácsban tisztességesen viselkednek! (Zaj.) Elnök : Ne méltóztassanak közbeszólani! Szabó István (nagyatádi): Az általam elmondottakat a túloldalról is helyeselni méltóztattak. Vagyok bátor kérdezni, ha ez igy van, akkor ha az a nép tisztességes, becsületes és tudja, hogy hol és minek van határa és ha az a néjj elég érett arra, hogy tárgyalni lehessen vele, akkor minek hoznak az urak olyan törvényeket, hogy az a nép be ne kerüljön a képviselőházba, sőt még a községi képviselőtestületből is kiszorítják e törvény következtében. Fernbach Károly: Ugy van ! A főszolgabirák rendezik a perifériákon ! Szabó István (nagyatádi) : Mint mondtam, itt látok intézkedéseket, amelyek megalkotásában a kormán}^ az a szempont vezette, hogy az intelligencziának a vezető szerepét biztositsa. Megcsinálták a választójogot ugy, hogy az egyszerű népet kiszorítják az országházból, de fokozatosan ki fogják szorítani a törvényhatóságokból és a községi képviselőtestületekből is. Azt az Ígéretet, amelyet a ministerelnök ur a választójog megalkotásánál tett, egyik részében beváltotta, bár teljesen helytelenül, igazságtalanul, de beváltotta. ígéretének másik részét, a nemzeti szupremácziának biztosítását azonban ebben a választójogi tervezetben feltalálni nem tudom, mert ezzel a választójoggal még nem biztosítjuk külön jogát a nemzeti szupremácziának. Azzal, hogy visszaszorítjuk a kis- és törpebirtokost, szintén nem biztosítjuk a nemzeti szupremácziát. Hol van tehát a nemzeti szupremáczia biztosítva? Ezt szeretném hallani a t. ministerelnök úrtól, aki többszörösen Ígérte ezt a választójog megalkotásánál. És ha ezt nem látom, joggal elvárhattam volna, hogyha nem váltotta be szavát a ministerelnök ur a választójog megalkotásánál; akkor be fogja váltani itt a kerületek beosztásánál. Megvallom, hogy reánk nézve igen nagy meglepetést és csalódást hozott a kerületek beosztása. Ebben a tekintetben Bakonyi t. képviselőtársam a legnagyobb részletességgel felsorolta azokat a vármegyéket, illetőleg azokat a kerületeket, amelyekben a tervezet magyar vidékeken egy-két ezerrel több embernek adott egy képviselőküldési jogot, a nemzetiségi vidékekkel szemben. Én erre nem akarok kitérni azért, mert ezt Bakonyi t. képviselőtársam már felsorolta, azonban az ő összegezéséből leszek bátor egy keveset felolvasni, újra emlékezetbe hozni és erre vonatkozólag a t. belügyrninister ur válaszát is megemliteni. Azt mondja Bakonyi t. képviselőtársam, a részletek felsorolása után (olvassa) : »összegezve az Erdélyre elmondottakat, a zárlat a következő ,