Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
160 bíi. országos ülés Í9ÍÍ .ntézte, vájjon hajlandó lennék-e a magyar választói reform dolgában vele tanácskozni? Én e ^meghívásnak eleget tettem és akkor alkalmam volt több irányadó osztrák államférfival is tárgyalni. Mint vörös fonál húzódott a tárgyaláson keresztül az ő álláspontjuk, mely szerint kérem, mi kénytelenek voltunk önök miatt megcsinálni a választói jogot, most önöknek is meg kell csinálni az önök választói jogát. (Zaj jobbjelől.) Nem méltóztatik talán Tallián képviselő urnak elhinni ? B. Tallián Béla : Feltétlenül elhiszem, csakhogy nem csináljuk meg. Ez a különbség ! Rakovszky István : Sajnos, sokkal rosszabbul csinálják ! (Zaj.) Mint vörös fonal húzódott keresztül, hogy lehetetlen tovább a magyar nemzetnek folyton és folyton újra támasztott aspiráczióival szemben másként győzni, mintha a nemzetiségieknek az általános egyenlő választói jog révén olyan befolyást adunk a magyar ügyekre, (Élénk felkiáltások jobbjelől: Éljen Justh Gyula!) hogy ezáltal ezen aspirácziók visszaszorittassanak. És ekkor — megvannak itt előttem az akkori időből való jegyzetek — én megmondtam az illető államférfiaknak, hogy elavult, bukott politika az, mely azt hiszi, hogy a monarchiában a hegemóniát magyarok nélkül fentartani lehetséges, bukott politik Metternich-féle politikai iskola, (Élénk helyeslés jobbjelől.) mely azt mondja, hogy a határszéleken levő nemzetiségekre kell támaszkodni Bécsnek Budapesttel szemben. Bukott az a politika 1848-ban, bukott 1859-ben és bukott 1866-ban, azon időben, mikor lent a Dunán és a határon túl nem ugy mint ma, midőn olyan erősbödő hatalmas uj fajrokon nemzeti államok keletkeztek, hanem akkoriban a török hatalom alatt levő faj rokon ok az állatoknál is rosszabb sorsban részesültek, inig a fajrokonok a Dunán innen, Magyarország jogara alatt a legnag3 7 obb fejlődésnek, anyagi és erkölcsi jólétnek indultak. (Igaz ! ügy van ! jobbjelől.) Megszűntek azok az idők. Ma nem Bécsből várnak a nemzetiségiek istápolást, nem Bécs felé gravitálnak. Ha ők valahová gravitálnak, ha nem gravitálnak az ország szive felé, akkor az ország határán túl gravitálnak. Nagyon jól emlékszem, szó szerint feljegyeztem, hogy akkoriban eg)r osztrák főembernek azt mondtam : Uraim, önök rövidlátók, ha azt akarják, hogy a magyarság meg legyen gyengítve az országban a választói reform révén, önök egy régi kedvencz eszméjüket fogják megvalósítani, de olyan formában, hogy ebből önöknek nem lesz köszönetük, önök meg fogják alapítani a czentrális j>arlamentet, amely az önök agyréme, de meg fogják csinálni a czentrális parlamentet deczentralizált alakban. Mikor ő csodálkozva kérdezte, hogyan értem ezt, igy magyaráztam meg a dolgot : a hatvanhetedike kiegyezésnek az volt az ala]> gondolata, hogy Ausztria és Magyarország között békét kell teremteni és pedig Ausztriában a német hegemóniával, Magyarországon pedig a magyar február iH-án, szerdán hegemóniával. Abban a j)íllanatban, amikor önök ehhez a konczepczióhoz kezdtek hűtlenek lenni, megkezdődtek Ausztriában a belső zavarok, amikor tehát a magyar politika irányítása tekintetében is hűtlenek ehhez a konczepczióhoz, nálunk sokkal veszedelmesebb mozgalom fog keletkezni, amelynek kihatása sokkal nagyobb lesz Ausztriára is. Hiszen — mondtam — egy alárendelt morva iskolakérdés miatt — egy kis mellékkérdés miatt — obstrukczió kezdődött, amely lehetetlenné tette az állami költségvetés tárgyalását és amig önöknek ideig-óráig rendelkezésére áll a 14. §., addig minálunk, ha érvényesülni fog Magyarországon az önök politikája és ha nem is nemzetiségi majoritás, de nagyon megerősödött hatalmas nemzetiségi párt fog ülni a magyar parlamentben s talán a kelleténél nagyobb befolyást fog gyakorolni a magyar parlament elhatározására, az fog törtéimi, hogy amíg önöknél egy kis mellékes belügyi súrlódás elég erős volt az egész parlamenti gépezet megakasztására, aminek Magyarországra nézve semmi kihatása nem volt, addig minálunk abban a pillanatban, amikor a nemzetiségi képviselők oly nagy számmal lesznek a magyar képviselőházban, hogy döntő befolyást gyakorolhatnak a magyar ügyekre : legyenek meggyőződve, ezek a nemzetiségi pártok a magyar kormányra fognak nyomást gyakorolni, hogy befofyását érvényesítse Ausztriában az iránt, hogy az osztrák belügyekben érvényesüljenek, nem ugyan az országos, nem az osztrák, nem is a magyar, hanem kizárólag a nemzetiségi érdekek, (ügy van! a baloldalon.) És ugyanez a dolog megfordítva is fog állni, — mondottam — amiből azután a legnagyobb bsjok fognak keletkezni. Én ezzel a benyomással távoztam, — és ezzel az igazsággal tartozom Aerenthal emlékének — hogy sikerült őt meggyőznöm állásjjontom helyességéről. A koaliczió utolsó idejében észleltem is, hogy ő a választási reform dolgában nem foglalta el azt az álláspontot, amely azelőtt volt az osztrák álláspont, hogy tudniülik a Kristóffy-féle általános, egyenlő és titkos választói jog hozassék be, hanem ő a koaliczió választójogi tervezetének alapján állott. Szmrecsányi György: Ez nagy különbség ! Rakovszky István : Sajnos, a többi osztrák faktoroknál nem tapasztaltam ugyanezt. Én mindezt csak azért hoztam fel, mert látom, hogy a t. belügyminister ur akaratlanul is, öntudatlanul is szolgálatokat tesz annak a bizonyos osztrák politikának, amikor ő Erdélyben ennyire megerősíti a románságot. Nem akarom a t. ház türelmét sokáig igénybe venni, (Halljuk! Halljuk 1) de mikor én azt látom, hogy a t. minister ur indokolása maga is bevallja, hogy nagyon is vegyes, talán majdnem azt lehet mondani túlnyomóan román vármegyében, Arad vármegyében a választókerületek eddigi száma, a hét választókerület megmarad, dacára annak, amit a ministeri indokolás mond, hogy intelligenczia tekintetében, adóteherviselési képesség tekintetében hat is elég lenne. Itt tehát a minister ur, ahol meg-
