Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
156 511. országos ülés 19W tagadni, hogy ez a javaslat minden egyoldalúságtól menten jár el és minden rendelkezésre álló és felhasználható eszköz igénybevételével keresi az igazságos megoldást. (Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon.) Azok a panaszok, azok a kifogások, amelyek a javaslat ellen a legsűrűbben felhangzanak, legnagyobbrészt azzal indokoltatnak, hogy hogyan lehet egy és ugyanazon javaslatban kétféle mértékkel mérni. Hiszen ime, ebben az esetben igy történt, a másik esetben pedig épen ellenkezőleg. Ezek a dolgok, azt hiszem, egyenesen következnek abból, hogy egy ilyen javaslatnál, amelynél annyi ezerféle szempontnak az összehatását 'kell mérlegelni, lehetetlenség elveket a maguk merevségében alkalmazni s keresztülvinni. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Hiszen az élet és annak fejlődése nem engedi magát előre megállapított elvek merev pánczéljai közé beszorítani. Az elveknek ezen a téren való merev keresztülvitele épen olyan képtelenségekre vezetne, mint példának okáért a mértanilag tökéletesen egyenlő kerületeknek a kialakítása. Azért nagyon helyesnek találom azt, hogy a javaslat azon fő szempont által vezetteti ugyan magát mindenben, hogy a kulturailag értékesebb, az államélet szempontjából nagyobb fontossággal biró területek nagyobb képviseltetéshez jussanak ; de viszont igen helyesnek és igen bölcsnek találom a javaslatban azt az. intézkedést, hogy ezt az elvet nem viszi a maga teljes merevségében a végletekig keresztül, mert hiszen akkor itt Budapesten például, ahol kultúrában is, vagyonban is a legfejlettebb állapotokat találjuk, az ország vidéki városaival szemben a kerületek számát olyan aránytalanul kellene emelni, hogy az a legnagyobb igazságtalanságokra vezetne. (Vgy van l Vgy van l a jobboldalon.) Nagyon sürüen hangzik fel az a panasz, hogy a javaslat pártszempontból indul ki, nem vesz figyelmébe semmit, csak azt az egyetlenegy érdeket, a párt érdekét és, amint Mezőssy Béla t. képviselő ur tegnap magát kifejezte, tisztán csak a főispánok informácziója alapján készül, (Felkiáltások a baloldalon : Vgy is van !) akik semmi mást nem vettek szemügyre, mint azt az egv kérdést, hogyan lehet egy munkapárti képviselőt könnyebben megválasztani és egy ellenzéki képviselőt könnyebben megbuktatni. (Felkiáltások a baloldalon : Vgy is van !) Ezekkel az állításokkal szemben a részemről felhozott tárgyi érvek bizonyíték erejével birnak. De maga az ä kritika is, amely csak azt kutatja, hogy hol van pártszempont és hogy ez a javaslat a pártszempontokat szolgálja-e, az a kritika maga indul ki pártszempontokból. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Annak a kritikának magának alapja és háttere a pártérdek, amelyik nem is lát, nem is keres egyebet csak azt, hogy az ellenzékre nézve minő hatással és minő következményekkel fog járni ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése. Hiszen erre vannak némi kis bizonyítékok is. Ilyennek tekintem én pl. azt, hogy Bakonyi Samu t. képviselő február 18-án, szerdán. i ur tegnap az ő igen érdekes részletes felsorolásai kapcsán nem egy izben jegyezte meg, hogy megint megszűnik egy ellenzéki kerület, de egyetlenegy esetben sem volt szíves a képviselő ur megemlíteni a megszűnő munkapárti kerületeket. (Zaj a baloldalon.) Pedig szűnnek meg munkapárti kerületek is. Nem egészen igazságos dolog tehát arról a pártról, amely mindig csak az ellenzék kerületeinek sorsáért aggódik, csak e kerületek sorsának változását látja, ezzel a párttal szemben emelni a pártszempont vádját, mert hiszen ezeket a kérdéseket mi sohasem bolygattuk és nem bolygatjuk. Felmerült az a vád is, de nem a parlamenten belül, hogy micsoda nagy sérelem, igazságtalanság foglaltatik a javaslatban, mert X. Y. képviselő kerülete is megszűnik. Szerintem tárgyilagos bírálatnak lehet tárgya az, hogy maga a kerület megszűnik és ha az objektív indokok és a viszonyok valamely kerület fentartását indokolnák, lehet sérelmet kovácsolni abból, ha ezt a kerületet megszüntetik ; de teljesen a tárgyilagos bírálat keretein kivül eső kérdés az, hogy az a kerület kié. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Talán legnagyobb sulylyal az a kifogás emeltetik a javaslat ellen, amelyet Mezőssy Béla képviselő ur a ministeri omnipotencziának kodifikálása fogalmával illet, hogy eltérőleg eddigi törvényeink rendelkezéseitől, a ministerre bízza ezen törvényjavaslat a kerületek részletes beosztását. Az a kritika is, amely a javaslat ellen ezen a ponton irányul, rendszerint szembeállítja ezt a javaslatot ugyané tárgyban intézkedő előző törvényeink rendelkezéseivel. Én is azt fogom tenni és akkor elsősorban konstatálnom kell azt, hogy előző összes törvényeinkteljesen megegyeznek ezzel a javaslattal abban a tekintetben, hogy a kerületek részletes beosztásának munkáját, az erre vonatkozó intézkedést nem vonja a parlament hatáskörébe. Ezt egyik törvény sem tette, nem tette ez a javaslat sem ; ebben tehát az a javaslat és az eddigi magyar törvényhozás teljesen egy nyomon jár. (Vgy van ! Vgy van ! a jobboldalon.) Minthogy a régi törvények is és ezen javaslat is másra bízzák, más hatáskörbe utalják ennek a kérdésnek a megoldását, csak a fórumok megválasztásáról lehet szó, csak a fórumok megválasztásában van különbség. Az 1848. évi V. törvényezikk, amint tudjuk, a törvényhatóságokra bizta ezt, az 1877. évi X. törvényezikk ugyancsak azokra bizta, azzal a különbséggel, hogy fentartotta a beliigyminister jóváhagyási jogát. De, engedelmet kérek, szerintem óriási különbség van magában a szabályozandó kérdésben, mert egészen más volt az a kerület, amelyet a régi törvények alapján kellett beosztani és egész más jelentőséggel bir az a kerület, amelyet az 1913. évi XIV. törvényezikk szellemében most ezen törvény megbízásából kell majd beosztani. Hiszen mielőtt deczentralizáltatott volna a szavazás és amikor még a képviselőválasztásoknál a szavazati jog gyakorlása a választások székhelyén történt, akkor
