Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

51íi országos ülés 19U törvényben nem fordult elő és csakis ez a javaslat rendeli el, hogy a belügyminister ur, amikor kibocsátja a beosztásokra vonatkozó rendeletét, azt a parlamentnek bemutatni köteles. (Igaz! TJgy van! a jobbóldalon.) Azt hiszem, t. képviselő ur, hogy ilyen javaslattal szemben, amely a parlament hozzájárulását ennyire biztosítja, mégis ministeri omnipotencziáról beszélni nem egészen helyénvaló dolog. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj bálfelől. Elnök csenget.) A kérdésnek erre a részére különben később még néhány szóval rátérek. Nem habozom kijelenteni, t. ház, hogy én magát a javaslatot a leggondosabb, legkörültekintőbb, legtárgyilagosabb munka eredményének tartom, amit az indokolás minden egyes sora bizonyit különösen azáltal, hogy még a gondolatmeneteket is feltárja, (Igaz! JJgy van! bálfelől.) amelyeket a javaslat szerkesztői követtek, akik igy gondolataikat, az adatok egész halmazát hozzák ide, hogy a birálóknak a javaslat ellenőrzése czéljából azokat mintegy felkinálják. (Igaz! ügy van! bal/elől.) Egy olyan javaslat vagy intézkedés, amelynek rejtett vagy titkos czéljai vannak, nem járhatna el ilyen nyiltan. (Igaz! TJgy van! bálfelől. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Mezőssy Béla : Azért nem mutatja be a kerületi beosztást ! Simontsits Elemér: Az még nem kész, tehát nem lehet bemutatni. Mezőssy Béla : Hát akkor mit fogad el ? (Zaj.) Simontsits Elemér : A parlamenten kivül elhangzó kritikákról, — amelyek tulajdonképen számosabbak, mert hiszen itt a vita csak tegnap vette kezdetét — a sajtó kritikájáról túlnyomó részében azt kell mondanom, amit Issekutz Győző t. képviselőtársam mondott : nélkülözi a tárgyilagosságot. Mert a javaslat bírálatánál nem a javaslat vezető szempontjait és azokat az intézkedéseket, amelyeket ezekkel létrehoz és megindokol, teszik birálat tárgyává és nem ezekből vonják le a konzekvencziát, hogy elitélendő-e a javaslat vagy sem, hanem először felállítanak egy tételt, konstruálnak egy vádat, hogy pl. ez a javaslat pártszempontokból intézkedik és az ekként előre felállított vádhoz szereznek indokokat ott, ahol épen találnak. (Igaz ! TJgy van 1 jobbfelől.) Ennek következtében nem ismerhetjük el tárgyilagosnak ezen kritikák nagy részét, mert hiszen olyan indokokat hoznak fel nem egyszer, amelyek kézen fekvő valótlanságok, amelyek számbeli adatoknak egyszerű felcserélései. Szerintem a tárgyilagos bírálatnak először keresnie kell azt, hogy tulajdonképen mi a feladat, azután kutatnia kell, vájjon ennek megoldására megfelelő eszközöket alkalmaz-e a javaslat és végül vizsgálnia kell, vájjon ezek az eszközök a czélnak megfelelően használtatnak-e fel. A feladat szerintem nem lehet egyéb, mint az igazság azon követelményének törvény által való biztosítása, hogy a képviselőválasztásoknál az ország választóközönségének összes alkatelemei február 18-án, szerdán. 155 kivétel nélkül, de lehetőleg az államélet szempontjából birt értékek arányában érvényesüljenek. (TJgy van ! jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy körülbelül igy van helyesen konczipiálva a feladat, amelyet a javaslatnak meg kell oldania. A külföldi államok példái is ezt igazolják, ahol az egyes kerületek lélekszáma és választói között mutatkozó óriási nagy eltérések azt látszanak előttem bizonyítani, hogy az állami élet szempontjából nagyobb értékkel biró lakosságot a külföldi államok is több szerephez juttatják, mint a kevésbbé értékeseket. (Zaj bálfelől.) De ugyanezt az arányos érvényesülést kereste a mi 48-as törvényhozásunk is. És e tekintetben Bakonyi t. képviselő urnak szives figyelmébe vagyok bátor ajánlani az indokolásnak egy hivatkozását Kossuth Lajosra, aki az árvái emberrel szembeálütotta a váczi utczai milliomost. Igen világitónak találom ezt s épen azért vagyok bátor az ő figyelmébe ajánlani, inert a t. képviselő ur elismerte ugyan tegnap annak helyességét, hogy a kulturabeli állapotok értékmérő gyanánt szerepeltessenek, de igen erősen támadta a javaslatot azért, mert ez e szemponton kivül a gazdasági fejlődést is figyelembe veszi. Bakonyi Samu : Adóczenzus! Simontsits Elemér : Pedig azt hiszem, Kossuth Lajosnak ebben a nyilatkozatában épen az domborodik ki, hogy ő is figyelembe vette a kulturállapot vagy a kulturfejlettség mellett a gazdaségi erőtényezőt, mert fel kell tételeznem, hogy Kossuth Lajos ha nem a vagyoni helyzetre fektette volna a súlyt, hanem tisztán csak kulturabeli különbséget akart volna honorálni és feltüntetni, akkor nem épen a váczi utczai milliomosra hivatkozott volna, hanem talált volna más megvilágító példát is. (TJgy van ! jobbfelől.) Ráth Endre : Akkor még nem voltak margitszigeti milliomosok ! (Zaj.) Simontsits Elemér: Az előttünk fekvő törvényjavaslat az arányos érvényesülés elérésére, amint azt mindenki láthatja, a gazdasági, szociális, a kulturabeli állapotokat tartja szem előtt és veszi szemügyre. Azután figyelembe veszi a lélekszámot, a választók számát, figyelembe veszi a történeti fejlődést, figyelembe veszi, amenynyire lehet a jövőnek is kombinálható alakulását és figyelembe veszi még a külállamok tanulságait. E főszempontok mellett szintén mint egy vezérgondolat vonul végig az egész javaslaton az, hogy a magyar városok lehetőleg nagyobb képviseftetéshez jussanak. Én azt hiszem, t. ház, lehet nézeteltérés, lehet vitatkozásnak helye afelett, vájjon ezek a fő vezető szempontok a törvényjavaslat minden egyes konkrét rendelkezésénél egyenlő mértékben érvényesittettek-e, nem jut-e az egyik esetben az egyiknek talán valamivel nagyobb szerepe, mint a másik esetben a másiknak. Lehet p. o., elismerem, az a felfogása valakinek, hogy a történeti fejlődésnek túlnagy vagy túlkicsiny szerepe jut az idők folyamán tényleg kialakult és konszolidálódott létező állapotokkal szemben. De ugy hiszem, azt nem lehet 20*