Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

10 502. országos ülés Í91b január 28-án, szerdán. hogy szavaimnak meggyőző ereje lenne, vagy hogy én álláspontom tekintetében ebben a miliőben és ebben a képviselőházban valakit meggyőzhessek, annál is inkább, mert még arról is le kell mondanom, hogy ellenzéki tagtársaim helyeslésében találnám meg azt a támasztékot, amely meggyőződésemet osztaná. Ezekre való tekintetből lemondok ezeknek a részleteknek fejtegetéséről; csak néhány dologra fogok rámutatni, amelyek az itt bemutatott törvényjavaslatnak úgynevezett kardinális részeit képezik, gerinczét alkotják. A javaslat is mondja, az előadó ur is elmondta, hogy amikor ez az egész, politikailag meg sem érthető rendszer rövid egy-két esztendővel ezelőtt politikai fogadalomként ünnepélyes Ígérettel jött a ház elé.hogy ez aztán a végső határ és tizenkét esztendőn belül itt már felemelés többé nem lesz. alighogy ezek a politikai felelősség terhe alatt tett nyilatkozatok elhangzottak, rövid másfél esztendő múlva, ezeknek a politikailag tett, a nemzet előtt ünnepélyesen hangoztatott Ígéreteknek — mondjuk így — megszegésével, ugyanazon férfiak által képviselve, megjelenik most egy javaslat, amely ilyen lényeges ujonczjutalék-emelést és óriási nagy pénzügyi hátrányt van hivatva a nemzet vállaira rakni. Azt hallom, hogy ennek indoka az, mert a szomszéd államok folytonos fegyverkezése és hadseregünk létszámának emelése minket is arra kényszerit, hogy ezen az utón haladva, mi is igénybe vegyük a fegyverkezésnek rendelkezésünkre álló végső eszközeit. Azt is hallom, olvasom is : de ez már aztán a végső határ. Az előadó ur is igy vezette be beszédét. Majd rámutatok arra, hogy ez hiu ábránd, merő képzelődés, mert ha ezek az érvek, amelyeket az urak itt felhoznak, egy pillanatig is állnak, akkor a lehető legközvetlenebb közel időben legyenek elkészülve rá, hogy ujabb és ujabb létszámemelésekkel kell számolnunk. Érdekes volna a magyar nemzet szine előtt ma, mikor a kétéves ós hároméves szolgálati kötelezettség mellett annyi érvet hoztak fel, a nálunk kisebb, de nemzetközi helyzetük okából boldogabb nemzeteknek katonai szervezetét és hadügyi budgetjét itt a nemzet előtt egy kicsit szellőztetni. Nem teszem ezt, t. kéj")viselőház, de szives figyelmüket fel akarom reá hivni röviden. Méltóztassék megnézni Svájcz, Hollandia, Dánia, Belgium, Svédország hadrendszerét, hadi szervezetét, sőt méltóztassék megnézni Angliának hadi szervezetét is, nem is szólva a Balkán-államokról, ezekről a nálunknál kisebb államokról és nemzetekről, amelyekről egyenként ki tudnám mutatni, hogy ugy emberanyagban, mint pénzáldozatokban nagy történelmi időkben, aránytalanul kisebb eszközöknek mozgósításával értek el nagy czélokat, nagyobbakat, mint mi és vívták ki nemzetük történelmében maguknak azt a függetlenséget, amelyet mi magyarok oly irigyelve nézünk, ha szomszéd határainkon áttekintünk. De t. képviselőház, én ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozom, pedig tudom, hogy érdemes volna épen ma és épen most a katonai literaturának ama területével foglalkozni, amelyen például a német irodalomban Gedcke őrnagy, Francziaországban Jaurés »A néphadseregére vonatkozó könyvében, vagy lord Curzon, vagy Mr. Haldane munkáikkal kimutatták ezen egész rendszernek, a nép véradóját és pénzadóját ily mértékben igenjébe vevő rendszernek roskatag voltát és amelynek más, mint az összeroskadás a konzekvencziája nem lehet. Ha állott valaha, t. képviselőház, a történelemből ismert Éannius katonájának az a tragédiája, hogy a nemzetek a háborútól való félelmökben a saját kardjukba dőlnek, akkor áll ez Magyarországra. De nézzük meg egy pillanatra azt az érvet, t. képviselőház, amelyet a létszámemelés mellett felhoznak és akkor mit látunk ? Ha igaz az, hogy a szomszéd államok versengése az, ami minket ilyen létszámemelésre kényszerit, akkor tessék elkészülve lenni reá, hogy a legrövidebb idő alatt ismét csak ujabb ilyen természetű javaslatokkal fogunk találkozni. És mire építem ezt az érvelésemet ? Ismétlem, hogy kikapcsolom a nálunknál kisebb államok egész területét, ami az érdemleges vitatkozás terére vezetne és amelyre nincsen szándékom kitérni ; hanem veszem csak a hármas entente és a hármasszövetség egymással szemben álló erőit és tényezőit. Csak néhány adatot vagyok bátor felhozni. A létszámemelés kérdésének két tényezője van, t. ház. Az egyik az emberanyagnak, a másik a pénzerőnek fokozottabb mérvben való igénybevétele. Ha végignézünk csak rövid néhány vonásban a hármas entente idevonatkozó adatain, akkor mit tapasztalunk ? Először is azt, — hogy végső konzekvencziámat már előre is levonjam — hogy ha a kisebb államok és kisebb nemzetek, mint aminő Magyarország, e téren tovább haladnak, ha konczedálom is egy pillanatra, mint ahogyan nem konczedálom, hogy emberanyagban kéjíesek még többet szolgáltatni, mint amennyit eddig szolgáltattak, még akkor is feltétlenül be fog következni az. hogy ezek a kisebb államok kiszámíthatóan és menthetetlenül a financziális tönk szélére jutnak. Ha pedig nézzük a versengési területeket, ha nézzük Oroszországot, másrészről pedig Magyarországot és Ausztriát mint nagyhatalmat, az ő 46—50 millió lakosával és ha ezt szembeállítom Oroszország 120—140 millió lakosával, a tisztelt előadó ur maga megmondta, hogy Oroszország ezidő szerint 1,100.000 ujonczot emel ki évenként és most ezt a létszámot 1,700.000-re emeli. Ha csak ez az egyetlenegy tényező állna előttünk, hogy Oroszország évenként újból 600.000rel emeli a létszámot, az logikai tÖTvény szerint arra vezetne, hogy ime, a ránk nézve legfenyegetőbb szomszéd állam ennyivel emelte,tehát mi is emeljük. De. nézze meg a t. előadó ur a német birodalom területét. Innen van a legnagyobb veszély egész Európára, mert ez a rendkívüli nagy és tiszteletreméltó birodalom, amely ma már 40 millió lelket számlál, évenként 1,200.000 kiemelhető katonával bir. Ám az utolsó sorozáson csak 400.000 embert