Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

154 i>ií. országos ülés 1914 február 18-án, szerdán. egyenesen azt mondja a többségnek, hogy nincs akarata. Bocsánatot kérek, én minden vádat jobban értenék ezzel a többséggel szemben, mint épen ezt az egyet. Volt-e valaha párt, amely erőteljesebben, kétségbevonhatatlanabbal, határozottabban tudta volna hosszú időn keresztül bebizonyítani és tanúsítani azt, hogy egységes, hajthatatlan akarata van ? (Ugy van! Ugy van ! Taps a jobboldalon és a közéfen. Nagy zaj baljelől.) Én valóban nagyon csodálkozom, hogy a t. képviselő ur a történtek után még most sem látja azt, hogy mi igen is hajthatatlanul és rendithetetlenül akarjuk a magyar parlamentnek munkaképességét. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a közéfen. Zaj és felkiáltások baljelől: Panamákkal!) Igenis, mi akarjuk a magyar közéletben az igazság uralmának helyreállítását, (Zaj baljelől.) akarjuk a többségi elvnek érvényesülését. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hiszen mindezen akaratunknak keresztülvitele miatt hangzik el a túloldalról velünk szemben épen az a vád, hogy ez a többség erőszakos és egyebet nern is tud, mint erőszakot alkalmazni. Posgay Miklós : Láttuk eddig ! Eddig bebizonyították ! (Zaj.) Simontsits Elemér: Ha nem lenne akaratunk annyira erős, mint amennyire az, hogy t. i. képes volt magát fel is kényszeríteni akkor, mikor az önkényt elismerni nem akarták, akkor bizonyosan nem illethetnének bennünket az erőszakosság vádjával. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a közéfen.) A t. képviselő ur beszédében ismét találkoztam azzal a már egyébként sokszor felhangzott %s sokszor megezáfolt állítással, hogy a parlament katonai hatalom alatt áll. Ha kitekintünk a polgári élet viszonyai közé, csak azt látjuk, hogy ugy az igen t. képviselő UT, aki ezt mondotta, mint minden más polgára ennek az országnak, akkor is, amikor foglalkozásának él, akkor is, amikor szórakozik, akkor is, amikor legszebb álmait álmodja, egy olyan rendnek a keretében teszi ezt, amelyet végső sorban a fegyveres erő, a karhatalom őriz és biztosit. (Derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon ; felkiáltások: Igaza van ! Ök abból élnek !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. t. képviselőház ! Simontsits Elemér: T. ház ! Végtelenül sajnálom, csak gúnyos nevetést hallottam, de minthogy nem értettem meg a közbeszólást, igy arra nem reflektálhatok. Azt hiszem azonban, kétségbevonhatatlan tény, hogy ugy itt minálunk, mint a vüágnak minden más államában áll az, amit mondottam, hogy tudniillik a rendnek végső biztositéka a karhatalom. (Helyeslés a jobboldalon.) De ha ez igy van is, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) teljesen helytelen, jogosulatlan és igazságtalan konzekvencziának tekintem azt, amit ehhez fűznek a parlamentre vonatkozólag, hogy tudniillik ez katonai hatalom alatt áll. Mert hiszen a polgári életben sem állunk mi katonai hatalom alatt. Mindenki szabadon cselekedhetik addig a határig, amig a mások jogaival, a közrenddel és a törvényekkel összeütközésbe nem jön. (Helyeslés jobbfelől.) Huszár Károly (sárvári) : Kérdezze meg Plósz Sándort! (Zaj. Mozgás jobbfelől.) Elnök : Kérem Huszár Károly képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Simontsits Elemér: Engedje meg a t. képviselőtársam, nekem e tekintetben nincs szükségem arra, hogy bárkihez is kérdést intézzek, mert • zzel magam is tisztában vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) En azt hiszem, hogy amint a polgári életre azért, hogy ott is a csendőrség, a karhatalom, ha ennek szüksége forog fenn, fellép és biztosítja a közrendet, nem lehet azt mondani, hogy az emiatt katonai hatalom alatt áll, ép ugy nem lehet ezt applikálni a parlamentre sem. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mert e parlamentben is mindenki teljesen szabadon élhet a képviselőnek biztosított minden joggal. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Csak trombitálni nem szabad ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : És személyes kérdésben nem szabad felszólalni ! Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) • És csak akkor jön összeütközésbe az őrséggel, hogyha a képviselőt megillető jogkörön túl akar valaki itt jogokat gyakorolni s a szabályokkal, a renddel akar szembehelyezkedni. Rakovszky István : Akkor miért nem végezte el Berzeviczy az egész dolgot ott fönn ? (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Simontsits Elemér : Mezőssy Béla t. képviselő ur a napirenden lévő és tárgyalás alatt álló javaslattal magával tulaj dónké j^en a legkevésbbé foglalkozott, hanem inkább foglalkozott a kormány politikájával, keveset beszélve magáról a javaslatról. A többek között azonban egy igen erős állítást használt kritika gyanánt, amikor azt mondotta, hogy a javaslat tulaj donképen nem egyéb, mint a ministeri omnipotencziának egynéhány jjaragrafusba való összeszoritása (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) és hogy ez a javaslat tökéletes mása gróf Tisza István ministerelnök ur egyéniségének. (Helyeslés balfelöl.) A t. képviselő ur ezt az erős vádat emelte a javaslat ellen, de, amint én vissza tudok emlékezni, adós maradt ezen állításának a megindokolásával. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) En azt gondolom, hogy ő nem érthetett mást ezen állításával és nem vonatkoztathatta azt másra, mint a javaslat azon intézkedésére, hogy a kerületek részletes beosztását a javaslat a belügyminister úrra bizza. Hát ha erre értette a t. képviselő ur, akkor még kevésbbé értem e vádat. Mert a helyzet, t. ház, az, hogy az eddigi összes törvényeinkkel szemben ez a javaslat az egyedüli, amely nóvumot tartalmaz abban a tekintetben, hogy a kerületek beosztására nézve a parlamentnek ingerencziát biztosit. Ez a nóvum eddig még semmiféle más