Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

511. országos ülés J914 az a sajátsága, hogy azok, mint a nap, mindenkinek egyformán világítanak (Ugy van! jobbfelől.) és ezért engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy én ezt a szives jótanácsát most visszakínálhassam neki és annak a pártnak, melynek nevében beszélt. (Igaz U Ugy van! a jobboldalon.) Tehát honeste vivere, vagyis a választások idejében a választási küzdelmek közepette nem szabad ennek a nemzetnek önálló hadsereget,magyar kommandót, önálló vámterületet, önálló magyar bankot ígérni (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) s mikor azután a hatalomra jutunk, ezekből az ígéretekből semmit meg nem tartani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : Ugy látszik, nem olvasta el a koaliczió programmját. Hegyi Árpád : Maguk egyebet is ígértek ! Elnök : Hegyi Árpád képviselő urat figyelmeztetem, ne zavarja a tanácskozást. Simontsits Elemér: Méltóztassék nekem megengedni, én még nemrégen vagyok képviselő . . . Ráth Endre : Több szerénységgel csinálhatná ! (Nagy zaj a jobboldalon.) Simontsits Elemér: ...és azt hittem, hogy ami Bakonyi képviselő urnak szabad, az nekem is szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Honeste vivere ! Nem kell a kormányt és a többséget a parlamenti szabadság megsemmisítésének igaztalan vádjával illetni, (Zaj.) mert az uj házszabályok, amelyek érvényben vannak és a parlamenti őrség, mely annak biztosítására van rendelve, ép arra való, hogy megtanítsa honeste vivere azokat, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) kik ezt magáért a magyar parlamentarizmusért önként megtenni nem voltak hajlandók. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre (közbeszéd). Elnök ." Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom. Ráth Endre : Honeste vivere annyit tesz, mint tisztességesen élni. (Zaj.) Elnök : Ráth Endre képviselő urat másodszor is rendreutasítom. t Simontsits Elemér: Bocsánatot kérek, én sértést senki ellen nem akartam elkövetni, csak a túloldalról tegnap elhangzott szavakat idézem. Bakonyi Samu képviselő ur bírói ítéletre hivatkozott. En is arra hivatkozom. De én a legfőbb bírónak, a nemzetnek ítéletére hivatkozom önökkel szemben, mely az önök politikáját véglegesen elitélte. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja továbbá a képviselő ur ; neminem laedere. Helyes, ne méltóztassék tehát ezentúl a többséget és a kormányt a legsúlyosabb sértésekkel illetni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ezt szeretnék ! De ha panamáznak !) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Simontsits Elemér: És végre: suum cuique tribuere. (Zaj a szélsőbaloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. február 18-án, szerdán. 153 Elnök: Fernbach képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást! Simontsits Elemér: Ezen a czimen csak azt kérem a túloldaltól, méltóztassék a többség jogát elismerni; (Zaj a szélsőbaloldalon.) méltóztassék meggyőződésünket tiszteletben tartani. Azt hiszem, ezzel nem vagyok valami túlkövetelő és csak olyan dolgot kértem, amihez kétségtelenül jogunk van. Meg vagyok arról győződve, hogyha ez a magában véve valóban jó reczept elíogadtatik, akkor nemcsak a román kérdés, de a magyar közéletnek igen sok megoldásra váró más ügyesbajos kérdése is magától simán rendbe fog jönni. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Csak attól tartok, hogy a t. túloldalnak is megvan az a nagyon megszokott általános emberi gyengesége, hogy másnak nagyon hamar tud orvosságot ajánlani, de ha még olyan indokolt volna is, maga nem veszi azt be. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Horváth Mihály: Doktor nem szeret orvosságot venni; ezt én mondom, mint orvos ! (Derültség.) Simontsits Elemér : Mezőssy Béla t. képviselő ur tegnapi beszédében nagyon különböző hajlandósággal bánt a többséggel, valamint a t. kormánynyal. Beszédének volt olyan része, amelyben igazán meglepő kímélettel akart velünk szemben eljárni ; viszont beszédének többi részében azután — és ilyen volt a legnagyobb rész — azt mondhatnám, semmi kíméletet nem ismert. így pl. azt állítja at. képviselő ur, hogy ezért a javaslat'rt, amelyet ő rossznak tart, amelyet ő pártérdekből keletkezettnek tekint, amelytől ő a magyar nemzeti szupremácziát félti stb.,, ezért a javas« latért a felelősséget ő sem a t. belügyminister úrra, sem a többségre nem hárítja, hanem ezt a felelősséget egyedül és kizárólag az igen t. ministerelnök ur személyére hárítja. Hát engedelmet kérek, igen t. képviselő ur, de mi erre a kiméletességre abszolúte nem reflektálunk. (Ugy van! Ugy van ! jobbjelöl.) Mi ezt a magunk részéről el sem fogadhatjuk, mert mi a belügyminister úrral és az igen t. ministerelnök úrral nemcsak erre a javaslatra nézve, hanem az ő egész politikájukra nézve a felelősséget megosztjuk . . . (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj és felkiáltások balfelől: Só !) Elnök : Csendet kérek ! Simontsits Elemér: ...azt a magunkévá teszszük, mert ugy politikájukat, mint ezt a javaslatot jónak, helyesnek és üdvösnek ismerjük. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Posgay Miklós: Lukácsra is ezt mondták, mikor itt hazudott ! Elnök : Posgay képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást. Veszprémy István : Nem szabad gondolkozni. (Zaj jobbfelől.) Simontsits Elemér : Nem tudom, honnan veszi a t. képviselő ur ezt a vádat, de én ezt ezen az oldalon eddig még nem tapasztaltam. Mezőssy t. képviselő ur beszédének további folyamán azután már kevesebb kiméletességgel 20