Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

t)lí. országos ülés lÖík február iB-án, szerdán. 15? még nemcsak a választókerületet most megillető szempontok, de mindazon lokális vonatkozású szempontok is magára a választókerületre vonatkozhattak csak, amelyek most a szavazókörökre vonatkoznak, (Ugy van! Ugy van! jobb/elől.) A szavazókörökre vonatkozólag ezt a beosztási jogot az 1913. évi XIV. törvényezikk rábizza a törvényhatóságokra a belügyminister jóváhagyásával. Igen helyesen, mert itt csakugyan elsősorban lokális viszonyokat kell figyelembe venni, amelyeknek méltatására és kellő figyelembevételére valóban a helyi hatóságok elsősorban képesek és valók. (Ugy van ! ügy van I jobbfelől.) De egészen természetesnek találom, hogy, amint egyszer a régi legkisebb egység, a választókerület az uj törvény által további részekre bontatott és igy ki lett hámozva azokból a lokális vonatkozásokból, amelyek azelőtt reá is mérvadók voltak és a választókerületekre most már egyedül csak egységes országos szemj)ontok lehetnek mérvadók, hogy akkor az ilyen szempontokból megejtendő beosztást többé ne a helyi hatóságokra, hanem az országos kormányra, a belügy mimsterre bizza. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) De hiszen, amint emiitettein, a törvényjavaslat tovább megy az előző törvények rendelkezéseinél a tekintetben, hogy a belügyminister által kibocsátandó beosztást a törvényhozás elé terjesztendőnek rendeli, fentartván természetesen a törvényhozás számára azt a jogot, hogy később ezt a beosztást megváltoztathassa. Én a magam részéről sokkal jobban is szeretem, hogy ugy fejezzem ki magamat, hogy ez a kérdés belügyministeri hatáskörbe és nem törvényhatósági hatáskörbe utaltatott, mert én ebben, őszintén szólva, a törvényhatóságok megbecsülését látom. (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől. Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet' kérek ! Simontsits Elemér : Mezőssy Béla t. képviselő ur egy meglehetős általános nevetést inditott meg, amikor ezt mondottam, de engedjen meg nekem, én hosszú időt töltöttem törvényhatósági szolgálatban és ezen szolgálatom rendjén nem egyszer volt alkalmam tapasztalni abban az időben is, amikor a t. képviselő ur államtitkár volt, hogy a törvényhatóságoknak igen sokszor csak formailag van joguk, lényegileg nincs. Reájuk bízatnak bizonyos intézkedések, megbizatnak bizonyos intézkedések megtételével, de az irányelveknek olyan szigorú megszabása mellett, hogy lényeg valóban nem marad a törvényhatóság számára semmi. (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget,.) Akkor pedig, t. ház, ha aközött kell választanom, hogy egyáltalában ne utalják-e a törvényhatóság hatáskörébe valamely kérdés elintézését, vagy pedig utalják oda, hogy formailag ugyan a törvényhatóság intézkedik, de lényegileg egy felsőbb akaratnak vak eszköze gyanánt járhat csak el, akkor én igazán helyesebbnek tartom, ha megbecsülik a törvényhatóságot azzal, hogy egyáltalában nem utalnak hatáskörébe ilyen dolgokat. (Igaz ! ügy van ! jobbjelöl. Felkiáltások a baloldalon : Rabulisztika l Ez a közigazgatási reform.) Elnök : Csendet kérek ! Ráth Endre : Kabaréba való ! Elnök: Ráth Endre képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Simontsits Elemér : T. ház ! Ez a javaslat igen természetesen az ország egész területén óriási érdeklődést keltett, ami magyarázható és érthető a törvényjavaslat tárgyából magából, mert hiszen az ország minden törvényhatóságát, minden városát, minden polgárát és az ország polgárainak minden szervezetét közelről érdeklik a javaslatban foglaltak. Ezt tehát természetesnek találom és természetesnek találom, t. ház, azt is, hogy ehhez a javaslathoz a közvéleményben bizonyos aggályok kapcsolódnak ; hisz ez a javaslat óriási nagy jelentőségű és messze kiható kérdésnek szabályozását tartalmazza. De én ezen aggályoknak felmerülését nem a javaslat és a nem a kormány iránti bizalmatlanságra vezetem vissza, hanem a nemzetféltésnek azon természetes, ösztönszerű és soha meg nem nyugtatható aggodalmára, amely a nemzeti lét, a nemzeti állani fenmaradásának biztosítékait a még talán soha be nem következő veszélyekkel szemben is keresni soha meg nem szűnik. (Igaz ! ügy van ! Taps a jobboldalon. Zaj balfelől.) De én meg vagyok arról győződve, t. ház, hogy ez a javaslat meg fogja hozni ezeknek a tiszteletreméltó aggodalmaknak a teljes megnyugvást, mert czéljához képest a magyar nemzeti állam nemzeti jellegének erőteljesebb kifejtését fogja maga után vonni s ezért a javaslatot elfogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István : Méltóztassék talán öt perez szünetet adni, hadd gratulálhassanak ! ^Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: Ülj le! Ne beszélj addig! Zaj jobbfelől.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Felkiáltások a baloldalon : Adjon öt perez szünetet.') Csendet kérek, képviselő urak. Hegyi Árpád : Lukács is gratulál ! (Derültség. balfelől.) Einök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Rakovszky István képviselő urat illeti a szó. (Halljuk I Halljuk!) Rakovszky István: T. képviselőház! Bármily kecsegtető volna is a t. előttem szólott képviselő ur bevezető szavaira reflektálni, amelyekben ő az ellenzéknek a »honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere« jó tanácsát adta, én mégis tartózkodni fogok attól, hogy ezzel bővebben foglalkozzam csupán azt jelentem ki, hogy sohasem lettem volna olyan merész, hogy a t. előttem szólott szónok urnak tanácsot adjak, ha ő a saját tanácsadásával nem hivott volna erre föl. Ezért én neki most teljes tisztelettel azt