Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

10 502. országos ülés Í91b január 28-án, szerdán. hogy szavaimnak meggyőző ereje lenne, vagy hogy én álláspontom tekintetében ebben a miliőben és ebben a képviselőházban valakit meggyőzhessek, annál is inkább, mert még arról is le kell mondanom, hogy ellenzéki tagtársaim helyeslésében találnám meg azt a támasztékot, amely meggyőződésemet osztaná. Ezekre való tekintetből lemondok ezek­nek a részleteknek fejtegetéséről; csak néhány dologra fogok rámutatni, amelyek az itt bemutatott törvényjavaslatnak úgynevezett kardinális részeit képezik, gerinczét alkotják. A javaslat is mondja, az előadó ur is elmondta, hogy amikor ez az egész, politikailag meg sem ért­hető rendszer rövid egy-két esztendővel ezelőtt politikai fogadalomként ünnepélyes Ígérettel jött a ház elé.hogy ez aztán a végső határ és tizenkét esz­tendőn belül itt már felemelés többé nem lesz. alig­hogy ezek a politikai felelősség terhe alatt tett nyi­latkozatok elhangzottak, rövid másfél esztendő múlva, ezeknek a politikailag tett, a nemzet előtt ünnepélyesen hangoztatott Ígéreteknek — mondjuk így — megszegésével, ugyanazon férfiak által kép­viselve, megjelenik most egy javaslat, amely ilyen lényeges ujonczjutalék-emelést és óriási nagy pénz­ügyi hátrányt van hivatva a nemzet vállaira rakni. Azt hallom, hogy ennek indoka az, mert a szom­széd államok folytonos fegyverkezése és hadsere­günk létszámának emelése minket is arra kényszerit, hogy ezen az utón haladva, mi is igénybe vegyük a fegyverkezésnek rendelkezésünkre álló végső eszközeit. Azt is hallom, olvasom is : de ez már az­tán a végső határ. Az előadó ur is igy vezette be beszédét. Majd rámutatok arra, hogy ez hiu áb­ránd, merő képzelődés, mert ha ezek az érvek, amelyeket az urak itt felhoznak, egy pillanatig is állnak, akkor a lehető legközvetlenebb közel idő­ben legyenek elkészülve rá, hogy ujabb és ujabb létszámemelésekkel kell számolnunk. Érdekes volna a magyar nemzet szine előtt ma, mikor a kétéves ós hároméves szolgálati köte­lezettség mellett annyi érvet hoztak fel, a nálunk kisebb, de nemzetközi helyzetük okából boldo­gabb nemzeteknek katonai szervezetét és hadügyi budgetjét itt a nemzet előtt egy kicsit szellőztetni. Nem teszem ezt, t. kéj")viselőház, de szives figyel­müket fel akarom reá hivni röviden. Méltóztassék megnézni Svájcz, Hollandia, Dánia, Belgium, Svédország hadrendszerét, hadi szervezetét, sőt méltóztassék megnézni Angliának hadi szervezetét is, nem is szólva a Balkán-államok­ról, ezekről a nálunknál kisebb államokról és nem­zetekről, amelyekről egyenként ki tudnám mutatni, hogy ugy emberanyagban, mint pénzáldozatokban nagy történelmi időkben, aránytalanul kisebb esz­közöknek mozgósításával értek el nagy czélokat, nagyobbakat, mint mi és vívták ki nemzetük történelmében maguknak azt a függetlenséget, amelyet mi magyarok oly irigyelve nézünk, ha szomszéd határainkon áttekintünk. De t. képviselőház, én ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozom, pedig tudom, hogy érdemes volna épen ma és épen most a katonai literaturának ama területével foglalkozni, amelyen például a német irodalomban Gedcke őrnagy, Franczia­országban Jaurés »A néphadseregére vonatkozó könyvében, vagy lord Curzon, vagy Mr. Haldane munkáikkal kimutatták ezen egész rendszernek, a nép véradóját és pénzadóját ily mértékben igenjébe vevő rendszernek roskatag voltát és amelynek más, mint az összeroskadás a konzek­vencziája nem lehet. Ha állott valaha, t. képviselő­ház, a történelemből ismert Éannius katonájának az a tragédiája, hogy a nemzetek a háborútól való félelmökben a saját kardjukba dőlnek, akkor áll ez Magyarországra. De nézzük meg egy pillanatra azt az érvet, t. képviselőház, amelyet a létszámemelés mellett felhoznak és akkor mit látunk ? Ha igaz az, hogy a szomszéd államok versengése az, ami minket ilyen létszámemelésre kényszerit, akkor tessék el­készülve lenni reá, hogy a legrövidebb idő alatt ismét csak ujabb ilyen természetű javaslatokkal fogunk találkozni. És mire építem ezt az érvelése­met ? Ismétlem, hogy kikapcsolom a nálunknál kisebb államok egész területét, ami az érdemleges vitatkozás terére vezetne és amelyre nincsen szán­dékom kitérni ; hanem veszem csak a hármas entente és a hármasszövetség egymással szemben álló erőit és tényezőit. Csak néhány adatot vagyok bátor felhozni. A létszámemelés kérdésének két tényezője van, t. ház. Az egyik az emberanyagnak, a másik a pénzerőnek fokozottabb mérvben való igénybe­vétele. Ha végignézünk csak rövid néhány vonás­ban a hármas entente idevonatkozó adatain, akkor mit tapasztalunk ? Először is azt, — hogy végső konzekvencziámat már előre is levonjam — hogy ha a kisebb államok és kisebb nemzetek, mint aminő Magyarország, e téren tovább haladnak, ha konczedálom is egy pillanatra, mint ahogyan nem konczedálom, hogy emberanyagban kéjíesek még többet szolgáltatni, mint amennyit eddig szolgáltattak, még akkor is feltétlenül be fog kö­vetkezni az. hogy ezek a kisebb államok kiszámít­hatóan és menthetetlenül a financziális tönk szé­lére jutnak. Ha pedig nézzük a versengési terüle­teket, ha nézzük Oroszországot, másrészről pedig Magyarországot és Ausztriát mint nagyhatalmat, az ő 46—50 millió lakosával és ha ezt szembe­állítom Oroszország 120—140 millió lakosával, a tisztelt előadó ur maga megmondta, hogy Orosz­ország ezidő szerint 1,100.000 ujonczot emel ki évenként és most ezt a létszámot 1,700.000-re emeli. Ha csak ez az egyetlenegy tényező állna előttünk, hogy Oroszország évenként újból 600.000­rel emeli a létszámot, az logikai tÖTvény szerint arra vezetne, hogy ime, a ránk nézve legfenyegetőbb szomszéd állam ennyivel emelte,tehát mi is emeljük. De. nézze meg a t. előadó ur a német birodalom területét. Innen van a legnagyobb veszély egész Európára, mert ez a rendkívüli nagy és tiszteletre­méltó birodalom, amely ma már 40 millió lelket számlál, évenként 1,200.000 kiemelhető katonával bir. Ám az utolsó sorozáson csak 400.000 embert

Next

/
Thumbnails
Contents